Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

58 Az országgyűlés képviselőházának most, miután a birtok tele van adóssággal, egyszerűen nem adóznak; amellett igen pompásan élnek, autón járnak és nemcsak, hogy autón járnak, hanem van annyi pénzük,< hogy a tavaszi és az őszi autó-divatot is követhetik. Nagyon sok eset van, amikor egészen idegenben élő, talán nem is létező nagynénik követelése van a birtokra betáblázva, amit azután szintén levonnak az adóalapból. Ezek ellen az abuzusok ellen kellene eljárni és erélyesebben fellépni fent s akkor nem volna szükség arra, hogy lefelé olyan kíméletlenül bánjanak az adóalanyokkal, mint amiként bánnak. Beszélnem kellene még a forgalmiadóról s a fényűzési és forgalmiadóval való kettős adóztatásról, a fogyasztási jellegű adóknál tapasztalható igazságtalanságokról, amelyek ugyancsak az alacsony sorsú, illetőleg szegény munkásembereket sújtják, de sajnos, az idő kevés és egy másik adóval kívánok foglalkozni, amely ugyancsak nagy súllyal nehezedik az adózókra, s ez az: egyházi adó. Itt nem csekély összegről van szó. Szádeczky-Kardoss Tibornak a Közgazdasági Szemle legutóbbi füzetében megjelent kimutatásából látjuk, hogy 1931-ben 21,464.000 pengőt tettek ki az egyházi adók és hitfelekezeti iskolai adók, amelyekből a túlnyomó rész egyházi adó és csak 6,421.000 pengő a felekezeti iskolai adó. Ezenkívül rengeteget áldoznak a városok az egyházak támogatására. A főváros legutóbbi költségelőirányzatában a kegyúri kiadások és felekezeti segélyek összege 1,194.537 pengőt tesz ki, ezenfelül most újabban 143.000 pengő rendkívüli segélyt ad az egyházaknak a főváros. Természetes, hogy ahol a város áldoz ilyen célokra, ott az állam sem maradhat el. Közel 7.5 millió pengőt áldoz a magyar állam vallási célok támogatására és egyházak támogatására. (Kóródi Katona János: Miért fáj ez olyan nagyon magának?) Majd megfelelek rá. (Kórodi Katona János: Az építőmunkások pénzéről beszéljen! Olvasta a mai Uj Nemzedéket? Beszéljen arról! Hova lett az építőmunkások pénze?) Majd felelek rá. Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy minden képviselő azt adja elő a parlamentben, amit lelkiismerete és a törvények szerint jónak lát. Malasits Géza: T. képviselőtársam, en végtelenül csodálkozom, hogy ilyen fiatalembernek, mint ön, folyton a rumos fiaskón jár az esze. ,„ , Elnök: Kérem képviselő ur, tessék a személyeskedéstől tartózkodni. Én figyelmeztettem a képviselő urat, hogy ne szóljon közbe és hogy utasítást nem adhat a képviselő úrnak, hogy mit beszéljen, mert hiszen ez természetesen beleütköznék az alkotmányba. De viszont a képviselő urat is kérem, méltóztassék a személyeskedéstől tartózkodni. Malasits Géza: Mélyen t. Képviselőház! Nekem nem az ellen van kifogásom, hogy az egyházak adót szednek. Jól tudom, hogy a levegőből azok sem tudnak megélni. Hanem kifogásom van az ellen a mód ellen, ahogy az adókat behajtják. Aki önként akar áldozni egyházi célokra, áldozzon. Franciaországban nem adóztatnak meg senkit egyházi adóval, mégis igen jól bírják magukat az egyházak. Angliában sem adóztatnak meg senkit egyházi adóval, Amerikában sem, az angol kolóniákon, Kanadában sem, Délamerikáhan sem, mégis az egy házak mindezeken a helyeken pompásan megvannak, mert a hívők áldozatkészsége 194.. ütése 1933 június 7-én, szerdán. tartja őket fenn. Ez