Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

24 Az országgyűlés képviselőházának védelemnek. Ha az a szolgabíró egy kis hibát csinál, akkor lehet, hogy ebből nagy bajok lesznek a belügyminisztériumban, ellenben, ha ni. a gyorsvonat mozdonyvezetője egy kis hibát csinál, ebből sokkal nagyobb baiok támadhatnak. Ezért, Fráter Jenő igen t, képviselőtársam, bele kell nyugodni abba, hogy — nem mondom, hogy a huszár helyébe, de a huszár mellett — a technikus-honvéd kerül előtérbe. F.s miért mondom ezt, t. Képviselőház? Azért, mert a huszárok már nem fognak a hadviselés terén nagy újításokat és meglepetéseket hozni, a technika azonban igenis — és erre el kell készülnünk — még nagy és csodálatos meglepetésekkel foff beleszólni a népek és nemzetek harcába. Halálsugarakat említettek. Valószínű, hogy ezeknek bizonyos fa.itái már meg is vannak. Tudiuk, hosry a gázok terén mit produkál a technika. Miért? Azért, mert bele kell nyugodnunk abba, hogy az emberiség civilizálódott, kulturálódott, elemében azonban mindig a ré<?i, ősi vadállat. Ezért — sajnos — nem bízhatunk sem a pacifizmusban, sem a páneurópás álmokban, hanem csak egyben bízhatunk: saját magunk erejében. (Ügy van! Üav van!) — különösen akkor, amikor látjuk, hogy a világot nem az okosság, nem a tanultság és nem a ráció irányítja, hanem egészen más valami. Éppen az utolsó 15 év alatt láttuk, hoary csodálatos erők nőnek ki az ősi talajból. Farkas Tibor t. képviselőtársam említette a múltkor, hogy a főiskolai képzettség a legfelső, irányító fokoknál ma már alig mutatkozik. Itt van pl. Mussolini. Nem végzett főiskolát, kinőtt Itália őserejéből, és itt van. Itt van Németországban — rossz politikát csinál, jó politikát csinál, ezt momentán ne érintsük — a mégis egyszerű iparos emberből kinőtt Hitler. Hol vannak a tudományos akadémiák? Hol van az a rengeteg sok tudós, akik éveken át konferenciáznak, járnak egyik ankétról a másikra, és most Londonba készüjnek hónariokra? Ügy hallom, hogy ott kétezren lesznek együtt, csak tőlünk tizennyolcan lesznek. El fosnák mondani egymásnak, hogy mi a baj Közép-Európában és mi a bai az ecész világon. Mi hajlunk arra, ho<ry azt hiaryjék. hoery a londoni világkonferencián meg fog oldódni például Közép-Európa problémába. Dehogy foír megoldódni! Ezt a problémát is csak Közép-Európában fogjuk megoldani, és itt szintén elsősorban csakis gazdasági szempontok lebétnek irányadók. Amikor a honvédelmi tárcáról beszélünk, nem dobálódzhatunk ellenségeinkkel. Nekünk ma azon az állásponton kell lennünk, hogy ellenségeinket ma nem keressük, hanem ha keressük, azért keressük, hogy valamely gazdaságpolitikai modus vivendi-ben megállapodjunk velük. Nem lehet gazdaságpolitikai téren enyelegni, a honvédelmi tárcánál pedig ellenségekről beszélni. Egy nevezőre kell hozni a közvéleményt. A nemzeti egységet is méltóztassék tebát ebben az irányban irányítani. Most megint kitárták a kapukat. A kisantant Prágában kitárt egy kaput. Tessék belépni! Ott van Nyugaton az osztrák kapu. Ott van a másik kapu, a német kapu. Tessék belépni! (Zsindely Ferenc: Melyikbe?) Még nem léptünk be sehová. De kérdeni: jó lesz-e tovább várni? Azt vagyok bátor figyelmébe ajánlani a t. Képviselőháznak: a tárt kapukba c-ak addig jó; belépni, amíg szélcsend van, nehogy vihar támadjon ós — ne adja Isten — becsapja az orrunk előtt valamelyik kaput. Nekünk ugyanis gazdaságpolitikai szempontból