Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 19%. ülése 1933 június 7-én, szerdán. 59 ságot kihordani, ezt már keresőképesnek álla­pítják meg és megróják 6—8—10—12 pengő adó­val amellett, hogy nincs is egység abban, amit itt Budapesten ezen a téren tapasztalunk. Egy interpellációmra azt mondotta a pénz­ügyminiszter úr, hogy ez törvény, és ameddig az egyházak a törvényt betartják, nevezetesen ameddig nem mennek túl azon a határon, amely bizonyos rendeletben meg van állapítva, addig nem avatkozhatik bele. En azonban nem is kí­vánom a pénzügyminiszter beavatkozását eb­ben a kérdésben, mert azok, akik az egyházi adót kivetik, főleg a fővárosban elég ügyesek ahhoz, hogy nem mennek a határon túl, csak állandóan a határt súrolják. Amit kérek, az az, hogy általában • tegye a pénzügyminisztérium vizsgálat tárgyává az egyházi adókat és az egyházi hatóságokkal való egyetértésben töre­kedjék arra, hogy ezeket a lakosság kereseti viszonyaihoz mérten leszállítsa. Teljes lehetet­lenség az, hogy munkásemberek, akik alig ke­resnek annyit, amiből meg tudnak élni, olyan súlyos adókat fizessenek, hogy sok esetben az egyházi adó magasabb, mint az állami adó, amit annak a proletárnak fizetnie kell. Ma, amikor 1927 óta 49%-kai csökkentek a bérek, amikor az építőmunkások, akik a múlt esz­tendőben még 60—70 filléres órabért kerestek, csak 30—40 filléreket keresnek, az 1927-ben megállapított egyházi adókat fizetni nem lehet. Ez képtelenség. Amit itt kérek, az semmi egyéb, mint az, hogy a pénzügyminiszter úr vegye ezt a dolgot revízió alá. Még arra is haj­landó vagyok, hogy elhigyjem, miszerint az egyházi hatóságok ennek a pénzügyminiszteri rábeszélésnek hatása , alatt valamit engedni fognak ezekből az adókból. Kérnem kell továbbá a pénzügyminiszté­riumot, hogy az adóvégrehajtások során ne engedjen olyan ingóságokat lefoglalni, amelye­ket a végrehajtási törvény a foglalás alól men­tesít. Több ilyen esetet hoztunk már a Ház ele. A pénzügyminisztérium igen t. képviselője minden esetben megígérte, hogy vizsgálatot indít s megszünteti ezt az abuzust. Azt kellett azonban tapasztalnunk, hogy ezen a téren alig-alig történt valami változás. Az őszi és az idei évi tavaszi adó-tatárjárásnál azt kellett látnunk, hogy a legszükségesebb bútorokat, ágyneműket, a legminimálisabb, egy-két napra szóló élelmiszerkészletét lefoglalták és eltransz­ferálták. Megtörtént itt Budapesten, hogy egy derék asztalosiparosnak azt a gépét, amelyet állami támogatással vásárolt, és amely gépnek értéke körülbelül 2000 pengő volt, 100 pengő adóhátralékért elkótyavetyélték, úgyhogy ez a szerencsétlen ember teljésen tönkrement. Ezt a. törvénytelen eljárást nem szabad tovább tűrni, ez elkeseredést vált iki a lakosság körében. Szükség van tehát arra, hogy a pénzügy­minisztérium egy általános rendelkezést bo­csásson ki, amely az adóvégrehajtó közegeket arra utasítja, hogy a végrehajtási törvény vonatkozó rendelkezéseinek pontosan tegyenek eleget, és hogy a pénzügyminisztérium. szigo­rúan utasítsa őket arra, hogy olyan tárgyak lefoglalásától, amelyek nem foglalhatók le, a jövőben tartózkodjanak. Itt van a pécsi ipa­rosságnak egy jajkiáltása. Sajnos, az idő nem engedi meg, hogy felolvassam, de azt hiszem, hogy a Háznak többi tagja is megkapta. Ha egyszer már a kisiparosok, ezek a gutgesinnt emberek feljajdulnak, hogy velük szemben mi­lyen méltánytalanság és igazságtalanság törté­nik, ha