Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

612 Az országgyűlés képviselőházának ; napirendhez. Nem tudom már most megállapítani, mi a szokás, mi a kötelessége az elnök úrnak. Igaz-e az, hogy a rend azt hozza magával, hogy a jegyzőnél jelentkezniük kell azoknak, akik a napirendi vitához felszólalni akarnak? Igaz-e az, hogy az elnöknek kötelessége a jegyzőt megkérdezni, hogy jelentkezett-e valaki a napirendi vitához, vagy nem? És ekkor, ha olyan választ kap, hogy jelentkezett, igaz-e az, hogy az elnöknek kötelessége név szerint felszólítani az illetőt, hogy jelentkezzék szólásra,^ és ha nem jelentkezik, akkor felteheti a kérdést: kíván-e valaki szólani? (Eckhardt Tibor: Házszabály sértés történt!) Nyilvánvaló, hogy házszabálysértés történt. Kérem az igen t. elnök urat, (Eckhardt Tibor: Tessék ezt 'reparálni!) módijta van ezt reparálni, tehát reparálja. Semmi értelme nincs annak, hogy ilyen egészen jelentéktelen dolgokkal ellentéteket szítsunk itt a parlamentben, egészen eltekintve attól, hogy ezzel megzavarjuk azt a harmóniát, amely a, képviselők és a Ház elnöke között szükségkép fenn kell hogy forogjon. Annál is inkább kérnem kell ezt, mert már nem egyszer tapasztaltuk éppen a most elnöklő elnök úr részéről azt, hogy ilyen — mondjuk — snájdig módon (Eckhardt Tibor: Ez nem snájdig!) igyekszik a Képviselőház tárgyalásait vezetni. Arra kérem az igen t. elnök urat, — miután azt nem vonhatja kétségbe, hogy amit most mondottam, az megfelel a valóságnak — szíveskedjék nekünk módot nyújtani arra, hogy a napirendi vitában részt vegyünk. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A képviselő úrnak felvilágosításul csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy az elnök nem tartja nyilván a szónokok sorrendjét. (Ulain Ferenc: A jegyző nyilvántartja! — Eckhardt Tibor: A jegyző nyilvántartotta! Fel is írt!) Csendet kérek, képviselő urak! Az elnök azt a felszólítást intézte: Kíván-e valaki szólani? Héjj Imre képviselő úr a házszabályok 143. §-ának c) pontja alapján kért szót. A szót s. képviselő úrnak megadom. Héjj Imre: T. Képviselőház! Ennél az esetnél én voltam a soros jegyző. A tényeknek az az előadása, amelyet Eckhardt Tibor t. képviselőtársam elmondott, teljesen fedi a valóságot, de fedi a valóságot az is, amit az elnök úr előadott. Ha valaki itt hibát követett el, — ezt férfiasan ki kell jelentenem — az én voltam. De jóhiszeműen követtem ezt el. Amikor Eckhardt Tibor képviselő úr feljött és újból jelentkezett, én meg is mondottam: Igenis, joga van jelentkezni, fel is jegyeztem újból. Később azonban Sztranyavszky Sándor képviselőtársam odament Eckhardt képviselő úrhoz azzal a szándékkal, hogy beszélni fog vele, hátha eláll a szótól, úgyhogy amikor arra került a sor, hogy Müller képviselőtársam leült, akkor én halkan kérdést intéztem és a kezemmel is intettem: mi lesz, Eckhardt? Az elnök úr nem hallván azt, hogy én a képviselő úr nevét felhívtam, tovább mondotta, hogy: kíván-e valaki szólani, ha senki sem kíván szólani, stb. Innen eredt a félreértésNagyon szépen kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ezt precedensül tekinteni. En mindig olyan szívesen állok, mint jegyző a képviselő urak rendelkezésére, hogy most, ha egyszer ezt a hibát elkövettem,, kérem szíves elnézésüket, Méltóztassék elhinni, hogy