Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-194
64 Az országgyűlés képviselőházának Fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét egy másik körülményre is. Nem tudóim, menynyire általános ez az úzus, de kétségtelen, hogy az én kerületemben Mezőcsáton éppen az utóbbi napokban június, 10. és 20-ika közötti időpontra egész csomó földbintokos ellen tűztek ki árveréseket adóhátralék miatt. (Gr. Sigray Antal: Aratás előtt!) Kérdezem t. Ház: léhetséges-e, hogy közvetlenül aratás előtt tűzzön ki a magyar állam adóhátralékok miatt árveréseket olyan gazdákkal szemben, akikről egészen bizonyos, hogy egy hónap múlva, !ha betakarították terményeiket, már módijukban volna adójukat megfizetni 1 ? Ezek csak szimptomák, t. Ház, de egybeadva jellemizőek arra a szellemre, arra a felfogásra és a megértésnek arra a teljes hiányára, amely a magyar falusi nép szörnyű gondjaival szemben a pénzügyi irányítást, a pénzügyi adminisztrációt eltölti. Szeretnék most röviden reflektálni nem a devalváció kérdésében mondottakra, amiket a miniszter úr itt beszédében mondott, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a devalváció az angol fontnak és^ az amerikai dollárnak, valamint a német márkának most bekövetkező értékcsökkenése után automatikusan elkerülhetetlenül bekövetkezik. En csak arra kérem az igen t. túloldalt, ne lovagolják bele magukat túlságosan a devalvációellenes állásfoglalásba, (Ügy van! balfelől.) mert néhány hónapon belül annál nehezebb lesz majd visszamenni azon az úton, amelyen most előremenj ruének. Nem is akarok én most itt a devalváció kérdésével bővebben foglalkozni, hanem csak azokkal a jellemző argumentumokkal akarok szembeszállni, amelyeiket a pénzügyminiszter úr a devalváció kérdésével kapcsolatban hozott fel. A miiniszter úr például avval az állításommal szemben, hogy devalváció esetén az agrárolló meg javítható volna, azt a kijelentést tette itt, — ami teoretikusan, a konjunktúrakutatás megállapításai szerint légüres térben tényleg igaz, — hogy a mezőgazdasági áruk árának emelkedése lassúbb szokott lenni, mint a készáruk, tehát az iparcikkek árának emelkedése. Tény az, hogy a nyerstermények a legkonjunktúraérzékenyebbek és a legnehezebben követik a felfelémenő tendenciákat. Ez tény, ez tudományos megállapítás. De azt kérdezem, t. Ház és t. pénzügyminiszter úr, hogy aanikor a magyar ipar a devalváció tényét már eszkomptálta — mert a magyar ipar már több mint egy évvel ezelőtt a dollárt 7 pengő 50 filléres árfolyamon kalkulálta és nemcsak az importnyersanyagokat kalkulálta ilyen alapon, hanem számos konkrét árkalkuláció birtokában állítom, hogy a magyar ipar a belföldi rezisitételeket is dollárban, még pedig 7 pengő 50 filléres dolláralapon kalkulálta és r kalkulálja — lehet-e akkor az erkölcsi vagy akár a gazdasági jogosultság legcsekélyebb látszatával is azt a kijelentést megtenni itt, hogy az ipar terén gyorsabb volna ilyen devalvációs áremelkedés, mint abban a mezőgazdaságban, amely a békebeli árszínvonal felén áll akkor, amikor viszont a kartelizáit ipar árai 102-n stabilizálódtak, (úgy van! balfelől.) Nem arról van szó, hogy a magyaroiisaági termelés valamennyi ágában most egyformán végrehajtatnék bizonyos* áremelési Itt arról van szó, liogy a már végrehajtott áreinoléssel szemben, amely egyedül az ipariban következett be, végre a me®őgazda&ágnak is magadassék a lehetőség arra, 19 U. ülése 1933 június 7-én, szerdán. hogy az árszínvonal általános emelkedésével a maga jövedelmezőségét biztosítsa. Kénytelen vagyok utalni arra is, hogy itt megint nagyon fontos állampénzügyi szemporitok is játszanak szerepet. Mert nem lehet a magyar költségvetés deficitjét eliminálni, nem lesz lehetséges a költségvetésben végrehajtani a szükséges megtakarításokat, ha a pengő általános vásárlóerejét nem sikerül akár egy devalvációs általános felemeléssel, akár pedig — ez lenne a másik út —az ipari árfront teljes betörésével visszaszorítani oda, ahova ennek a frontnak vissza kellene kerülnie. Amikor a kartellizált iparban a nem kartellizált iparral szemben 40%-os többlet jelentkezik az árban, kérdezem; szabad-e ezt a jelenséget tétlenül nézni, szabad-e egyszerűen tudomásul venni, hogy a kartellizált ipar kihasználva a maga szervezettségében rejlő erőt, évi 480 millió pengős többletet produkál magának azzal az állapottal szemben, amely fennállana, ha a kartellszervezet segítségével nem tudná mesterségesen befolyásolni a kereslet és kínálat által automatikusan diktált áralakulást! Nyilvánvaló, hogy kormányzati feladattal állunk szemben és nyilvánvaló, ihogy a kormányzat ismételt és ismételt sürgetéseink ellenére nem teljesíti ezen a ponton kötelességét. Tökéletes passzivitással nézi és tűri a kartelleknek ezt a gazdálkodását. Nem nevezem garázdálkodásnak azért, mert amíg ia kormányzat jóváhagyólag tűri ezeket az állapotokat, addig csak a kormányzat részéről abúzus, a kartellek részéről azonban csak úzus ez az áralakulás, amely ennyire károsítja a fogyaszt óközöns éget. Ismét egy példára szeretnék hivatkozni, amely a gyengeséget evidenssé, nyivánvalóvá teszi ezekkel a nagy kartellekkel szemben. Például a gyufakartellre hivatkozom, amelynek létesítése már magában véve a bolettá'hoz hasonló antiszociális pénzügyi elgondolásnak volt a konzekvenciája, amikor a gyufát használó legszegényebb néposztály terhére létesítettek olyan monopóliumot, amelynek segítségével finanszírozni lehetett a földbirtokosok jogos követeléseinek a földreform során átvállalt kifizetését. Ezzel a gyufakartellel szemben a leghatározottabban kénytelen vagyok megállapítani, hogy kijátssza az állammal szemben fennálló adófizetési kötelezettségét, kénytelen vagyok megállapítani, ihogy megkárosítja a nagyközönséget, rosszabb és kevesebb gyufa szállításával, mint amennyire kötelezve volna, megkárosítja a nagy- és kiskereskedelmet olyan jutalékok számításával, amelyeknél lényegesen nagyobb jutalékot lenne kénytelen a saját maga bevételeiből engedélyezni. Mindenkit megkárosít ez a kartell, fogyasztót, államot, mindenkit egyaránt; a magyar állam pedig, amelynek^ teljes joga volna a szerződés értelmében irányítóan és szabályozóan belenyúlnia ezekbe a kérdésekbe, nem teljesíti immár évek óta hivatását és legalább 15 millió pengőre tehető az az összeg, amennyivel több pénzt vitt ki a gyufakartell ebből az országból, mint amennyihez joga volna, kizárólag az ellenőrzés teljes hiánya, vagy könnyelműsége következtében. Ez egy példa a sok közül, de számos ilyen példát hozhatnék fel. Számos példával lehetne bizonyítani ezt és akik itt voltak a múlt évben különböző interpellációim során, hallhatták a benzin-, a petróleum-, a növényvédelmi szerek, a rizshántoló- és más egyéb kartellekkel