annál becsesebb, mert legalább önkéntes, szívből jövő áldozatokból tartják fenn magukaí az egyházaik, nem pedig olyan súlyos adókból, amelyeket erre a célra nálunk vetnek ki. Ezeken az adókon kívül azonban, mint már voltam bátor említeni, az egyházak a hívőkkel minden funkciót megfizettetnek. Esküvő, temetés, keresztelés, ezek mind olyan egyházi szolgálmányok, amelyeket külön meg kell fizetni és igen gyakran halljuk a hívők ajkáról azt a panaszt, hogy a változott gazdasági viszonyokhoz képest ezeknek az egyházi szolgálmányoknak a díja meglehetősen súlyos. Már Lakatos Gyula t. képviselőtársam, akit igazán nem lehet destrukcióval vádolni, hiszen a túloldalnak egyik tagja, a költségvetési vita alkalmával felhozta, hogy túlmagasak az egyházi adók, az adózók nem bírják azokat, és ha jogos az a követelés, hogy le kell szállítani az állami adókat és le kell szállítani a közületi adókat, tehát a városi, megyei, községi adókat, akkor teljesen jogos az a kívánság is, hogy az időkhöz mérten, a lakosság megváltozott kereseti viszonyaihoz mérten tessék leszállítani az egyházi adókat is. (Kóródi Katona János: Le is szállították!) Ami azonban a munkásosztályra nézve a legsúlyosabb ezeknél az egyházi adóknál, az a következő. Az állami adók alapja az adóvallomas. Ha nem adok adóvallomást, akkor hivatalból állapítják meg az adómat. Ez ellen én fellebbezhetek, sőt birtokon kívül még a közigazgatási bírósághoz is elmehetek. Az állam tehát kiveti rám az adót, de megadja a jogorvoslás lehetőségét, s ha soknak tartom az adót, remonstrálhatok ellene és kérhetek jogorvoslást. Nem így az egyházi adóknál. (Korodi Katona János: Ott is van fellebbezés!) Bocsánatot kérek, t. képviselő úr, nem jól tudja, különösen a fővárost illetően nem jól tudja. A fővárosban az a helyzet, hogy 6—7 úr, vagy hölgy összeül és megalakítja az egyházközséget, anélkül, hogy a hívőket megkérdeznék, akarnak-e adózni, vagy nem akarnak, anélkül, hogy a hívőktől adóvallomást kérnének. Annak ellenére, hogy a főváros minden költségüket fedezi, tehát a plébánostól kezdve a kóruson keresztül az egyháziiig minden költséget fedez, azonfelül még súlyos adóval terhelik meg az adóalanyokat. (Kóródi Katona János: De megfellebbezhető!) Ne tessék már ilyet mondani. Hová fellebbez az az ember? Nagyon örülnék, ha ki tudna oktatni a kép, viselő úr, hogy hová fellebbezhetnek, legalább megmondhatnám szegény angyalföldi proletártestvéreimnek, hogy hová fellebbezzenek \&% ellen. (Zaj a balközépen.) Ez idő szerint én a legszorgosabb kutatás mellett sem tudtam felfedezni azt a helyet, ahol ez ellen az adó ellen fellebbezni lehet. Már most mi történik? A családban a családfő dolgozik, a családanya a viszonyok kényszere folytán szintén dolgozni kénytelen, egy-két gyermek is kénytelen dolgozni, de a család egész heti jövedelme összevéve nem több 40—50 pengőnél. Es tessék megnézni, mit fizetnek ezek egyházi adóban? Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezek az emberek egy esztendőben egy hetet kénytelenek dolgozni azért, mert az egyháznak a tagjai, no'ha az egyház semmiféle szolgáltatását nem veszik igénybe. Már most azt mondja az erre vonatkozó rendelet, hogy a kiskorúak, akik nem keresnek, nem fizetnek egyházi adót. Ez rendjén is van. De ha, egy 14 éves gyermek szüleinek segítségére akar sietni és hajnalban szalad uj-