a legna0. ülése 193$ július 7-én, pénteken. i gyobb jóhiszeműséggel és semmi körülmények között sem abból az okból történt ez a tévedés, hogy a képviselő urat szólás jogától elüssem. (Eckhardt Tibor: Az elnök is tudta, hogy fel vagyok írva! Nyilvánvaló, hogy nem az én mulasztásomból nem szólalhattam fel!) Az bizonyos. (Ulain Ferenc: Tessék ezt jóvátenni!) Elnök: Miután Héjj Imre jegyző úr elismerte, hogy itt tévedés^ forog fenn,, s ennek következtében a hozott házhatározat is tévedésen alapul, így azt tárgytalannak kell tekintenem s felkérem Eckhardt Tibor képviselő urat, hogy szíveskedjék napirendi felszólalását megtartani. Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Az elnök úr helyes intézkedését köszönettel tudomásul veszem és miután ez a helyes intézkedés megtörtént, önként kérem úgy az elnök urat, mint a t. Házat, hogy ha erős kifejezést használtain volna, méltóztassék azt meg nem történtnek tekinteni. (Simon András: Helyes!) Igen t. Képviselőház! Felszólalásomhoz azért kellett ragaszkodnom, mert nem is politikai kérdést, .hanem egy olyan ügyet vagyok kénytelen a Ház elé hozni, amelyben — meg vagyok róla győződve — ebben a Házban senkinek más véleménye nem lehet, olyan ügyet, amelynek nyilvánosságrahozatala halasztást nem szenvedhet, olyan ügyet, amelyet most, amikor a t. Ház nyári szabadságra készül, nem szabad megengedni, hogy egyszerűen a feledés homálya borítsa. Fel kell szólalnom azért, mert minden államnak és minden nemzetnek a boldogulása, a haladása, de különösképpen egy ilyen megcsonkított, megnyomorított országnak a fejlődése, a mostani szerencsétlen helyzetből yaló kijutása nem képzelhető el máskén, csak úgy, ha az országban minden komoly tényező, minden komoly faktor legalább is azt a legelemibb Kötelezettséget, hosrv a nemzet életbevágó érdekei ellen semmiféle vétséget nem követ el. figyelembe veszi és betartja. Én csak utalni akarok arra, hogy a francia közéletnek micsoda ereje az, hogy a nagytőkétől kezdve a társadalom ée a termelés minden tényezője, azt lehet mondani, katonai fegyelemmel veti magát alá a nemzeti érdek narancsainak. T. Ház! Ha Magyarország külföldön bizonyos tekintélyre tett szert még a mai helyzetében is. ez azért van, — és ezt minden itt járt külföldi megerősíti — mert néhány kardinális kérdésben, mint amilven például a trianoni békeszerződéssel szemben való revízió követelése, itt Magyarországon eddig még hál' Istennek soha semmiféle tényező részéről ellentétes kijelentés, ellentétes cselekedet nem történt. Nagy ereje ez ennek a nemzetnek, amikor az ittjáró külföldi azt látja, hogy van itt e^y orszáier a Duna völgyében, ahol apraja-nagyja, grófok, püsnökök, de a legszegényebb zselléremberek is egyforma hittel és me ötvöződése el ragaszkodnak a trianoni igazságtalanság reparációiához. A másik tény, amelyet emlékezetbe akarok idézni, az, hogy most a közelmúltban Romániában olyan vehemens antirevízionista tüntetések folytak le, még pedig hivatalosan rendezett antirevízionista tüntetések, — ahol napidíj és élelmezés mellett szállították a tüntetőket néha színmagyar városokba, színmagyar vidékekre — amelyek nem egyszer rendkívül sajnálatos, elítélendő zavargásokká fajultak, magyar községek feldúlásáia'. magyar származású, ott kisebbségi polgártársainknak és testvéreinknek súlyos bántalmazásáig.