Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 194 szemben elmondott kifogásaimat, amelyekre ] soha 'semmiféle érdemleges válasz, vagy konkrét intézkedés nem történt. Ha keressük azt a spannungoH, hogyan lehetne a magyar mezőgazdaság sorsán segíteni, nem a legkisebb spannung jelentkezik itt. Mert a kartelizált iparáraknak csak 20%-os leszorítása a pénz vásárlóerejének általánosságban legalább 10%-os megjavítását jelentheti, vagyis a pengő vásárlóerejének, a magyar mezőgazdaság sorsának megjavítása, szükségleteinek jobb kielégítése 'tekintetéber, • lényeges százalékos javulást jelentene. A pénzügyminiszter úr azt mondotta a múltkor, hogy ilyen devalvációs eljárás, a pénz értékének csökkentése igazságtalan ajándékozás volna azokkal szemben, akik az utóbbi időben jutottak hitelhez, mert azt a miniszter ÚT is koncedálja, hogy az évekkel r

ezelőtt nyújtott hitelek esetében a pengő vásárlóerejének leromlása folytán egy devalvációs eljárás különös igazságtalanságot nem okozhatna, hiszen az egykor ezerpengős földárak leesvén 350 pengőre, nyilvánvaló, hogy 50% -os devalváció még mindig nem tekinthető igazságtalanságnak. A miniszter úr azonban hivatkozik az új hitelekre. Kérdezem tisztelettel a miniszter úrtól, vannak-e ilyen új hitelek? Én nem tudok róluk. Ebben a pártban bizonyosan nincs senki, aki az utóbbi; időkben hitelekhez jutott volna. Ha talán a t. túloldalon ülnek olyan szerencsésebb képviselőtársaim, ami jelentkezzenek, de én új hitelekről ebben az országban nem tudok. Még ha sporadikusan és véletlenül volnának is új hitelek, ez az igazságtalanság lényegesnek semmiesetre sem minősíthető. Azt is mondotta azután a miniszter úr, hogy ilyen devalváció esetén bizonyos menynyiségű érték leíratik és valakinek ezért fizetnie kell. Hogy ilyen megoldás súlyát túlnyomó részben a külföldi hitelező viselné, az nyilvánvaló. A külföldi hitelező azonban pénzét bizonyos mértékig Magyarországon már elvesztette. Nem a devalváció esetében vész el a pénze, hanem megfordítva: ha a külföldi hitelező belföldi adósa fizetőképesebbbé tétetik

% ha termelésének folytatásához neki lehetőség adatik, akkor bizonyos mértéig megjavul még az a ma elveszettnek látszó kihelyezett pénz is. Ugyanez áll a betevők pénzére is. Itt hivatkozhatom úgyszólván valamennyi vidéki takarékpénztár felfogására, amelyek kivétel nélkül, amikor megkérdeztem a véleményüket, egyöntetűen azt mondották, hogy a betéteket pedig mással, mint a pengő értékének jelentékeny csökkentésével megmenteni már nem lehet. A betét megmentése és a pengő értékének leszállítása teljesen összefügg egymással (Ügy van! halj elől.) és boldog lennék, ha látnám azt a pénzügyi megoldást, amely a mai pénzérték mellett a mezőgazdaságba vagy akár a gyáripar nagyobb részébe is kihelyezett pengőértéket onnan még valaha is vissza tudná szerezni. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! Amikor tehát a miniszter úr tehát azt a kérdést veti fel, hogy itt valakinek fizetnie kell és céloz az adósra, céloz elsősorban a magyar mezőgazdaságra, hogy majd az fizessen, még pedig száz százalékban, akkor azt a kérdést kell, hogy felvessem, hogy amikor a külföldi hitelező kötvényei már leestek 15—30%-ra, miért kell lehetőséget és módot nyújtani arra, hogy 'kötvényspekulációk, külföldi kötvényvásárlások révén, sokszor 100%-os haszonnal bonyolítsanak le a bankok . ülése 1933 június 7-én, szerdán. 