Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. A miniszter úr expozéjában azt^ mondta, hogy ez a kérdés roppant érzékeny és (bonyolult kérdés, amihez ilyen könnyen hozzányúlni nem. lehet. Nem pontosan idézem a szavait, de körülbelül ilyesmit mondott s ez nem túlságosan nagy reményeket fakaszthat abban a tekintetben, hogy az energiatörvényt a miniszter úr siet majd végrehajtani, hogy ezáltal a fogyasztókon segítsen. De én mégis figyelmébe ajánlom a t. miniszter úrnak, hogy itt 40—50 városról és községről, és jónéhány százezer fogyasztóról van szó, s ezzel szemben egyetlen vállalat áll a maga igazgatóságával. Legyen szíves hát és ebben az esetben ne annak az egy vállalatnak siessen segítségére, hanem a sok százezer fogyasztón igyekezzék segíteni és próbálja kiemelni őket a Trust karmaiból, ennek a törvénynek segítségével. Végtére is, amikor ezt a törvényjavaslatot megszövegezték, <s idehozták a Ház elé, letárgyalták ós megszavazták, tisztában voltak a kérdéssel. Nem tudom, milyen okok játszhattak itt közre, hogy most egyszerre a törvényt nem lehet végrehajtani, hogy most egyszerre bonyolult kérdéssé vált az energia-kérdés, s most-mind semmis az a sok eszme és indokolás, amelyet annakidején a javaslathoz fűztek. Pestkörnyék népe, Pestkörnyék városai és községei kérik és várják a miniszter úrtól, hogy sürgősen hajtsa végre az energiatörvényt s ennek a törvénynek idevonatkozó rendelkezéseivel sújtson le arra a vállalatra, vagy ne sújtson le, de tessék lehetővé tenni azt, hogy a városok és községek hozzájussanak a becsületes és megfelelő áramdíjakhoz. T. Képviselőház! A sokirányú nyomorúság mellett ez a borzalmas nyomorúság is sújtja Pestkörnyék népét. Borzalmas elgondolni is: munka nincs, vállalkozás nincs, a kereskedő boltja üres, az iparosnak nincs munkája, ennivalója sincs, kenyere sincs, munkanélküli segélye sincs, az embereket tömegével lakoltatják ki. Akik még olyan boldogok, hogy megbújhatnak egy kis szobakonyhás lakásban, s van egy darab villanykörtéjük, azoknak most faggyúgyertya mellett kell az estéket eltölteniök. Miniszter úr, ez nem az, amivel önök az ország dolgozó népének tartoznak, tessék legalább ezen az egy téren most sürgősen segíteni. Ismétlem, nemcsak a munkásság kérése ez, hanem a polgárság és a középosztály kérése is, mert például azon a gyűlésen, amelyen legutóbb Újpesten résztvettem, amely ezzel a tárggyal foglalkozott, a polgárság képviselői is ott voltak, a középosztály képviselői is ott voltak, és más pártállású férfiak ebben a kérdésben, a Trust ellen való védekezés kérdésében kezet adtak a munkásságnak és együtt folytatják Újpesten a vállalat ellen a sztrájkot. (Büchler József: Ott van a nemzeti egység, miért nem adnak igazat annak az egységnek?) Mivel beszédidőm lejárt, új témába nem kezdhetek, csak azt jelenthetem ki, hogy a munkásság, a polgárság és a középosztály egy része is, joggal elégedetlenkedik, teljes joggal áll szemben ezzel a kormányzattal, amely sokat ígért és semmit sem ad, semmit a világon nem adott. (Büchler József: Csak elvesz mindent. Huszonhatéves jogokat elvesz!) Nem szerénytelen az a kívánság és az a kérés a kormányhoz: próbáljon valamit a saját programmjából megvalósítani. Jól tudom, hogy itt ebben a képviselőházülése 1933 június 9-én, pénteken. 187 ban, a képviselőház összetétele következtében, a képviselőház születési hibája folytán — elvégre nyilt szavazás útján jött létre, ugyebár, nem népképviselet, nincs kontaktusa a néppel, nincs felelősségérzet benne a nép érdekei iránt, ami természetszerű — az urak egyénileg nem is tehetnek erről, mert ahol a képviselőket kinevezik, ott a képviselőtől valami nagy dolgot a nép érdekében, várni nem lehet, de mégis, saját érdekükben, a saját presztízsük megerősítése céljából próbáljanak végre egyenes úton járni, próbáljanak úgy gondolkozni, hogy a dolgozó népet nemcsak keseríteni lehet és szabad, hanem afelé néha egy baráti gesztust is lehet nyújtani különösen gazdasági és szociális téren és különösen nem szabad azt a politikát folytatni, hogy az egyik kézzel állandóan elvesz a kormány, a másik kézzel pedig nem hajlandó a világon semmit sem adni. Mindig csak elvesznek a szociális jogokból, szociális intézményeket csonkítanak, minden adót a munkásságra hárítanak, minden számlát vele fizettetnek meg. T. Képviselőház! Nem akarok Kassandrajós lenni és fenyegetődzni sem akarok, de mint aki valóban szoros kontaktusban vagyok a dolgozó néppel és sokat érintkezem vele, az idők folyamán meglehetősen megismertem ' a néppszichét, a tömeglélektant, úgy, ahogy állíthatom, tessék elhinni, akármennyi csendőrjük van, akármilyen szigorúan küldik ki a bizalmas parancsokat: lőni, szúrni és vágni, (Ellentmondások jobbfelől.) ahol elégedetlenséget tapasztalnak, (Sztranyavszky Sándor: Ilyen sohasem ment ki!) mondom, tessék elhinni, nincs olyan hataloni a világon, nincs annyi fegyver, nincs annyi ágyú és nincs olyan hadsereg, amely bizonyos ponton, amikor elérkezett a türelem a maga végső határához és szakadni készül, ezt a szakadást megtudná akadályozni. Vérbefojtani lehet, de kérdés, t. Képviselőház, hogy ezekben az időkben célszerű-e elégedetlenséget vérbefojtani, célszerű-e szuronyokkal kormányozni. (Ellentmondások és zaj jobb felől. — Sztranyavszky Sándor: Hol van itt szurony? — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Sztranyavszky Sándor: Nem szurony kell! Józanabb a nép, minthogy ilyennek beugorjék!) Ha ön beugrásnak nevezi azt, hogy a dolgozó nép felé egy baráti gesztust mutasson, ha beugratásnak nevezi a volt államtitkár úr, Sztranyavszky képviselőtársam, hogy én a dolgozó magyar nép számára szociális belátást követelek, (Zaj a jobboldalon. — Sztranyavszky Sándor: Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy szociális belátás nemcsak önöknél van!) akkor én kijelentem, hogy nem beugratni akarom a t. kormányt, és a kormánypártot. Én tények és tapasztalatok alapján tártam itt fel a magyar nép szenvedéseit és nem beugratni akarom, hanem rá akarom vezetni a kormányt a helyesebb útra. (Zaj

f jobbfelől.) Tessék kiállni akármelyik fórum elé, tessék egy zsűrit alkotni bárkiből, bármelyik társadalmi osztályból állítsanak össze egy zsűrit (Bücher József: Grófokból!) és mondják meg, hogy helyes-e az: elvenni mindent a dolgozó néptől? (Büchler József: Mint a 33-as bizottság határozata! Arról beszél! — Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Talán nem hozták meg azt a rendeletet, talán az sem igaz, hogy a járadékosokat megfosszák járadékuktól? Ez sem igaz, t. miniszter úr? Másrészről emelik azokat az adókat, amelyek újabb nagy drágulást idéznek elő, (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi27*