Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 1 Papiroson talán igaz az, hogy az adósság­kamatoknak a tökéhez való írása és kötvénye­sítése a nominális eladósodást fokozza, állítom azonban, hogy az adósságok tényleges súlyát csökkenti, mert a pengőben való effektív fize­téseket néhány esztendőre kitolja, elhalasztja. Ha pedig azon gondolkozunk, hogy a végleges rendezés idején mi lesz itt az eljárás, nyilván­való, hogy a végleges rendezés során, amelyre néhány év múlva valószínűleg sor^ fog kerülni, nem a papiroson fennálló nominális adósság, hanem a nemzet akkori fizetőképessége lesz a mérvadó. (Ügy van! balfelöl.) Amint a papiro­son százmilliárd aranymárkánál feljebb tett reparációkat Németország nem a papiroson fennállott hivatalos megterhelés,, hanem csu­pán tényleges fizetőképessége arányában telje­sítette, ugyanúgy nyilvánvaló, hogy nincs a föld kerekségén olyan nemzet, amely többet tudna hitelezőjének fizetni, mint amennyire fizetőképessége neki módot ad. Irreveláns, tel­jesen közömbös tehát az, hogy a négymilliárd külföldi adóssághoz hozzáírunk-e még az évek folyamán 4—500 milliót, vagy pedig annak­idején egyszerűen a kényszeregyesség körébe vonatnak be ezek a kamatok is, mert többet fizetni, mint amennyit a nemzet képes, úgy sem fogunk. A pénzügyminiszter úr másik érve az volt, hogy nem volna helyes és igazságos, ha a kül­földi hitelt igénybevett magyar adós jobban járna, mint az, aki belföldi hitelt vett igénybe. Ez itt nem a morál kérdése. Itt nem arról van szó, hogy most, ezekben a borzalmasan terhes időkben erkölcsi leckét vagy prédikációt ad­junk népünknek, hanem arról van szó, hogy földmívelésböl élő öt és félmillió ember meg­élhetését kell minden körülmények között biz­tosítani. Én nem látnám annak sem akadályát, hogy a kizárólag külföldi kölcsönt igénybe­vett adósnak ez a bizonyos kamatnyeresége, — mondjuk — csak részben számoltassák el az ő javára, de létesíttessék ilyen adósságtörlesz­tési közös alap, amelyből a belföldi kölcsönö­ket igénybevett adósok is bizonyos mértékben megtérítésben részesülhetnének. Nagyon sok lehetősége van az igen méltá­nyos és észszerű rendezésnek, csak egy meg­oldást nem tartok lehetségesnek: hogy tökéletes gazdasági leromlás, a mezőgazdasági áruk-' nak az utóbbi hónapban bekövetkezett újabb katasztrofális árzuhanása után pengőben még mindig az 1928-as alapon nyomorítják saját adósainkat (Ügy van! Ügy van! balfelől.) olyan külföldi hitelező érdekében, aki ezekből a fizetésekből semmit, de semmit kézhez nem vesz, hanem egy transzfer-kassza problema­tikus kezelésére bízza ezeknek a nagy értékek­nek gondját. Nem mint konkrétumot hozom fel, hanem csak mint szimptomát említem fel, hogy ami­kor ez a módszer, amikor ebben a borzalmas gazdasági helyzetben a t. pénzügyminiszter úr ezt a kérdést csupán ilyen szempontból nézi, akkor azt kell mondanom, hogy a t. pénzügy­miniszter úr gondolkozásában predominálnak a pénzügyi szakember teoretikus meglátásai és elhalványul az a rendkívüli fontos és minde­nek felett álló politikum, amely abból áll, hogy nyomorral és pusztulással küszködő öt és félmillió magyar mezőgazdának további tel­jes lezüllését és pusztulását semmi körülmé­nyek között sem szabad előmozdítani, (Ügy vem! Ügy van! a baloldalon.) különösen ak­KBPVISELÖHÁZI XAPLÓ XVIL I.. ülése 1933 június 7-én, szerdán. 