ők sírva-ríva kérik a kormánytól, hogy az összes ingatlan-árveréseket átmeneti időre azonnal függessze fel, akkor kétségtelenül nagy baj van. Arra kérem a pénzügyminiszté­riumot, hogy tartsa be a Korán szavát és ne követeljen a polgároktól olyat, amit egészségük és becsületük kockáztatása nélkül teljesíteni nem tudnak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Köszönöm a figyelmezte­tést, egy szót kérek még. Azzal akarom beszé­demet befejezni, hogy a miniszterelnök úr a közelmúltban felszólította az iparosokat és ke­reskedőket arra, hogy kezdjék meg végre az árak leszállítását. Azt hiszem, ha a miniszter­elnök úr egy kicsit körülnézett volna a saját portáján, igenis talált volna leszállítani valót. Nagyon célirányos lett volna például a do­hányáruk árát leszállítani, amelyek a mai ke­reseti viszonyokkal egyáltalában nincsenek összhangban. Folyton olvassuk, hogy olyan óriási do­hánykészletek halmozódtak fel, amelyeket nem, tudnak eladni. Tegnap itt az előadó úr tre­moló hangon azt mondta, hogy a dohány : gyártmányok alig fogynak. Hogyan fogyjanak, amikor a silány keresetű munkás nem képes megfizetni a dohánygyártmányokat. Amikor felemelték a dohánygyártmányok árát, akkor a finom szivar és szivarka árát 5—10%-kai, az, olcsókét 30—40%-al emelték fel. Erre nézve kö­vetendő példának állítom oda Franciaországot. Franciaországban gondoskodott a kormány arról, hogy állandóan olcsó legven a kenyér, ne legyen drága a bor és annak a dohány­fajtának árát, amelyet a munkásság, a kis­polgárság használ, a francia kormány semmi körülmények között nem engedi emelni. Mél­tóztassék tehát erre is gondot fordítani . és méltóztassék minél előbb leszállítani a do­hányárakat; meg méltóztatnak látni, hogy a dohány fogyasztás emelkedni fog. Egyébként, mert a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetem, a tárca költség­vetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélső­báloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Patacsi Dénes jegyző: Kiss István! Kiss István: T. Ház! Előttem szóló t. kép­viselőtársam behatóan foglalkozott adórend­szerünkkel, kiterjeszkedett az adóbehajtás és különösen az egyházi adóztatás kérdéseire. Ezek mind olyan nagy problémák, hogy ha részletesen akarnék erre választ adni, hosszabb időt venne igénybe, mint amennyi rendelkezé­semre áll. Legyen szabad azonban mégis egy megjegyzést tennem az egyházi adókra vonat­kozólag. Igaz, hogy az egyházak, — legyen az református, katolikus vagy bármely egyház — a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok között nehezen tengetik életüket, és talán egyes he^ lyeken aránytalanul több adó van kivetve, mint kellene. De nem áll az, hogy az adó­kivetés ellen nem lehet jogorvoslattal élni.' Igenis, a különböző egyházaknál le van fek­tetve az, hogy mi módon lehet jogorvoslattal élni az adókivetési határozatok ellen. Emlí­tettem, hogy ez egyházanként különböző, miért is arra kérem a t. képviselőtársamat, méltóz­tassék eltekinteni attól, hogy részletesen fog­lalkozzam ezzel a tárggyal. T. Ház! A költségvetés egy nemzet törek­véseinek, vágyainak, erejének és élniakarásá­nak hű tükre. Ha az előttünk fekvő költség­vetést beható vizsgálat tárgyává tesszük, azt látjuk, hogy az széleskörű körültekintéssel, alapossággal és bölcs mérséklettel készült és csak a feltétlenül szükséges és okvetlenül ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom