Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 1 az udvarnagyi bíróság hatásköre alá tartozik és az udvarnagyi bíróság generozításából még a mai napig sem fizette meg örökösödési adóját annak ellenére, hogy az örökhagyó már legalább 12 esztendeje meghalt. Annyi történt, ezt elismerem, hogy lefoglalták a birtokát, de hogy az állani mikor kap abból pénzt és hogy a pénzügyi kincstár mikor tudja megfogni ennek az úrnak jövedelmét, az még a jövő homályos ködében van. Egy másik súlyos visszaélés, amelyet ugyancsak az adózásnál követnek el, a következő. A magánalkalmazott adóalapjából — mint méltóztatnak tudni — nem engednek el semmit, sőt e tekintetben a közigazgatási bíróság még túltesz a pénzügyminisztériumon is. Ha egy magánalkalmazott éjjeli szolgálatot teljesít és ezért külön díjazása van, ezt nem számítják le az adóalapból; ha valahol egy kis viskót vesz magának a kültelken, hogy családjával ott meghúzza magát, ott lakjék és ebből kifolyólag több kiadása van a vasútra, ezt az adóalapból nem számítják le. Általános elv ez a pénzügyi hatóságoknál, amelyet megerősít a közigazgatási bíróság döntése is, hogy a magánalkalmazottnál az adóalapból nem lehet semmit sem levonni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a nagybirtokosok, igen kevés kivétellel, a kastélyszemélyzet, kocsisok, soffőrök, kertészek, lovak, autókköltségeit, a kastély konyháján elfogyasztott ételek, élelmiszerek, fűszerek, tűzifa, világítás stb. összes költségeit a birtok terhére számolják el. Vannak esetek, ahol évenként 10—12, sőt 15.000 pengőt tesz ki ez, de az adóvallomásban egészen nevetséges csekély összegeket tüntetnek fel. A pénzügyi hatóságok ezt sohasem ellenőrzik, soha senki ellen ebből kifolyólag eljárást nem indítottak, a kincstárt pedig sok százezer pengőnyi károsodás éri ezáltal, .mert hiszen igen sok nagybirtokos, nagykapitalista kevesebb jövedelmet tüntet fel, mint amennyi a valóságban neki van, de annak ellenére, mondom, hogy az államkincstárt meglehetősen súlyos károsodás éri ebből kifolyólag, senki ellen még eljárást nem indítottak. (Báró Vay Miklós: Ilyen naivnak ismeri a fináncokat?) En nem tartom a fináncokat naivaknak; nagyon jól ismerem őket, igen derék, kötelességtudó tisztviselők, de valahányszor a finánc egy ilyen nagybirtokoshoz elmegy, mindig eszembe jut egy Nürnbergben látott kép. Ott egy középkori lovag áll, előtte áll egy ember, egy nagy pisztollyal és rá akar lőni. A pisztolyos ember felett egy angyalka lebeg, alul pedig az van odaírva, hogy: «Nyomhatod a ravaszt, ha arra az angyalka vizet fakaszt». Itt is így van a dolog. Tisztában vagyok azzal én is, hogy a pénzügyi közegek lelkiismeretes emberek, csak amikor rá akarnak traffalni arra a tisztelt nagybirtokos úrrra, akkor mindig akad egy angyalka, aki vizet fakaszt a lőporos serpenyőre és emiatt a pisztoly nem sül el. Tisztában vagyok tehát azzal, t. képviselőtársam, hogy hogyan történnek az ilyen dolgok. Ugyanígy vagyunk azonban egy másik tétellel, az ékszerek bevallásával is. Nagyon sok nagybirtokosnál, nagy kapitalistánál rengeteg ékszer van felhalmozva s amikor az ékszerek bevallására kerül a sor, egészen nevetséges adó vallomásokat tesznek. Soha nem kutatnak mélyebben e dolgok után s egyes családok a náluk felhalmozott nagy értékek után igen nevetséges összegeket fizetnek. Szükséges volna, hogy a pénzügyi hatóságok pontos kimutatást kérjenek és azt a kimutatást ellenőrizzék, hogy így megakadályozzák azt, hogy a be nem valu ülése 1933 június 7-én, szerdán. 