Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-197
Az országgyűlés képviselőházának tényleg nem bizonyos niagasállású tisztviselőkre szorítkozott, hanem legelsősorban a kevés jövedelmű és kevés fizetésű tisztviselőket léptették elő, ellenesetben azonban t. képviselőtársam lesz olyan szíves és fel fog állani és ugyanúgy el fogja ítélni a kormány esetleges eljárását, mint ahogy ennek az ellenkezőjét én elítélem. (Jánossy Gábor: Azt hiszem, a t. képviselőtársam és barátom fog felállani helyettem!) Erre én t. képviselőtársam, csak azt válaszolhatom, hogy adja Isteni, ellenben ha netalán mégis az ellenkezője következnék be, elvárom a 'képviselő úrtól, hogy ő fog felállani. (Jánossy Gábor: Ezt pedig ne adja az Isten!) Azonkívül a t. kormánynak és t. képviselőtársamnak: ugyancsak figyelmébe kell ajánlanom a miniszterelnök úr egy igéretét. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a vi'lágháborúban részttverüt köztisztviselőkkel szemben elkövettek, jóvá fogja tenni. Ennélfogva remélem, hogy az a szörnyű igazságtalanság, amelynél fogva azok, akik idehaza jó fedezékben, ültek a kormányhivatalokban, amikor más tisztviselőtársaik kint voltak a harctéren, idehaza előléptek, amazok pedig a legsúlyosabb hátrányba kerültek, amikor hazajöttek, meg fog szűnni, mert a t. miniszterelnök úr, aki a pénzügyi bizottság ülésén ezt kijelentette akkor, amikor én ezt a 'kérdést felvetettem, meg fogja ragadni a reparáció lehéííőségeit. T. Képviselőház! Ezek után csak röviden akarom felsorolni azokat az okokat, amelyek miatt a kormánnyal szemben bizalmatllansággal .viseltetem. Bizalmatlansággial viseltetem a 'kormánnyal szemben elsősorban azért, mert amikor a kormány hivatalba lépett, gróf Károlyi Gyula kormányának szerencsés működése következtében olyan külpolitikai helyzetbe került, amelyről megállapíthatjuk azt, hogy a trianoni béke megörökítése óta az első jó atmoszféra volti Magyarországon, Ha pedig a kormány a maga részéről bizalmat követel azért, mert az ő felfogása szerint a revízió ügyét előbbrevitte, abban az esetben kell, hogy a kormány levonja a konzekvenciát és elsősorban mi is levonjuk a konzekvenciát, amikor megállapítjuk azt, hogy az utóbbi hónapokban, különösen pedig a hitleri Németország kialakulása óta, a harmadik birodalom megalakulása óta Magyarország revíziós ügye teljesen háttérbe szorult Meg kell tehát állapítanom azt, hogy az a kormány, amely jó politikai szituációt vett át a Károlyi-kormány bukása után, a jelen helyzetben abban az esetben, ha el kellene helyéről mennie, rosszabb külpolitikai szituációt hagyna hátra. Meg kell állapítanom, ós ez bizalmatlanságomnak az a másik oka hogy, sajnos, a kormány az országban a politikai helyzet egészségesedése tekintetében nem tett semmit. Egyik oldalon az ellenzékről mindenkit a maga pártjába invitál s a maga zászlói alá hív, a másik oldalon azonban az ország politikájának demokratizálódása érdekében nem tesz semmit és még a titkos választójog behozatala tekintetében is valósággal azt kell mondanunk, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozata nem jelent egyebet, mint ennek a kérdésnek ad graecas Calandas való elhalasztását. További és legnagyobb oka annak, hogy a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem, a kormány teljes gazdasági tehetetlensége, mert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 223 nemhogy az ország gazdasági szituációját bármilyen irányban előbbre vitte volna, hanem meg kell állapítanom, hogy még azok a társadalmi rétegek is, amelyek a kormány hivatalbalépése alkalmával még valamennyire szolvensek voltak, napról-napra közelebb kerülnek a nyomorúság örvényéhez s én nem tudom megmondani, hol vannak ebben az országban azok a rétegek, amelyektől a t. kormány a jelenlegi felhatalmazási javaslatban megszavazni kért költségvetés realitását biztosítva látja, azért, mert, sajnos, én nem látom az országban azokat a gazdasági rétegeket, amelyek képesek lesznek megfelelni azoknaík a felemelt igényeknek, amelyekkel a kormány az adófizető közönség elé lép. T. Képviselőház! Ezekben óhajtottam megindokolni a kormánnyal szemben való bizalmatlanságomat és ezekkel indokolom meg azt is, hogy az appropriációt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Csikvándi ErnŐ! Csikvándi Ernő: Igen t. Képviselőház! Nem szívesen foglalkozom olyan kérdésekkel. amelyek az én foglalkozási ágamtól távol esnek, de miután a felhatalmazási javaslat tárgyalása során csaknem minden felszólaló bizonyos tekintetben foglalkozott a királykérdéssel is, s miután 35 éves falunlakásom s a mezőgazdasággal foglalkozó néppel való sűrű érintkezésem predesztinál arra, hogy a magyar nép gondolkozásáról szólhassak, néhány megjegyzést teszek én is a királykérdésre. Ahányszor érintkeztem odakinn a falu népével, soha egyetlenegy esetben sem fordult elő, hogy valamelyik parasztember, valamelvik választóm azzal fordult volna hozzám, hogy neki a királykérdés megoldása sürgős. Amidőn a munkátlanoknak akarunk munkát adni, amikor a ruhátlanokat akarjuk ruházni és az éhezőknek kenyeret akarunk adni, amikor minden törekvésünk az egység: akkor nem lehet olyan sürgős kérdés, amely megbontja az egységet. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Már pedig ez a kérdés megbontja a pártokat, megbontja a felekezeteket, két táborra osztja az urat, kettőre a parasztot, holott ezeknek mindnyájuknak össze kell fogniok a nagy cél érdekében, nem pedig megosztani önmagukat. (Jánossy Gábor: Ügy van!) A széthúzás használhat egyeseknek, használhat ellenségeinknek, de semmiesetre sem használhat a nemzet egyetemes érdekeinek. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Legyenek nyugodtak igen t. képviselőtársaim, akik a túloldalon ülnek és ellenkező véleményen vannak, ha nem 14, hanem 63 vármegye lesz jelen azon a magyar nagyünnepen, amikor minden magyarok királyának fejére teszik a koronát, akkor valamenynyien együtt leszünk. (Jánossy Gábor: tTgy van! Ügy van!) Méltóztassék megengedni, hogy a javaslattal kapcsolatosan ezután (kizárólag mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozzam. Iparkodom ismétlésekbe nem bocsátkozni, főként azért, mert hiszen a költségvetési vita során eleget foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Iparkodom azokat csak érinteni, amelyekkel már mások foglalkoztak és én inkább csak a magam gondolatait akarom ezekhez hozzáfűzni. örömmel látjuk, hogy azok az érdekképviseletek, amelyeknek mi elesettségünket köszönhetjük, ^szükségesnek látják ma a gazdáknak J hóna alá nyúlni és iparkodnak arra, hogy őket megmentsék. Ezt a segítséget nem kifor 33
