Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

68 Az országgyűlés képviselőházának pár hónappal ezelőtt Börcsök Andor, az Ofb. alelnöke nyilatkozott, hogy az ármérséklés kinek a terhére történt. Ez a 3200-as rendeletből annakidején kimaradt és a mai napig nincs megállapítva. Az Ofb. csak kimondja a mérséklést, megállapítja a mérséklés tényét, de hogy magát a[ differenciát kifizesse, ez a mai napig sincs szabályozva. Ilyen jogbizonytalanságnak láncolatát statuálni éppen ebben a rendkívül fontos kérdésben nagyon hátrányos a jelenre nézve, nem éppen dicsérő a múltra nézve, de különösen nem biztató bármiféle jövendő földbirtokpolitikai műveletre nézve. A vagyonváltságalapot illetőleg — bátor voltam ezt különben a zárszámadási bizottságban is felhozni — nagy aggodalommal látom annak vagyonmérlegét, mert méltóztassék megnézni azt, hogy ezen alap adóssága 1928/1929. évi zárszámadás szerint össze-vissza 9 millió volt. Az 1931/1932. év végéig kimutatott a zárszámadás 75 milliót és azonkívül az 1928/1929. évben ingatlan a mérlegben aktivá gyanánt nem szerepelt. Az 1931/1932. évben folyton növekedő skálával kimutattak 96 millió pengő értékű ingatlant. Nagyon tartok attól, hogy itt vagy az ingatlanok vannak évről-évre túlmagasan értékelve, vagy pedig az ingatlanoknak olyan növekedésével állunk szemben, 'amelyet a magam részéről egyáltalában nem tudok megérteni. Mert hiszen azt megértem, hogy eleinte volt sok és ma kevesebb, de a fordított procedúrát egyáltalában nem tudom megérteni és tartok tőle, hogy egy szép napon itt is olyan kellemetlen meglepetéseknek leszünk ezután kitéve, mint amilyenek az önkormányzati testületek kárpótlási alapjánál tényleg fennállónak és azt hiszem, sok gondot okoznak úgy a t. belügyminiszter, mint a földinívelésügyi miniszter uraknak. Még osak az a kérelmem van az igen t. pénzügyminisztériumhoz, hogy ne méltóztassék a v&gyonváltságalap pénzén erdőket vásárolni. Tudom, hogy ennek ebben az esetben megvan a maga törvényes alapja, az 1927 : XI. te. 14. % de én azt hiszem, hogy a vagyonváltságalap nem erre a célra létesült. Ügy tudom, hogy azt az erdőt azután átadták az állami üzemeknek az erdészetnek, ahogy a zárszámadás egy jegyzetében olvasható. Kérem, térjenek élettől a gyakorlattól és ne vegyék igénybe újból ezt a törvényes felhatalmazást. Ha azonban már az erdőnél vagyok, — nem akarom azt mondani, 'hogy a fától nem látom az erdőt — méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóban régi, már a 33-as bizottságiban ,megrögzött szokásom szerint, (Kállay Miklós földművelésügyi miniszter: Ceterum censeo!) ceterum censeoként megint rátérjek a román fabehozatalra. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy nem kell törnöm a fejemet hogy most analógiaképpen, antitézisképpen, vagy más tekintetben keressek kapcsolatot a román fabehozatal és a napirendre tűzött tárgy között, amint ez a 33-as bizottságban legtöbbnyire előfordul, mert ebben a bizonyos kötlevélben, amelyet az igen t. föld'mívelésügyi miniszter úr február 7-én jóváhagyott és még ma sem tudom, hogy erről a Fagazdasági Tanács adott-e véleményt vagy nem, el volt-e ettől ragadtatva, hozzájárult-e ehhez a kötlevélhez, vagy helytelenítette, de ez nem tartozik ide — amennyire én meg tudtam győződni^ a szövegéről, ez egy elég pontos másolat, három pont van, ahol az igen t. pénzügyiminiszter úrnak, illetve a pénzügyminisztériumnak igenis beleszólása van. A negyedik pont megállapít egy 19U. ülése 1933 június 7-én, szerdán. I ellenőrző bizottságot és ebbe a pénzügyminisztérium is delegál egy tagot. A hatodik pont sízerint a minisztérium kiküldöttei a részvénytársaságot minden fönt nem említett tevékenységében is ellenőrizhetik, a tizedik pont pedig azt mondja, hogy a részvénytársaság köteles kiadásainak és bevételeinek, valamint forgalmának alakulásáról a pénzügyminiszter úrnak negyedévenként részletes jelentést tenni. Ezzel azután be is fejezem felszólalásomat. Csak azt a kérelmet vagyok bátor az igen t. pénzügyminiszter úrhoz intézni, hogy méltóztassék megbízottait és a pénzügyminisztérium kiküldötteit odautasítani, hogy ebben a földmívelésügyi minisztérium által jóváhagyott kötlevélben biztosított jogaikkal minél intenzívebben éljenek és az ellenőrzés jogát gyakorolják, ha pedig ezek a negyedévi kimutatások véletlenül késedelmesen, vagy hiányosan érkeznének, úgy azoknak pontos és teljes beszolgáltatását követeljük. Még csak egy dologra vagyok kénytelen rátérni azért, mert egyik legutóbbi felszólalásom végén egy kérdést intéztem az igen t. Házhoz, amely tárgyi megállapításra vonatkozott, de amelyet meglehetős nagy mozgással ós csodálkozással fogadtak igen t. képviselőtársaim és ^általában véve, azt hiszem, az egész közvélemény. Azt kérdeztem, — minthogy abban az időben képviselő nem voltam, politikával nem foglalkoztam és volt idő, amikor a hivatalos lapon kívül nem igen olvastam belföldi lapot, — hogy Mayer János igen t. képviselőtársam vezette-e valaha a pénzügyi tárcát, ezt a tényt kérdeztem meg. Választ nem kaptam mai napig sem, azóta azonban utánajártam a dolognak és meg tudtam győződni a dologról. Hát bizony, Mayer János igen t. f öldmívelésügyi miniszter, pénzügyminiszteri tárcát sohasem vezetett. Akkor itt azt mondottam, hogy a dolog lényegét a zárszámadás tárgyalásánál elő fogom adni; kötelességemnek tartom azonban kijelenteni itt, EL Ház színe előtt már most is, hogy ezt a kérdést ón azért intéztem, mert a zárszámadásokban utánanézve bizonyos dolgoknak, több évi zárszámadásnál ráakadtam arra, hogy van egy tranzakció, — erre azután a zárszámadásnál rá fogok térni, — amelyért a köztudat többé-kevésbbé és inkább többé, mint kevésbbé, Mayer János igen t. képviselőtársamat tartja felelősnek, pedig ezt a tranzakciót nem a földmívelésügyi minisztérium, hanem a pénzügyminisztérium bonyolította le. Erre vonatkozólag tehát és ez volt a kérdésem, semmivel sem több, sem kevesebb, s ezzel csak azoknak a tárgyilagos tényeknek és annak az igazságnak megállapítására céloztam, — természetesen magamat is beleértve, — hogy a felelősségnek mindenki viselje azt a fejkvótáját, amely őt megilleti, viszont azonban többet nézetem szerint viselnie senkinek sem szabad, és amennyiben egyik képviselőtársunkról véletlenül megtudtam, hogy ezért igazán nem felelős, kötelességemnek tartottam ezt a magam részéről megállapítani. De éppen a felelősség fejkvótája visz rá engem arra a máso^ dik gondolatra, amelyet ma minden siker nélkül iparkodtam a zárszámadási bizottságban elfogadtatni, tudniillik az igen t. pénzügyminiszter úr vezetése alatt a folyó évi költségvetésről szóló számszéki jelentés annyira megnyugtató a többkiadások és előirányzati kiadások tekintetében, hogy én ezt a némileg személyes vonatkozást is egyik okává teszem annak, hogy a pénzügyminiszter úr tárcáját ' elfogadom.