Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

66 Az országgyűlés képviselőházának normák szerint kell becsületes és tisztességes őszinteség, a helyzet tisztességes bevallása alapján leírnunk, likvidálnunk azt, ami többé be nem hajtható, de az életképes gazdasági exisztenciáknak lehetővé kell tennünk a termelés folytatását és az ország megélhetésének legfőbb alapját képező mezőgazdasági termelésnek megfelelő színvonalon való tartását, T. Ház! Méltóztassék képviselőtársaim akármelyikének a saját körében, a saját kerületében, vármegyéjében körülnézni, hogy már mostanáig is micsoda rombolást vitt véghez a mezőgazdaság minőségi termelése terén a rettenetes pénzhiány, (Ügy van! balfelöl.) az eladósodás, a végrehajtásoknak és árveréseknek ez a rendszere, amelynek értékbeli kárát a magyar mezőgazdaságban a bruttó-termelésnek legalább 25%-ára kell már ma is tennem. Legalább 25%-ot tesz ki az a veszteség, amit a rosszabb talajművelés, az inferiorisabb vetőmagvak, az állatállomány elkótyavetyélése, a leromlott gépállomány pótlásának lehetetlensége következtében már mostanáig is a magyar födbirtok elszenvedett. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! En a pénzügyminiszter urat arra kérem, felejtsen el a legközelebbi hónapokban sok mindent, amit a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületében és másutt, ahol a múltban nagyon tiszteletreméltó tevékenységet fejtett ki, tanult s gondoljon arra, hogy minden magvar ember bölcsője és sírja a magyar földön állott és a magyar föld kell, hogy valamikor újból visszanyerje őt. A magyar föld az az egyedüli eró\ amelyből a takarékpénztárak, a bankok, az államháztartás, a gyáripar és minden egyéb dédelgetett része ennek a magyar életnek él. A pénzügyminiszter úrnak kötelessége végre az utolsó órában meghallania és megértenie a magyar föld jajszavát. Minekutána ezt eddig nem tette meg, bizalmatlan vagyak vele szemben és a tárca költségvetését nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon,) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Ház! Bátor vagyok beterjeszteni egy törvényjavaslatot a földbirtokrendezés befejezésére vonatkozó rendelkezések kiegészítéséről. Méltóztassék a törvényjavaslatot és indokolását kinyomatni, szétosztatni e előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és földmívelósügyi bizottságoknak kiadni. Méltóztassanak a bizottsági tárgyalásra a sürgősséget kimondani. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja, s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságoknak. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak legalább addig csendben, míg ezt a pár szót elmondom. A beterjesztett törvényjavaslat bizottsági tárgyalására a miniszter úr a sürgősség kimondását kérte. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy egyáltalában felszólalok, különösen engedelmet kérek az igen t. pénzügyminiszter úrtól, akinek idejét 19 U. ülése 1933 június 7-én, szerdán. és türelmét a mai nap folyamán a zárszámadási bizottságban már úgyis alaposan igénybevettem. Mivel azonban a földmívelésügyi; tárcánál néhány olyan kérdést vetettem fel és néhány olyan kérelmet intéztem az igen t

% földmívelésügyi miniszter úrhoz, amelyek tényleg nagyrészt a pénzügyi tárca keretébe tartoznak, engedelmet kérek, hogy ezeket röviden megismételjem és ezeknek figyelembevételét kérjem. Előttem szólott Eckhardt igen t. képviselőtársam beszédével nagyrészt egyetértek. Azért mondom, hogy nagyrészt, mert a devalváció kérdésében, amint erre röviden mindjárt rá fogok térni, nem értek egyet igen t. képviselőtársammal. Annál inkább egyetértek azonban vele abban, amit az agráradósságok kötvényezése tekintetében mondott. Ebben a kérdésben én — hogy egy archaikus kifejezéssel éljek — meglehetősen fontolva haladó állásponton voltam s a 33-as bizottságban már ,1931. decemberében vagy novemberében, az első transzfer rendelet előtt annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy a kormánynak előbb-utóbb ugyanarra az útra kell lépnie, amelyre az úgynevezett latin American Bonholderek léptek, ahol Dél-Amerikában — nem tudom hány állam — kötvényezés útján rendezte adósságait. Azt hiszem, hogy a nyerstermények árának emelkedése nem fog olyan hamarosan bekövetkezni, hogy itt további halogatás célravezető volna. Ellenkezőleg, azt hiszem, hogy a kormánynak igenis, most már radikálisabb eszközökhez kell nyúlnia akarva, nem akarva, mert különben olyan helyzetbe • fog kerülni, amelyet igen nehéz lesz rendeznie. Azt hiszem továbbá, hogy bizonyos határok között a kényszeregyezség jogi formájához kell folyamodnunk s ennek révén legalább megkísérelni az adósságok rendezését. Teljesen tarthatatlannak tartom kapitalista államban, hogy például a transzferalapba teljesített fizetés teljesítést, szoluciót ne jelentsen, mert igénytelen nézetem szerint ez ellentétben van a kapitalista felfogással. Viszont károsnak tartom, ha a köztudatban az a hiedelem verne gyökeret, hogy a transzferalap tulajdonképpen nem egyéb, mint tartaléktőke, amelyből azután a kormány esetenkint a költségvetési deficit időközönkénti eltüntetésére kölcsönt merít. Ami azonban a, transzferalap likvidálását illeti és annak arányát a bankjegyforgalommal, biztosíthatom t. képviselőtársaimat, akik ebben a tekintetben jogosult aggályokat táplálnak, hogy már amikor a transzferalap létesült, tisztában voltunk a 33-as bizottságban azzal, hogy a transzferalap likvidálását bizonyos naptári napra vagy hónapra elejétől fogva teljesen kizárt dolognak tekintettük és azt hiszem, ha gyakorlatilag erre kerülne a sor, ezt rövid időn belül likvidálni teljesen lehetetlen volna. Áttérve egészen röviden a devalváció kérdésére, ebben a tekintetben is teljesen magamévá teszem, ahogy a múltban hangsúlyozni voltam bátor, a nemzeti munkaterv 22. pontját, amelyet most másodszor nem olvasok fel. Nem hiszem, hogy ha a többi államok letérnek az aranydolláralapról, Magyarország legyen az egyedüli sziget, ahol az aranydollár akár fizető, akár más teljesítő eszköz gyanánt fennálljon. Ebben a tekintetben a nemzeti munkatervet teljesen magamévá teszem, amely ezt a kérdést igen szerencsésen formulázza. Ami mármost a nyersanyagok és" iparcikkek áremelkedését illeti, nem tehetem magamévá előttem szólott t. képviselőtársam ok* fejtését, mert hiszen az ipari termékeknél a