Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

222 Az országgyűlés képviselőházának tanunk, hogy ezek igénytelensége már olyan méreteket ölt, hogy az egyenesen katasztrofális. Meg kell állapítanunk, hogy a legelemibb nem kultúrszükségleteiket, de legelemibb életszükségleteiket sem képesek kielégíteni. Meg kell állapítanunk, 'hogy a városi polgárság és a falusi lakosság teljes mértékben a nyomoráság medencéjébe dobatott be. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar falu lakossága és a városok polgársága egyaránt nemcsak a katasztrofális múlt következményeit sínyli, hanem teljesen borult arccal nézi a magyar jövendőt. A miniszterelnök úr és a kormány t. tagjai által tett ' optimista kijelentések ellenére, — amelyek az egyik oldalon az ország helyzetét rózsásabb színiben tüntetik fel, a másik oldalon azt állítják, hogy jobb jövendő előtt állunk — sajnos, ennek az országnak népe már semmiféle Ígéretekben hinni nem tud. Ennek az országnak népe cselekedeteket vár és ezeknek a cselekedeteknek legelsősorban a kormánytakarókosságban kell megnyilvánulniuk. Tisztára lehetetlenség, hogy a kormány állandóan újabb és újabb adókkal jön, minden esztendőiben szerencsénk van valami címen a közönség újabb megterheléséhez: vagy a forgalmi adót emelik, vagy a fogyasztási cikkek adóját emelik fel, vagy a közszükségleti cikkek vámját emelik fel, vagy pedig, mint legutóbb történt, 25 millió pengő újabb adót hoztak he, a forgalmi adónál a fázisrendszer eszközeinek igénybevételével. Hiába mondja a t. kormány, hogy az a 25 millió pengő, amellyel most a magyar közgazdaságot _ megterhelik, nem a magyar közönséget fogja terhelni, hanem elsősorban azokat, akik még a mai viszonyok között is fizetni tudnak és akik még a mai viszonyok között is keresnek. Meg kell állapítanom, hogy igenis, ezek a hatalmas vállalatok,' amelyeknél a kormány a fogyasztást megadóztatja, ezt az adót át fogják hárítani a közönségre, ők maguk legfeljebb annyiban fognak résztvenni ebben az adóztatásban, hogy nem fognak tudni olyan óriási konzumot csinálni, mint eddig, aminek további következménye az lesz, ;hogy megint magántisztviselőket fognak elbocsátani, megint munkásokat fognak elküldeni, tehát — ami természetes — ennek az adónak következménye megint a polgári társadalom és általában az ország egész társadalma nyomorának növekedése lesz. A kormány — ami már egész kormányzati rendszer — közel öt esztendő óta minden egyes alkalommal állandóan azt hirdeti, hogy újabb adókat, újabb terheket az ország lakossága nem bír el, mint ahogyan legutóbb a t. pénzügyminiszter úr is a pénzügyi bizottságban és itt is azt hirdette: a kormány feladata az lesz, hogy a polgári társadalom teherbíróképességét kereseti lehetőségeinek fokozásával növelje. Megkérdezem a t. kormányt és a t. Képviselőházat, méltóztassék megmondani, hogy esztendők hosszú során keresztül, a legutóbbi hat esztendőben, hol van az a társadalmi réteg, amelynek kereseti lehetőségeit a t

% kormány fokozta? En ellenben a magam részéről fel tudom sorolni — azt hiszem, nem kerül nagy nehézségembe — mindazokat a társadalmi rétegeket, amelyeknek sorsát a kormány adózási intézkedései katasztrofálisan befolyásolták. Mert ha meg kell állapítanom azt a tényt, hogy a magyar polgári társadalom mibe ment tönkre, mibe pusztult el a magyar kispolgári társadalom és mibe pusztult el a 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. magyar középpolgári társadalom, akkor azt kell mondanom, hogy elpusztult azokban a szörnyűséges közterhekbe, elpusztult abba a ténybe, hogy mindenkinek az üzletében régebben 50% erejéig, jelenleg pedig 60 és 65% erejéig társ a kormányzati rendszer, már pedig ilyen súlyos társat semmiféle üzlet Magyarországon elviselni nem képes. T. Képviselőház! A kormány az utóbbi időiben ennek a teljes mértékben a pesszimista hangulat által uralt magyar közvéleménynek javára egy intézkedést tett, amellyel legalább a köztisztviselői társadalmat akarta megbékíteni. Ez az intézkedés az, hogy — úgy tudom — júlus hónapra a magyar köztisztviselői kar előléptetési zárlatát megszüntette. Azt hiszem, ez az egyetlen cselekedete a kormányzatnak a köztisztviselők felé és meg kell állapítanom azt is, hogy az egész magyar köztisztviselői kar, néhány kvétellel — nagyon kevés kivétellel — nem valami nagy örömmel fogadja a kormánynak ezt a rendelkezését. Nagyon furcsa, hogy én ezt mondom, hogy a köztisztviselői kar nem örül annak, hogy az előléptetési zárlat megszűnt. Nem örül azért, mert a köztisztviselői kar attól fél, hogy megint csak néhány protekcióst fognak előléptetni. (Büchler József: Mint ahogy az szokott lenni!) A köztisztviselői kar attól fél, hogy itt szó sincs arról, hogy az úgynevezett kiskategóriák körében történjenek az előléptetések. Az a felfogásuk, hogy a kiskategóriák kedvéért a kormány az előléptetési tilalmat nem függesztette volna fel. Ellenben igenis, azt hiszik, hogy a magasabb kategóriákban lesz néhány előléptetés s a magasabb kategóriákban elő fogják léptetni azokat, akiknek — Istenem! — bizonyos kellemes, jó összeköttetéseik vannak, ennélfogva megfogják előzni ismét a rangsorban azokat a köztisztviselőket, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy -Gábor: Ezek képtelen feltevések! Én a jobbikat hiszem!) Kérem, képviselőtársam, boldogok, akik hisznek, mert övék a mennyek országa! — hogy én is a t. képviselőtársam kenyerét egyem és én is példázatot mondjak. Sajnos azonban, csak a menynyek országa azoké, akik hisznek, mert idelenn a földön rendszerint éppen az ellenkezője szokott történni annak, amit olyan jóhiszemű emberek, mint t. képviselőtársam, elképzelnek. T. képviselőtiársam, én azt hiszem, hogy nekem módomban lesz — remélem, hogy „módomban lesz —majd az összeülő Képviselőházban az ősz folyamán t. képviselőtársammal találkozni és majd akkor elő fogjuk venni azoknak a jegyzékét s azoknak a rangsorát és fizetési osztályát, akiket e rendelkezés következtében előléptettek. Nagyon kérem t. képviselőtársamat, hogy ha akkor mégis nekem találnia igazam lenni és nem a t. képviselő úrnak, akkor t. képviselőtársam a tőle megszokott őszinteséggel álljon fel a Képviselőházban és mondja meg, hogy nem önnek volt igaza, mert az előléptetések alkalmával tényleg az a rendszer következett be, amelyet én említettem. (Jánossy Gábor: Es ha nekem lesz igazam, akkor ugyanezt tegye meg a képviselő úr is!) Én bajlamdó vagyok t. képviselőtársammal megállapodni, hogy amennyiben úgy történnék, hogy a kormányzati rendszer igazságos előléptetés céljaira használja fel ezt a benét, amelyet most a mágia részére kivett, abban az esetben én fogok itt felállni és be fogom jelenteni, hogy: kérem, ón tévedtem, tévedtem azért, mert a kormány előléptetése