Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 1 Papiroson talán igaz az, hogy az adósságkamatoknak a tökéhez való írása és kötvényesítése a nominális eladósodást fokozza, állítom azonban, hogy az adósságok tényleges súlyát csökkenti, mert a pengőben való effektív fizetéseket néhány esztendőre kitolja, elhalasztja. Ha pedig azon gondolkozunk, hogy a végleges rendezés idején mi lesz itt az eljárás, nyilvánvaló, hogy a végleges rendezés során, amelyre néhány év múlva valószínűleg sor^ fog kerülni, nem a papiroson fennálló nominális adósság, hanem a nemzet akkori fizetőképessége lesz a mérvadó. (Ügy van! balfelöl.) Amint a papiroson százmilliárd aranymárkánál feljebb tett reparációkat Németország nem a papiroson fennállott hivatalos megterhelés,, hanem csupán tényleges fizetőképessége arányában teljesítette, ugyanúgy nyilvánvaló, hogy nincs a föld kerekségén olyan nemzet, amely többet tudna hitelezőjének fizetni, mint amennyire fizetőképessége neki módot ad. Irreveláns, teljesen közömbös tehát az, hogy a négymilliárd külföldi adóssághoz hozzáírunk-e még az évek folyamán 4—500 milliót, vagy pedig annakidején egyszerűen a kényszeregyesség körébe vonatnak be ezek a kamatok is, mert többet fizetni, mint amennyit a nemzet képes, úgy sem fogunk. A pénzügyminiszter úr másik érve az volt, hogy nem volna helyes és igazságos, ha a külföldi hitelt igénybevett magyar adós jobban járna, mint az, aki belföldi hitelt vett igénybe. Ez itt nem a morál kérdése. Itt nem arról van szó, hogy most, ezekben a borzalmasan terhes időkben erkölcsi leckét vagy prédikációt adjunk népünknek, hanem arról van szó, hogy földmívelésböl élő öt és félmillió ember megélhetését kell minden körülmények között biztosítani. Én nem látnám annak sem akadályát, hogy a kizárólag külföldi kölcsönt igénybevett adósnak ez a bizonyos kamatnyeresége, — mondjuk — csak részben számoltassák el az ő javára, de létesíttessék ilyen adósságtörlesztési közös alap, amelyből a belföldi kölcsönöket igénybevett adósok is bizonyos mértékben megtérítésben részesülhetnének. Nagyon sok lehetősége van az igen méltányos és észszerű rendezésnek, csak egy megoldást nem tartok lehetségesnek: hogy tökéletes gazdasági leromlás, a mezőgazdasági áruk-' nak az utóbbi hónapban bekövetkezett újabb katasztrofális árzuhanása után pengőben még mindig az 1928-as alapon nyomorítják saját adósainkat (Ügy van! Ügy van! balfelől.) olyan külföldi hitelező érdekében, aki ezekből a fizetésekből semmit, de semmit kézhez nem vesz, hanem egy transzfer-kassza problematikus kezelésére bízza ezeknek a nagy értékeknek gondját. Nem mint konkrétumot hozom fel, hanem csak mint szimptomát említem fel, hogy amikor ez a módszer, amikor ebben a borzalmas gazdasági helyzetben a t. pénzügyminiszter úr ezt a kérdést csupán ilyen szempontból nézi, akkor azt kell mondanom, hogy a t. pénzügyminiszter úr gondolkozásában predominálnak a pénzügyi szakember teoretikus meglátásai és elhalványul az a rendkívüli fontos és mindenek felett álló politikum, amely abból áll, hogy nyomorral és pusztulással küszködő öt és félmillió magyar mezőgazdának további teljes lezüllését és pusztulását semmi körülmények között sem szabad előmozdítani, (Ügy vem! Ügy van! a baloldalon.) különösen akKBPVISELÖHÁZI XAPLÓ XVIL I.. ülése 1933 június 7-én, szerdán. 63 kor, hogyha annak hatósági intézkedések az okai. T. Ház! Rámutattam most arra, hogy a külföldi adósságkamatok fizetésének ilyetén elhalasztása mennyire hasznára válna az államkincstárnak is, mert ebben az esetben tényleg több jutna, több maradna adókra, jobban és könnyebben lehetne a köztartozásoknak eleget tenni. A pénzügyminiszter úr a költségvetés általános vitája után tartott beszédében megelégedésének adott kifejezést afelett, hogy az adómorált sikerült most már helyreállítania, valószínűleg célozván a múlt évvégi borzalmasan kegyetlen adóvégrehajtásokra. Hozzátette azonban azt, hogy most pedig új jelszó kezd kialakulni, hogy adót nem tudunk fizetni. Azelőtt nem akartunk, most pedig nem tudunk adót fizetni. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, tegye egyszer komoly, lelkiismeretes vizsgálat tárgyává azokat a jövedelmi adatokat, amelyeket itt, a Házban a magyar mezőgazdaság szempontjából már ismételten voltam bátor előterjeszteni, amelyekből kiderül, hogy fejenként évi 30—35 pengőnél több nem marad egy embernek a mezőgazdaságban a megélhetésre. Méltóztassék azokat a kegyetlen számokat, amelyeket a miniszter úrnak legalább is olyan jól kell ismernie, amint én ismerem, megnézni, méltóztassék gondos vizsgálat tárgyává tenni és azután a kezét szívére téve, újból kijelenteni azt, hogy a nemzet nagy többségében nincs meg (a legmesszebbimenő önfeláldozás és készség az adófizetésre. Ha a miniszter úr azt mondja, ho— sikerült helyreállítania az adófizetési morált, én nem hivalkodhatom azzal, hogy nekünk ennek a pártn'ak megvolnának a hasonló sikereink a kormányzattal szemben, mert nekünk igenis törekvésünk volt és marad is az, hogy az adókivetési morált javítsuk meg. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) De nekünk nem volt meg ez a sikerünk, nekünk nem sikerült az adókivetési morált megjavítanunk. Nagyon sok konkrét esettel szolgaihatnék, de csak egy esetre hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét, amelyben magam is ismételten jártam el személyesen és levélben is. Egy Pongrácz Aladár nevű kunszentmiklósi ügyvédet adóügyben már több mint félév óta nyúznak a szó szoros értelmében a legképtelenebb adókivetésekkel, ezúttal 'már egyenesen politikai üldözés céljából. A közigazgatási bíróság máris megállapította, hogy üldözés folyik vele szemben, a konzekvenciákat azonban a pénzügyminiszter úr még mindig nem vonta le, pedig személyesen jártam el ismételtem, számtalan esetben ebben a kérdésben. Azt kérdezem, t. Ház: van-e veszedelmesebb és — azt mondhatnám — kártékonyabb felhívás vagy lelki rombolás az adófizető lelkében, mintha azt látja, hogy már az adókivetéseknél is pártpolitikai szempontok játszanak közre? (Dinnyés Lajos: Ez be van bizonyítva. — Jánossy Gábor: Ez az eset csak kivétel, amelyet súlyosan elitéi mindenki — Dinnyés La* jos: Nagyon sok kivétel^ van. Ezt csak ön nem tudja angyali naivitásában. — Derültség.) A pénzügyminiszter úr figyelmét most már itt, nyilvánosság előtt is felhívom erre a tarthatatlan esetre, amely a kecskeméti pénzügyigazgatóság egész területén minden pártatlan ember lelkében meg kell, hogy ingassa a hitet az adókivetések becsületességében és pártatlanságában. 10