Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Í88 Az országgyűlés képviselőházának 1 niszter: Es hogy a kenyeret olcsóbbá tesszük, azt elfelejtil Hogy a vasúti tarifát leszállítjuk, azt is elfelejti?) Elnök: A tárgyalásra szánt idő lejárt, kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: Tervbe van véve, hogy a kenyér árát Öt fillérrel leszállítják. Érdeklődjék azonban & miniszter úr földmívelésügyi kollegájánál és kérdezze meg tőle, igaz-e az, hogy ennek ellenében fel akarják rúgni a régi genfi egyezményt és vissza akarják állítani a sütőmunkások éjjeli munkáját. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Hát az fáj önnek?) Igen, természetes, hogy fáj, miniszter úr. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Miért fáj?) Mert feltételekhez kötik a kenyér árának estleges leszállítását. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Nincs feltételhez kötve.) Az a kereskedelemügyi miniszter, akinek elődje ennek ratifikálását benyújtotta és törvényerőre emelte, (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Nem emelte!) mondja meg kollegájának, hogy ez ugyanolyan antiszociális gondolat és terv, mint amilyen a mai, amellyel 6500 baleseti járadékosnak rabolták el járadékát. Minthogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a tárgyalásra szánt idő letelt, a vitát megszakítom. T. Képviselőház! Mielőtt napirendi javaslatot tennék, nyilatkozatot kívánok tenni a tegnapi ülés végén felmerült incidens tárgyában. Amint utólag megállapítottam, tegnap a napirend megállapításához vitéz Kenyeres János, báró Vay Miklós, Dinnyés Lajos és vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő nrak a jegyző uraknál feliratkoztak, amiről azonban nekem tudomásom nem volt. Kétségtelen, hogy a képviselő uraknak joguk lett volna a felszólalásra és az is kétségtelen, hogy én nekik a szót megadtam volna, vagy felhívásomra jelentkeztek volna. Kérem tehát a t. Házat, méltóztassék a történteket jóhiszemű tévedésnek tekinteni. (Helyeslés.) Most^ pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Hulljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 12-én délután 4 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az 1933/34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház ! Tegnap a napirendi vitában különösen azért kívántam volna résztvenni, hogy a magyar törvényhozásnak természetes kötelességét rójam le, hogy akkor, amikor Európában olyan óriási horderejű események történnek, mint aminő a négyes paktum parafálása volt, legalább egy hang szóljon erről a kérdésről és fejezze ki a magyar nemzet örömét és megelégedését azon, hogy a magyar nemzet nagy barátja, az európai politikának egyik legkiválóbb, vagy talán legkiválóbb vezérférfia, az olasz nemzet vezére (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) keresztülvitte, ha nem is úgy, amint első elgondolásában volt, a négyes paktum aláírását. (Felkiáltások: Éljen Mussolini!) Ezzel megmentette tíz esztendőre a békét, megmentette tíz esztendőre Európát és ezzel útját nyitotta a leszerelésnek, amely bennünket magyar nemzetet any6. ülése 1933 június 9-én, pénteken. nyira közelről érdekel. Lehetetlen és szomorú jelenségnek tartom, hogy a magyar törvényhozásban egy magános ellenzéki képviselőnek kell ezekről a dolgokról beszélnie, ahelyett, 'hogy a magyar kormány tartotta volna kötelességének azt, hogy akkor, amikor a négyes paktum kérdésében egész Európa állást foglalt, a magyar kormány és a magyar törvényhozás is állást foglaljon. Nem egészen mindennapi és bennünket kevésbbé érdeklő dolog az, hogy ezt a négyes paktumot az a Mussolini vitte keresztül, akinek nemzete évek hosszú során át támogatója és első harcosa volt a magyar igazságnak. Nem lehet egészen közömbös ránk nézve az sem, hogy amikor Mussolini a maga nagy beszédét a négyes paktumról a szenátusban elmondotta, és Magyarországhoz ért, akkor dübörgő taps szakította félbe, és csak, amikor intett, hogy tovább akarja folytatni, szűnt meg ez az ováció Magyarország mellett. Kérdezem, vájjon ilyen erőteljes és impozáns megnyilatkozása a Magyarország iránt való barátságnak megérdemli-e azt a közönyt, amely ebben a törvényhozásban az olasz politika új győzelmével, ezekkel a nagy eseményekkel, ezzel a nagy fordulattal kapcsolatban egyáltalában itt megállapítható? Nekünk nemcsak azt kell örömmel konstatálnunk, hogy az olasz szenátus ilyen spontán módon és ilyen erőteljesen nyilatkozott meg Magyarország és a magyar nemzet igaza mellett, hanenvigenis, bármennyire lehetnek, mondjuk, kifogásaink, lehet bizonyos fokig talán csalódásunk ezzel a négyespaktummal szemben, mert nem az, amit vártunk, nem az, amit eredetileg várni lehetett, mégis meg kell állapítanunk, hogy a békének tíz esztendőre való megrögzítése mellett van más olyan momentum is ebben a négyespaktumban, amely bennünket nagyon közelről érdekel. És ez az, hogy a népszövetségi alapokmány 19., vagyis a békerevizióról szóló paragrafusa nemcsak, hogy belekerült a paktum második pontjába, hanem amellett kimondotta ez a szakasz, hogy a szerződő négy hatalom meg fogja vizsgálni mindazokat a végrehajtási módszereket, amelyek mellett ennek a 19. §-nak reális jelentőségét lehet biztosítani, vagyis biztosítani kívánják a békerevizió elvének kimondásán túl a békerevizió realizálhatóságát is. Akármennyire más ez, mint Mussolini eredeti terve, ahol az egyik szakaszban parancsolólag mondatott volna ki a revízió, még mindig nagy haladás a múlttal szemben, s ezt nekünk meg kell állapítanunk és örömmel kell fogadnunk, mint egy olyan apró rést, amelyen keresztül a magyar igazság a jövőben igenis érvényesülhet. Nem haladhatunk el az olasz miniszterelnök nagyszabású szenátusi beszéde mellett azért sem, mert ott világosan kimondotta, hogy meg fogják találni a négyespaktum alapján ama részletkérdések likvidálását, amelyek ma Olaszországot és Franciaországot elválasztják. Semmit sem kívánhat jobban a magyar nemzet, mint azt, hogy ez a két nagy nemzet megegyezzék, és hogy Olaszországon keresztül, és Olaszország és Franciaország megegyezésén keresztül a magyar igazság győzelmes erejű fórumhoz jusson és a magyar igazság realizálásához egy nagy lépéssel előbbrehaladhassunk. (Ügy van -jobbfelől.) És ha azt kérdem, mi az oka annak, hogy ez a négyespaktum nem oly eredményes magyar szempontból, • mint ahogy mi reméltük,