Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 19 k- ülése 1933 június 7-én, szerdán. 67 nyersanyag csak elenyésző csekély részét képezi az egész ipari termelésnek s annak annyi sok más komponense van, amelyekre a devalválás azonnal kihat, hogy, azt hiszem, az ipari termékek terén is bekövetkeznék ^ egy olyan áremelkedés, amely az agrárollót a legjobb esetben is ott tartaná, ahol most van. Ujabb szempontot vagyok bátor a devalvációval szemiben felvetni, éppen az adósságok rendezésének kérdése tekintetében, amely, azt hiszem, ha laikus is, a jelenlegi körülmények között igenis helytálló. Én a pengő értékállandóságának érdekében tartanám szükségesnek azt, hogy az adósságok, a földteherrendezés kérdésével intézményesen folgalkoznának; még pedig azért, hogy megkíméljük a pengőt és a pengő értékállandóságát attól a nyomástól, attól a feszítő erőtől, amely az adósságoknak áruban kifejezett értékében nyilvánul. Ha a földteherrendezés be nem következik, tartok tőle, hogy ez csakis a^ pengő értékállandóságának rovására fog végeredményben nyilvánulni. Ezt a gondolatot voltam bátor itt felvetni. Megengedem, hogy teljesen laikus, de, azt hiszem, gyakorlatilag előbb-utóbb erre a lépésre kénytelen lesz magát a kormány rászánni, ha ugyan már jelenleg is nincsenek ebben a tekintetben bizonyos tervei, amely terveket azonban érthető okokból a világgazdasági konferencia előtt nem ismerhetünk. Ezek után rátérek a tárcára magára és egészen röviden megismétlem azt a kérelmemet, amelyet más vonatkozásban az^ igen t. földmívelésügyi miniszterhez intéztem. Megismétlem ezt a pénzügyminiszter úrhoz azért, mert a bányászati és erdészeti főiskola az ő tárcája körébe, ha jól tudom, a 12. címhez tartozik. Nagyon figyelmébe és jóakaratú gondoskodásába ajánlom a kísérleti állomásokat is, a talajbiológiát, a mikroklímát és a többit, valamint azt a kongresszust, amelyet a kísérleti intézetek európai szövetsége, azt hiszem 1936-ban Magyarországon fog tartani, mert az a tény, hogy ezt a kongresszust Magyarországon tartják, mindenesetre amellett bizonyít, hogy a mi kultúrfölényünket ebben a kérdésben is világszerte, vagy legalább nemzetközileg méltányolják. Nagy örömmel hallgattam Kiss István t. képviselőtársam felszólalását, amely a szőlőés borértékesítésre vonatkozott, annyival is inkább, mert ez felment engem attól, hogy az általa felhozottakat megismételjem. Csak azzal toldom meg az általa elmondottakat, hogy itt is megismétlem azt a kérelmemet, amelyet a földművelésügyi miniszter úrhoz voltam bátor intézni, hogy méltóztassék alkalmilag a hegyi szőlők abnormális és a mai viszonyok által abszolúte megcáfolt kataszteri tiszta f jövedelmének legalább részbeni arányosítását elrendelni, (Helyeslés balfelől.) illetőleg ezt a kérdést tanulmány tárgyává tenni, mert a mai helyzetben az adók valósággal agyonsújtják éppen a legnemesebb, legtartalmasabb, legértékesebb borokat s azokat pönalizálják a homoki borokkal szemben. Az igen t. miniszterelnök úr tegnap, azt hiszem, a Ház osztatlan helyeslése közben nyilatkozott a hadikölcsönök valorizációjáról, illetve a hadikölcsönök tulajdonosainak kártalanításáról. Ezt egyénileg nagy örömmel vettem, mert én is két háborús kabinetnek voltam tagja és magam is érzem azt az erkölcsi felelősséget, amelyet mindazoknak, akik akkor