mind a 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. három kapun be kell mennünk. Ma nem szabad azt vizsgálgatnunk, hogy az osztrák-német testvérharc iránt egyénileg szimpátiával, vagy ellenséges indulattal viseltetünk-e. Egyet kell néznünk: hogy a prosperáló osztrák és a prosperáló német közgazdasággal együtt tudjunk dolgozni közös gazdasági boldogulásunk érde^ kében. (Helyeslés bal felöl.) A leszerelési konferenciáról szépen beszélt Szilágyi Lajos képviselőtársunk. Nagyon jól beszéltedé elfelejtette ennek a megbukott konferenciának a legeklatánsabb részét még jobban kidomborítani. Ott nemcsak azokat a fogalmakat igyekeztek . megállapítani és leszögezni, amelyeket a képviselő úr megemlített, hanem azon is törték a fejüket heteken keresztül, hogy mi az a támadó fél. Közben azonban Keleten Japán egy éven keresztül támadta Kínát és el is foglalta egész Kínát, az egész leszerelési konferenciában pedic: egyetlenegy bölcs nem akadt, aki azt mondotta volna: nézzenek kicsit Keletre! Irányít ebben a világban a ráció, a tudás, az ész? Szó sincs róla! Farizeusok vannak mindenütt, hazudnak és a szavakat még mindig csak arra használják, hogy saját önző szándékaikat elleplezzék. Kasnya t. képviselőtársam — ahogyan jó festőhöz illik — sötét színekkel festette az orosz veszedelmet, mint az orosz-szovjet nagy hadseregének a rémét. Az orosz hadseregre vonatkozólag az én szerény véleményem az, hogy az egy katonai falanszter, amelyből hiányzik a lélek, hiányzik a mögötte álló nemzet, hiányzik a mögötte álló nemzeti öntudat, amely hadsereg nem ér semmit, és amelytől az én nézetem szerint egy ilyen kis országnak, mint Magyarország, nem kell félnie, ha egy gazdaságpolitikailag és szociálpolitikailag megalapozott igazi kis nemzeti hadsereget tart fenn. T. Ház! Befejezésül még egyre hívom fel a miniszter úr figyelmét. A honvédelemhez tartoznak bizonyos erkölcsi obligók, amelyek még nincsenek teljesítve, amint azt az előttem felszólalók is megemlítették. Itt van a hadikölcsönök kérdése. Ezt én csak megtoldom azzal, hogy én mindig szemére vetettem a rendszernek, hogy 13 év alatt volt szíve ahhoz, hogy száz és százmilliós kölcsönöket vegyen fel, volt szíve összesen 2000 millió kölcsönbe és adósságba bele szorítani ezt a szerencsétlen nemzetet. Jól van, ne firtassuk a multat. De az mégis csak borzasztó, hogy ebben a nagy tékozlásban ennek a nemzetnek nem jutott évente 20 millió ennek a becsületbeli kötelesséírének teljesítésére. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem azért mondom ezt, hogy a múltban vájkáljak. Gömbös Gyula megpróbálta a rokkantkérdést, elkésve ugyan, amikor már a nemzeti vagyon, a nemzeti jövedelem mind el volt herdálva, valahogyan megoldani. Mindenki elismeri, hogy faute de mieux nem lehetett mást tenni, mint azt kívánni, hogy Gömbös Gyula nyúljon hozzá ehhez a kérdéshez is. Nem tudom a/on^an őt e°észen felmenteni a múltra vonatkozólag a felelősség alól. ö is osztozkodik ebben, mert ő is tagja volt annak a kabinetnek, amely sohasem hallgatott ránk, amikor mi erről az oldalról kérve kértük ennek a kérdésnek rendezését. 7—S milliós évi költségvetési összegekkel lehetett volna valamikor valahogyan egy megoldást találni. Építettek min1 dent, — nem akarom az agyoncsépelt földrajzi helyeket felemlíteni — ennek a kérdésnek reni dezésére azonban nem jutott semmi. Itt van a nemzeti egység propagálása. Mél-