57 lőtt ékszerek utáni adóztatástól az állani elessék. Azért mondom ezt mind el, mert a szegény munkásemberek, a magánalkalmazottak, a kisiparosok, kiskereskedők nyögnek az adóterhek súlya alatt. Ha az adóügyi hatóságok megközelítőleg olyan szigorúan vennék az adó vallomásokat ezeknél a magasabb társadalmi állású uraknál, akiket az imént említettem, a nagybirtokosoknál, a nagykapitalistáknál, akkor nem volna szükség arra, hogy lefelé olyan kíméletlen szigorral hajtsák be az adókat; nem volna szükség arra, hogy olyan adózással álljunk szembe, mint amilyent majd itt elrettentő példaképpen a t. Házzal ismertetek. Mégegyszer előrebocsátom, hogy nem vagyok adószadista, mindenesetre azonban igazságos és progresszív adózást követelek és azt követelem, hogy az a "kormányzati rendszer, amely lefelé kíméletlen szigorral hajtja be az adókat, amely kíméletlen szigorral munkálja ki a fixfizetéses alkalmazottak jövedelmét, ugyanolyan kíméletlenül és energikusan lásson hozzá a felsőbb és jobbmódban élő társadalmi rétegek jövedelmének a kimunkálásához is. Hogy az adószadizmus hová vezet, erre nézve engedjék meg, hogy példát hozzak fel. Szentes városában egy Molnár József nevű ember 1909. évben húszévi törlesztéses munkástelepi házat vett, amelyet 1931-ben telekkönyveztek a nevére. A ház áll egyszoba-konyhából, kamarából, egy kis mészárszékből, amely 14 négyzetméter alapterülettel bír, csak vasárnap van nyitva, amelyért fizetnek 80 pengő évi üzleti bért, egy kis borbélyüzletből, amelynek alapterülete 18 négyzetméter és évi 144 pengőért volt kiadva. Ez a bérlet azonban 1932 november 1-én megszűnt. Szobává van átalakítva ez az üzlet. A telek, amely a házhoz tartozik, 312 négyszögöl. Fizet ez a szegény ember 320 pengő adót évenként, 60 pengő járdahozzájárulást, 65 pengő egyházi adót, úgy, hogy az a ház, amelynek értéke 2000— 2200 pengő, évenként körülbelül 500 pengő adóval van megterhelve. Ez az ember négy esztendő alatt befizeti adóba ennek a háznak az értékét. Engedelmet kérek, ha az adóhatóságok lefelé szigorúak és kíméletlenek tudnak lenni, akkor felfelé is kíméletleneknek kell lenniök és nem szabad tűrni azt az abuzust, ami például az adósságesinálás terén történik. Elismerem, hiszen Vargha államtitkár úr, t.^ képviselőtársam egyszer kioktatott arra nézve, hogy a törvényben benne van, hogy amennyiben valaki adósságot csinál, azt az adóalapból leszámítják, de itt is szigorúbban kellene elbírálni azt, hogy az adósság valóban fennáll-e, nem fiktív adósság-e. Szigorúbban kellene megnézni, hogy mire költötte az illető a kölcsönvett pénzt és olyan emberekkel szemben, akik nem hasznos befektetésre költötték el a pénzt, hanem eldáridózták, sokkal kíméletlenebbül kellene) eljárnia, mint ahogy eddig eljártak. ^ Arra nézve, hogy a könnyelmű adósságesinálás következtében az államkincstár mennyire károsodik,, elegendő, ha egypár példát mondok el a t. Ház előtt. Esterházy Tamás gróf néhány esztendő alatt nyakig eladósodott. Tessék megnézni, mennyi adót fizet. Itt van Esterházy Antal gróf, Wenckheim gróf, Gerliczy báró és még tovább lehetne ezeket az urakat felsorolni, akik mindnyájan túlnyomólag könynyelmű adósságesinálás miatt kerültek súlyos anyagi helyzetbe. Megterhelték birtokukat és 9*