Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1933 június 20-án, kedden. 365 hozzászólhatott ugyan nyilvánosan valamennyi politikai kérdéshez, azonban a hadsereg és a külpolitika nem tartozott befolyása alá. A parlamentnek a hadsereggel kapcsolatos költségmegszavazási joga semmi körülmények között sem érintheti a császári parancsnoksági hatalmat, a külpolitikát pedig a császav. i.letve fi birodalmi kancellár vezette anélkül, hogy a birodalmi gyűlés felszólalásokkal törődött volna.» Azután ezeket írja (olvassa): «Németország külpolitikája a képviselőknek juttatott alkalmi információk ellenére is teljesen a császár és a birodalmi kancelléír kezében maradt. Jellemző, hogy 1914-ben a Reichstag, a német birodalmi gyűlés a szarajevói gyilkosság és a hadüzenet közt eltelt időnek diplomáciai tárgyalásairól semmiféle felvilágosítást nem kapott. A vezető képviselők sem tudtak többet, mint amennyi az újságban állott.* T. Ház! Kinek ne jutnának eszébe azok az állapotok, amelyeket itt látunk olyan időkben, amikor ilyen életfontosságú kérdéseket vagyunk kénytelenek tárgyalni, szemben azzal az ignorálással, amelyben a kormány részérő! részünk van. Ezért szeretnők mi tulajdonképpen tudni, hányadán is vagyunk, szeretnők tudni, mi történt, mi készül és miről van szó. Már az appropríációs vitában is kifejezést adtunk annak, hogy különösen a négyhatalmi paktum létrejötte után és óta tisztában vagyunk azzal és valamennien érezzük azt, hogy valamilyen fordulat következett be, vagy hogy valamilyen fordulatnak be kell következnie, elő kell állania, és azért nekünk tudnunk kellene, hogy voltaképpen milyen irányban kívánják azt előkészíteni, milyen irányban kívánják azt befolyásolni, irányítani azok, akiknek ez tisztjük, akiknek ez feladatuk. Valami sejtelmünk azért már van a dolgokról, mert az újságokon át is már átszűrődik egy és más dolog. És hogy nem egészen közömbös dolgokról van szó, azt a sorok között és a sorokból is meg lehet tudni, ha az ember végére jár ezeknek a dolgoknak. Itt volt szó már a Vossische Zeitung-ról, amely ma nincs abban a helyzetben, hogy más véleményt mondjon, mint ami a hitlerizmusnak, tehát Hitlernek hivatalos véleménye. Itt azt olvassuk többek között, hogy (olvassa): «Mi sem kézenfekvőbb tehát, mint az, hogy Hitler szoros érintkezést tart fenn Magyarország kormányelnökével és hogy fő törekvése arra irányul, hogy konszolidálja a kisantámthoz nem tartozó délkeleteurópai államokat.» Vak akarja vezetni a világtalant? Hitler az a kiválasztottja Európának és a világpolitikának, aki konszolidálni tudja a délkeleteurópai államokat? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Beszél továbbá a németországi és magyarországi párhuzamról és azt mondja, hogy a délkeleteurópai politika jövő útjain is meglesz ez a pó<rhuzam. (Büchler József: Drang nach Osten!) Kénytelen vagyok ráterelni a t. Ház figyelmét arra. hogy itt valóban indokolt az az érzés, hogy nagy és égészen nagy dulgok azok, amelyek körül itt kapirgálnak és próbálkoznak azok, akik ezt a dolgot legfeljebb el tudják rontani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanaz a Pester Lloyd (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely tegnap este még holmi titokzatos fázisokról beszólt, am lyeknek fellebbentése még nem időszerű, mai számában — méltóztassék meghallgatni — mikről tud bennünket kioktatni? Fontos ennek a lapnak a véleménye azért, mert köztudomású, hogy közte és a kormány között nem olyan nagy a távolság. Azt mondja tftoPester Lloyd (olvassa): <:Ha me^ van a gazdaságpolitikai választásunk a nagy ós felvevőkópes Németország között és a kisantant között, amely hasonló előnyöket nem nyújthat, akkor egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy egy értelmes és egészséges magyar gazdaságpolitikának merre kell mozognia. Hasonló mértékben egyeznek Magyarország külpolitikai érdekei ós célkitűzései a német birodaloméval.* Tehát azt írja, hogy hasonló mértékben egyeznek a két ország külpolitikai érdekei és célkitűzései is. (Tovább olvassa.): <Miként a mi országunk, úgy Németország is a békeszerződések revíziójáért harcol és bárminő érzelmekkel álljunk a mai Németországgal szemben, elfogulatlan ítélet alapján nem tagadható, hogy a revízió kérdésének az aktuális európai problémák közé való sorolása egyesegyedül a német politika fáradozásának és nyomásának köszönhető.* Ezt Íratja a kormány félhivatalos lapjában akkor, amikor a magyar politikában, de főként a magyar parlamenben — azt lehet mondani — axiómává vált az, hogy igyekezzünk a magyar revízió dolgát a német revíziótól elkülöníteni (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Úgy van, ez életkérdés!) és amikor — ismétlem — tegnapi nagyszerű felszólalásában Eassay képviselőtársunk még egyszer aláhúzta és hangsúlyozta, nehogy a magyar ügyet a világ közvéleménye összekapcsolja a jelenlegi német rendszerrel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: De ezt nem a kormány íratta és nem félhivatalosa a Pester Lloyd! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát micsoda? — Jánossy Gábor: Ez a Pester Lloyd-nak önálló magánvéleménye! — Malasits Géza: Ugyan ne legyen olyan naiv! — Jánossy Gábor: Én nem vagyok naiv!) Abban a pillanatban, • mélyen t. Jánossy kolléga... (Jánossy Gábor: Magyarul: kartárs! — Derültség. — Farkas István: Jól van, kartárs!) Mélyen t. magyar kolléga, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kartárs!) abban a pillanatban, amikor a kormány erélyes dementije

% erélyes cáfolata következik el, (Jánossy Gábor: Ügy van! Csak magyarul!) hajlandó leszek visszavonni ezt az állításomat. (Jánossy Gábor: Nem kell cáfolni, hiszen úgyis tudja mindenki, hogy ez a Pester Lloyd magánvéleménye!) Ezekre voltam bátor felhívni ebben az öszszefügésben a t. Héz figyelmét, mert nekem az a felfogásom^ az az érzésem, hogy igenis, határozottan egíváj orientációval, egyelőre lehet, hogy csak! a miniszterelnök úrnak és talán a külügyminiszter úrnak idevonatkozó szándékaival állunk itt szemben. Csakhogy ez egy nagyon odiózus szövetkezés és szövetség (hilé való orientálódás. !< Ez egyrészt a legyőzöttek felé való orientálódás, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) másrészt orientálódás azon német birodalmi kormányzat felé, amelyet úgy lehet jól jellemezni, hogy minden politikai, minden külpolitikai célkitűzése a híres «immer fester dr'uf» jelszónak a jegyében indul meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azonkívül a szituáció az, hogy ebből az új orientációból Ausztria — mondjuk Dollfuss — mint fürgébb Fuss-ú, mint fürgébb lábú odébb állott, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) noha Ausztriát fenyegette és fenyegeti a Gleichschaltung, beugrunk Hitler úréknak és a náciknak. Kiegészítés céljából fel kellene tenni még azt a kérdést, hogy tulajdonképpen hol áll most ezzel az új orientációval szemben Olasz-