tényezők voltunk a politikai életben, viselnünk kell azokkal szemben, akik hadikölcsönt jegyeztek. Nem tudom, hogy az igen t. miniszterelnök úrnak milyen tervei vannak abban a tekintetben, csak felvetem, nem lehetne-e a — mondjuk így — végleg befagyott adó- és illetékhátralékok részbeni törlesztésére hadikölesönöket is felhasználni bizonyos százalék szerint. (Helyeslés balfelől.) Azt hiszem, ez nem kerülne sokha az államnak, jóformán semmibe sem, viszont bizonyos mozgalmat indítana a hadikölcsönpiacon. Megengedem, hogy itt megint igazságtalanságok állanának elő, de azt hiszem, hogy ezt a kérdést véglegesen teljes igazságossággal már úgy sem lesz lehetséges. Az igen t. miniszterelnök úr tegnap az államhitel szempontjából jelölte meg fontosnak ezt a kérdést. Ebben a tekintetben is egyetértek vele, mert hiszen bizalom nélkül nincs hitel, de éppen ez vezet visszia megint arra a kérdésre, amelyet már egy ízben szóvátettem és ez a vagyonváltság alap költségvetésével kapcsolatban az úgynevezett Leboszpénzek, gyufapénzek ügye, amelyet más vonatkozásban Eckhardt t. képviselőtársam már .érintett. A vagyonváltságalap költségvetésében azt látjuk, hogy 3*5 millióval szerepelnek a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolítására kiállított kötvények, tőke- és kamatszolgálatával kapcsolatos költségek. Ebben a kérdésben bátor voltam a. kölcsön felhatalmazási törvény tárgyalásánál felszólalni és az igen t. pénzügyminiszter úr akkor, március 21-én, azt válaszolta nekem ebben a kérdésben, hogy körülbelül 165 millió a tartozás, ebből 32 millió esik kötvényre és 121 millió készpénz. A Naplóban utánanéztem ennek és azt hiszem itt egy csekély sajtóhiba van, mert ha 32-t 121-hez adunk, akkor nem kapunk 165 milliót. De ettől eltekintek, mert hiszen nem a számszerűségen van a lényeg, hanem a percenten. A t. miniszter úr azt mondotta, hogy a kétharmad résznek, vagyis a pénzben kifizetendő résznek az illető megváltást szenvedők 82%-át kapják meg. Mindenesetre elhiszem, hogy így van, de egyet megjegyzek: méltóztassék utánanézni a jegyzékben, hogy ez a 82 percent átlag egyeseknél hogyan néz ki, mert a sok embernek abszolúte semmi haszna nincs abból, ha egyesek a 100 százalékot kapják meg, ők pedig csak 30, vagy 40%-ot. Ha már abban a helyzetben van az állam és ez az egész vagyonváltságalap, amire később egy-két szóval rá fogok mutatni, hogy képtelen kifizetni a, 100%-ot, amely pedig a törvény -szerint a megváltást szenvedőknek jár, akkor csak azt kérem, hogy azt a kevesebbet legalább egyformán méltóztassanak elosztani és ne fordulhasson elő olyan eset, amilyen esetet én számosat tudok, hogy az egyik 100 százalékig kapta meg, a másik 70%-ig, stb. Nem is szólok a 3200-as rendeletről, amely a még ki nem bocsátott kötvényeknek kamatszoh gáltatását egyoldalúlag felfüggesztette és ha az igen t. pénzügyi kormányzat a külföldi hitelezőkkel szemben egyoldalú elhatározásokra nem is hajlandó és erre mindenesetre megvannak a maga indokai, nagyon szeretném tudni azokat az indokokat, amelyek plauzibilissá teszik azt, hogy a belföldi hitelezőkkel szemben a 3200-as rendelet alapján a kamatszolgáltatást egyszerűen felfüggesztette. Nem szólok a 3200-as rendeletnek arról az intézkedéséről sem, amely még a mai napig

1 sincs tisztázva és amelyre vonatkozólag nemrégen, egy-