65 itt kötvénysibolásokat. Utalok arra — és felkérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék az ellenőrzést ide is kiterjeszteni —, hogy annakidején, amikor a közvélemény nyomása alatt a 33-as bizottság 1931 augusztusában vagy szeptemberében mindenkit kötelezett arra, hogy jelentse be, mennyi külföldi valuta felett rendelkezik akár bel-, akár külföldön, meglehetősen nagy Összeget — úgy emlékszem, valami 260 millió pengő körüli összeget — jelentettek be; ennek túlnyomó része azonban, 230 millió körül, mint a külföldön levő tartozások ellentétele vétetett nyilvántartásba és 30 millió körüli szabad összeg maradt, amely felett a Nemzeti Bank diszpozíciója fennállott. t Közben azonban történt valami. Közben életbelépett a transzfertilalom és az adósságok és fizetnivalók számos kategóriája a transzferálás tilalma hirdettetett ki. Kérdezem: revízió alá vétettek-e a Nemzeti Bankhoz bejelentett valutamennyiségek abból a szempontból, hogy mennyi szolgáltatandó be most már a transzfertilalom kibocsátása következtében? Mert az eredetileg ellenszámlán elszámolt valutamennyiségek jelentékeny része a transzfertilalom után már beszolgáltatandó lett volna a Nemzeti Bank pénztárába és nyilvánvalóan csupán vagy illegálisan külföldön maradt valuták, vagy pedig a külkereskedelemből, a magyarországi áruk szállításából illegálisan visszatartott valutamennyiségek képezhetik a bankok által folytatott külföldi kölcsönvásárlásoknak valutabeli fedezetét. (Zaj.) Nem ismerem el sem az erkölcsi jogosultságát, de még a törvényességét sem annak, hogy ennek a valutákkal való manipulációnak, ennek a kötvénysi'bolásnak hasznát azok lássák kizárólag, akik legfeljebb, mint del eredére jótállók és kezesek szerepelhettek ezekben a tranzakciókban adós és hitelező között, de semmiféle jogcímük ahhoz nincs^ hogy most már beállva adós és hitelező közé egyedüli vámszedői és haszonélvezői legyenek egy ilyen abnormális gazdasági és pénzügyi helyzetnek. T. Ház! A német földteherrendezési javaslatban 100 millió aranymárkát irányoznak elő, mint a gazdaközönség részére bonifikálandó és megtérítendő összeget a kötvényvásárlások során árfolyamnyereségből alakuló fedezetből, amelyet nem engedélyeznek a bankok javára elkönyvelni, hanem a német állam az adós javára veszi igénybe. Kérdezem, hogy akkor, amikor Magyarországon a magyar gazdaadósnak helyzete ilyen borzalmasan súlyossá vált, nem volna-e sokkalta indokoltabb nálunk, mint akár a német birodalomban, ugyanezt a rendszabályt kellő eréllyel és előrelátással végrehajtani? A földteherrendezést nem lehet tovább halogatni. (Ügy van! balfelől.) Az utolsó órához érkeztünk el, amikor több, mint félmillió eladósodott magyar családnak^ megmentéséről kell a kormánynak szükségszerűleg gondoskodnia. Hitelező és adós közötti magánegyességek, felfogásom szerint, nem Melegítők ebben a tekintetben. Ha pedig a kényszeregyes ségi eljárást a földbirtokosokkal szemben is kiiterjesztenék, gondoljuk csak végig, micsoda nyúzásokra, micsoda zsarolásokra, micsoda presszionálásokra, a magyar földbirtok minő levetkeztetésére vezetne az ilyen kényszeregyességi eljárás, ha az adóst egyszerűen prédául dobjuk oda a hitelezőknek. (Ügy van! balfelől.) A földteherrendezésnek állami feladatnak kell lennie, ahol világos és előre megállapított 10*