63 kor, hogyha annak hatósági intézkedések az okai. T. Ház! Rámutattam most arra, hogy a külföldi adósságkamatok fizetésének ilyetén elhalasztása mennyire hasznára válna az ál­lamkincstárnak is, mert ebben az esetben tény­leg több jutna, több maradna adókra, jobban és könnyebben lehetne a köztartozásoknak ele­get tenni. A pénzügyminiszter úr a költségvetés ál­talános vitája után tartott beszédében meg­elégedésének adott kifejezést afelett, hogy az adómorált sikerült most már helyreállítania, valószínűleg célozván a múlt évvégi borzalma­san kegyetlen adóvégrehajtásokra. Hozzátette azonban azt, hogy most pedig új jelszó kezd kialakulni, hogy adót nem tudunk fizetni. Az­előtt nem akartunk, most pedig nem tudunk adót fizetni. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, te­gye egyszer komoly, lelkiismeretes vizsgálat tárgyává azokat a jövedelmi adatokat, amelye­ket itt, a Házban a magyar mezőgazdaság szempontjából már ismételten voltam bátor előterjeszteni, amelyekből kiderül, hogy fejen­ként évi 30—35 pengőnél több nem marad egy embernek a mezőgazdaságban a megélhetésre. Méltóztassék azokat a kegyetlen számokat, amelyeket a miniszter úrnak legalább is olyan jól kell ismernie, amint én ismerem, megnézni, méltóztassék gondos vizsgálat tárgyává tenni és azután a kezét szívére téve, újból kijelenteni azt, hogy a nemzet nagy többségében nincs meg (a legmesszebbimenő önfeláldozás és kész­ség az adófizetésre. Ha a miniszter úr azt mondja, ho— sike­rült helyreállítania az adófizetési morált, én nem hivalkodhatom azzal, hogy nekünk ennek a pártn'ak megvolnának a hasonló sikereink a kormányzattal szemben, mert nekünk igenis törekvésünk volt és marad is az, hogy az adó­kivetési morált javítsuk meg. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) De nekünk nem volt meg ez a sikerünk, nekünk nem sikerült az adókive­tési morált megjavítanunk. Nagyon sok konkrét esettel szolgaihatnék, de csak egy esetre hívom fel a pénzügyminisz­ter úr figyelmét, amelyben magam is ismétel­ten jártam el személyesen és levélben is. Egy Pongrácz Aladár nevű kunszentmiklósi ügyvé­det adóügyben már több mint félév óta nyúz­nak a szó szoros értelmében a legképtelenebb adókivetésekkel, ezúttal 'már egyenesen poli­tikai üldözés céljából. A közigazgatási bíróság máris megállapította, hogy üldözés folyik vele szemben, a konzekvenciákat azonban a pénz­ügyminiszter úr még mindig nem vonta le, pe­dig személyesen jártam el ismételtem, szám­talan esetben ebben a kérdésben. Azt kérdezem, t. Ház: van-e veszedelme­sebb és — azt mondhatnám — kártékonyabb felhívás vagy lelki rombolás az adófizető lel­kében, mintha azt látja, hogy már az adókive­téseknél is pártpolitikai szempontok játszanak közre? (Dinnyés Lajos: Ez be van bizonyítva. — Jánossy Gábor: Ez az eset csak kivétel, ame­lyet súlyosan elitéi mindenki — Dinnyés La* jos: Nagyon sok kivétel^ van. Ezt csak ön nem tudja angyali naivitásában. — Derültség.) A pénzügyminiszter úr figyelmét most már itt, nyilvánosság előtt is felhívom erre a tart­hatatlan esetre, amely a kecskeméti pénzügy­igazgatóság egész területén minden pártatlan ember lelkében meg kell, hogy ingassa a hitet az adókivetések becsületességében és pártat­lanságában. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom