Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-200
334 Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. Ion sem más, mint a harc megindítása, a. küzdelem, amely legjobb meggyőződésem szerint az ország végzetes kárára lehet. (Áz elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) , En nem osztozom azoknak a véleményében, akik az ország egész sorsát a restaurációra teszik fel, de éppen úgy hibásnak tartom, éppen úgy szembenállók azokkal is, akik egész politikájukat, külső és belső politikájukat a restaurációtól való félelemre építik fel. (Ügy van! Taps balfelől. — Jánossy Gábor: Senki sem, fél tőle, csak a nemzet nem akarja, mert egyéb gondjai vannak! Ez az igazság, tessék kimenni a népmilliók közé, majd megtudja! — Zaj balfelől. — Rakovszky Tibor: Kérdezzje meg a saját választóit! — Elnök csenget.) $ki tehát ebből nem vonok le más konzekvenciát, mint hogy az f igen t., miniszterelnök úr egy igen fontos, kényes kérdés helytelen kezelésével nem tett szolgálatot a belső politikai nyugalomnak és rendnek. (Ügy van! balfelől.) Van egy másik kérdés is ezen a téren. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ez pedig a Nemzeti Egység Pártjának a szervezkedése. Az igen t. miniszterelnök úr itt felállott és kijelentette, hogy ő nem reflektál azokra, akik nem a belső, ellenállhatatlan lelkesedésből csatlakoznak hozzá. (Egy hang balfelől: De kevesen lesznek!) Ugyanakkor azonban kell a miniszterelnök úrnak annyira férfinak lennie, hogy tudomásul vegye azt, ami a háta mögött történik, hogy ebben az országban az egész állami apparátus fel van használva a Nemzeti Egység Pártjának szervezésére. (Ügy van! balfelől. — Felkiáltások jobbfelől: Ez tévedés! — Büchler József: A pap, a tanító, a jegyző! — Zaj.) Azt hiszem, a miniszterelnök úr katonás, egyenes jellemének nem felelhet meg egy ilyen a tények és a szavak közti deficitnek állandó fenntartása. Bocsánatot kérek, egyáltalában legyen vége ennek a nemzeti egység szavával való játéknak. (Ügy van! balfelől.) Volt idő, amikor a nemzeti egység gondolata a t. túloldal részéről gúny tárgyává tétetett. (Ellenmondások jobbfelől.) Amikor Károlyi Gyula gróf lelke mélyéből, politikai elgondolások alapján, tiszta hazafiságból ezen az úton akart haladni, akkor a t. urak a másik oldalról ebben támadást láttak a saját politikai pozíciójuk ellen és a maguk 'részéről ezt a gondolatot gúnnyal, lekicsinyléssel fogadták, amely gúny és lekicsinylés abban kulminált, amikor a t. miniszterelnök ÚT koírfmányvállalása alkalmával egészen egyszerűen egy köznapi élvezetre nem alkalmas ételnek, bolondgombának minősítette az egész gondolatot. T. Ház! Ha azt látjuk, hogy a nemzeti egység zászlaja alatt masíroznak, neni ( tudom, hogy az urak is ott masiroznak-e, talán gom dolják, hogy igen, (Sándor Pál: Nem biztos!) de masírozik az igen t. kormány és ugyanazt a játékot folytatja, mint amelyet folytat magával az egész szervezkedéssel, amikor azt mondja, hogy az állami apparátust kikapcsolja és tisztán a saját elhatározástól teszi függővé a csatlakozást, mert ez a nemzeti egység különféle kortesutakon hol úgy jelentkezik, mint a Nemzeti Egység Pártja, amely alatt érteni kell a keresztény-keresztyén-, kisgazda-, földmíves- és polgári pártot, köznapi nyelven az egységespártot, hol pedig úgy jelentkezik a választópolgárok előtt feltálalva, hogy ez nem politikai pártalakulás, ez nem párt, ez valami ideális gondolat, valami miszT tikus, nagy gondolat, amelyhez mindenkinek csatlakoznia kell, mert különben hazája ellen vét, ez a nemzeti felébredésnek valami szimbolikus megjelenése. (Felkiáltások jobbfelől: Az l is!) Ez a másik politikai hiba, amelyet én a magam részéről kifogásolok a miniszterelnök úr megváltozott politikájában. A miniszterelnök úr még nemrégen azt hirdette, hogy nem pártember, a miniszterelnök úr azt - hirdette, hogy nem akar pártharcokat, pártküzdelmeket az országban, mert minden ember erejét koncentrálni kell a nagy problémák megoldására. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Igaza van!) Hogyan gondolja azt t. képviselőtársam, hogy ezt az álláspontot össze le-, bet egyeztetni azzal a közönséges pártszervezkedéssel, amely, az állami adminisztráció felhasználásával, állami közpénzekkel támogatott sajtónak agitálásával... (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől. — Nagy zaj. — Elnök csenget. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök a terembe lép. — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem kifogásolom azt, hogy az igen t. miniszterelnök úr szervezkedik. Nem kifogásolom azt sem, ha feladva előbbi elgondolását, — hogy nem pártpolitikus akar lenni — pártot szervez. Én egyet kifogásolok: azt, hogy ennél a pártszervezkedósnél a zászlóra a nemzeti egység jelszava van felírva, a lobogó alatt pedig tulajdonképpen egyoldalú pártszervezkedés történik és tulajdonképpen nem történik semmi egyéb, mint a 10 vagy 12 év óta uralmon lévő pártnak új lobogó alatt való, átmentése. Amit én ettől a szervezkedéstől feltek, aza súlyos időkben való pártharcok felidézésén kívül az is, hogy a t. miniszterelnök úr ezt az ő általa előbb megtagadott, most pártcélokra felhasznált gondolatot, a nemzeti egység gondolatát ezzel a szervezkedéssel kompromittálja és így kiesik ez a gondolat a nemzet fegyvertárából, pedig erpe akkor lenne valóban szükség, amikor a lelkek megértésével az idő kényszerű hatása alatt, a követelmények nyomása alatt erre az útra kell rátérnie a magyar politi kanak. Ugyanígy meg kell állapítanom, hogy azaz elismerés, amelyet én a t. miniszterelnök úrnak teljes jóhiszeműséggel és teljes megértós«ci nyújtottam költségvetési beszédemben, külpolitikai vonatkozásban is revízióra szorul. Amikor az igen t. miniszterelnök úr átvette a kormányzást, kormányralépése nyomában — t'ulljuk meg őszintén — nem valami jó hangulat keletkezett az' európai közvéleményben. Követték is az események egymást: itt volt a liirtenbergi ügy., itt volt az olaszországi sürgöny és látogatás, itt volt a jelenlegi külügyminiszter úr kinevezése és akár tetszik nékünk, akár nem, az európai közvélemény mindezekben a momentumokban nyugtalanító jelenségeket látott. (Ügy van! balfelől.) Olvastam ma az igen t. miniszterelnök árúak egy nyilatkozatát, amelyben azt mond jav hogy azok kifogásolják berlini útját, akik annak idején római útját is kifogáslták. T. miniszterelnök úr, mi nem a római utat kifogásoltuk, mi a római út beállítását kifogásoltuk azt az egyedülálló hangsúlyozott sürgönyküldést és utána azt a demonstratív leutazást kifogásoltuk. Ez nagy különbség azzal szemben, ha mi egy bizonyos politikai kapcsolatot tekintünk, amelyet helyeselhetünk, vagy nem helveseibetünk, amely azonban a hivatalbán lévő kormánynak politikája.
