Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

606 Az országgyűlés képviselőházának 210. illése 1933 július 7^én, pénteken. bán alkart egy lépést tenni előre és ez a lépés, azt hiszem, a politikai célszerűség: követelményeinek is megfelel, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egy lépés hátrafelé!) Én nyugodt lelkiismerettel állok itt ennek a javaslatnak képviseletében és kérem ennek elfogadását. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps jobb felől és középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ennél a vitánál mint rendesen, nemcsak a vita anyagát tevő. törvényjavaslatot tárgyalták a felszólalók, hanem olyan kérdéseket is felvetettek, amelyek nézetem szerint nem tartoznak magához a törvényjavaslathoz. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A személyi vonatkozású megjegyzésekre, amelyek azt követelték tőlem, hogy ismerj ek közjogi könyveket, hacsak nem. reflektálok, mert az ezt a megjegyzést tevő igen t. képviselőtársam nincs informálva arról, miképpen élem a magam privát életét, tehát nem tud-: hatja megállapítani, vájjon könyvtárambanközjogi könyvek vannak-e vagy nincsenek. Egyébként is azt tartom, hogy ezen a téren is nyugodtan felvehetem vele a versenyt, mert hiszen nyilvánvaló, hogy mindkettőnknél vannak hivatottabb szakemberek ennek a kérdésnek ^elintézésénél. Én, mint jogi kérdésekben nem szakember, nagyon is elismerem, hogy minden e kérdésben általam teendő megjegyzésnél rendkívüli óvatosság van helyén, de viszont tudom azt is, hogy van magyar lelkiismeretem, amely engem minden kérdésben irányít. Különben is az igen tisztelt jogász urak, akik felszólaltak, be fogják látni, hogy ha egy laikus hallotta volna ezt a vitát, meg kellett volna állapítania, hogy minden felszólaló jogászszónok bebizonyította az előbbi jogászszónok állításainak tarthatatlansásrát. (Inaz! Ügy vanf — Derültség.) Tehát végül is Eassay Károly igen t. képviselőtársam fejtegetéseinél maradok, amelyek rám a legerősebb impressziót tették azért, mert ő velem együtt részese volt — még pedig cselekvő részese, — annak a korszaknak, amelyben ez az 1920:1. tcikk, amelynek módosításáról van a törvényjavaslatban szó, keletkezett és megvitattatott. Az én szerény közjogi érzékem, azt mondatna velem, hogy minden jogi és közjogi berendezkedés csak egy célt szolgálhat: a nemzet érdekét. A nemzet minden jogalkotó cselekvésének pozitívnak kell lennie: azoikat a lehetőségeket kell biztosítania., amely lehetőségek mellett a nemzet fejlődőképessége minden körülmények között garantálva van. Ez a pozitívum megítélésem szerint látszik az egész magyar jogalkotás terén. A nemzet az örökkévalóság útján mindig biztosítani akarta a maga, ( életét mindenkivel szemben, mert az öncélú nemzet csak egy tényezőt ismerhet el: önmagát. Ezért tehát királyához és kormányzóhoz való jogviszonyát is úgy rendezte be, ahogy ezt életfeltételei megkívánták. Abban a kérdésben is, azon a nézeten vagyok, amelyen Eassay igen t. képviselőtársam, hogy e törvényjavaslat vitájánál történelmi előzményekre hivatkozni tulajdonképpen igen nehéz. Es pedig azért, mert minden időnek megvan a maga történelmi atmoszférája és megvannak a maga szükségletei, amelyekhez alkalmazkodni kell akkor, amikor nem állandó, végleges jogi berendezkedés megalkotásáról, hanem arról van szó, hogy átmeneti időkben segítsük át a nemzetet a Scylla és Charybdis között. Azt tartom, hogy mindig az idők és a feladatok követelményeihez kell mérni azokat a jogalkotásokat és azokat a közjogi intézményeket, amelyek a nemzet életét hivatottak irányítani. (Ügy van! jobb felől.) Ha tehát magam résztveszek ebben a vitában, akkor én is az 1920:1. törvénycikket ismerem el, mint azt a jogalapot, amelyen a kormányzói jogkör és hatalom nyugszik ós amelynek megalkotásában, bár személyesen nem vettem részt, mert én csak a második turnusban kerültem be a nemzetgyűlésbe, mégis azt mondom és igazolom, hogy azok a körülmények, amelyekre a törvényjavaslat megalkotásával kapcsolatban Eassay Károly igen t. képviselőtársam felhívta a t. Ház figyelmét, teljesen úgy voltak., Es én is azt mondom, hogy az a nemzetgyűlés, amely aa átszenvedett forradalmak után itt ebben a Házban összeült, — majd a történelem igenis bebizonyítja — történelmi hivatását méltóan teljesítette, (Ügy van! Ügy van!) mert igaza van igen t. képviselőtársamnak, hogy az a nemzetgyűlés . jogos indulattal hozhatott volna olyan ^szélsőséges törvényeket, amelyeket másutt látunk,^ de a nemzetünket ugyancsak jellemző mérséklettel, ezt abban az atmoszférában sem tette meg. (Eckhadt Tibor: Pedig titkos választójog- volt! Nem volt veszedelem a titkosság?) Nem tette meg, mert ú^y érezte, hogy azok után a differenciák, azok után a küzdelmek után, azután a sok sebtől való vérzés után, amelyen a nemzet teste a háború és a forradalmak során átment, ennek a nemzetnek nyugalomra és békére van szüksége., És lehet az ez idők után következett rendszert kritika tárgyává tenni, de azt hiszem, az igazi kritikát csak az teheti majd meg, aki abban a helyzetben lesz, hogy történelmi távlatból fogja ezt a 13 évet megbírálhatni. Azt mondom tehát, hogy az 1920:1. törvénycikk alapján elindult nemzet igenis nagy államalkotó képességről tett bizonyságot az elmúlt 13 év alatt. (Ügy van! a jobboldalon.) Mert lehet, hogy nem «nagy alkotásuk* követték az 1920-as éveket, de ezekhez a «nagy alkotásokhoz* nézetem szerint nem is volt és ma sincs meg az atmoszféra és a lehetőség, mert az egész világ állandó és általános vajúdásban van, amikor is az óvatos lépések politikája az a helyes politika, amelyet követni kell. (Ügy van! jobbfelől.) Talán hozzáfűzhetném még Eassay igen t. képviselőtársam felszólalásához azt is, hogy azok a közjogi aggályok, amelyek a magyar közvéleményben ma — de, sajnos, állandóan és főleg az országgyűlés házában — napirenden vannak, szintén hozzájárultak az 1920:1. te. olyaténképpeni megkonstruálásához, ahogy az jelenlegi szövegében és tartalmában előttünk fekszik. Már az ellenforradalom idején is, nagy csodálkozásomra kellett látnom, hogy sokak előtt a trón mikénti betöltésének kérdése már akkor is fontosabb volt olyan aktuális kérdéseknél, amelyek akkor annyit jelentettek,^ mint visszaszerezni ennek a nemzetnek a számára az élet és a fejlődés elemi feltételeit. Az is köztudomású dolog, hogy az 1920:1. tcikket az 1920:XVIL te. által rövidesen át kellett dolgozni, mert ez feltétele volt annak az eskünek, amely itt a Ház színe előtt letétetett. Viszont az is tény, hogy a kormányok — még pedig nem csupán ez a kormány, hanem más, előttem volt kormányok is — azt az álláspontot f foglalták el. hogy a nemzet érdekei szempontjából a kormányzói jogkör megfelelő kiterjesztése kívánatos — elsősorban a Ház elnapolása kérdésében. Nem én konstruáltam meg tehát és nem a veze-