Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

602 Az országgyűlés képviselőházának 21 lett annak az általános, titkos választójog alapján, alkotmányunk ősi szellemében összejött nemzetgyűlésnek elindítania az alkotmányos életet és lerakni egy új alkotmányos élet fundamentumát. És akkor ez a nemzetgyűlés, amely tehetett volna mindent, mert a hatalom a kezében volt, — nemcsak a fizikai hatalom, de kezében volt a tömegindulat, háta mögött volt a tömeg szenvedélye és indulata is, amellyel elmehetett volna abban az irányban, ahova a tömeg szenvedélye vágta előtte az utat — akkor ez a nemzetgyűlés mérsékelt volt, bölcs volt, kérdéseket nem oldott meg sietve, lerakta az alkotmányos élet továbbfejlődésének alapját, amelylyel óriási szolgálatot tett a nemzetnek, amelylyel megmutatta, hogy ez a nemzet jogalkotó, ez a nemzet önmagát fenntartani képes nemzet. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék megnézni tőlünk távolabb álló birodalmakat, amikor hasonló megrázkódtatások között kezükbe kapják a hatalmat, mondjuk, egy elnyomatás után, mint ami itt volt a kommunizmus alatt. Hol volt ott a fék, a bölcsesség, hogy közjogi törvényeket úgy alkottak meg, mint ahogyan mi megalkottuk az 1920 :

1. t-cikket? (Ügy van! Ügy van!) En tehát azt mondom, hogy a magyar alkotmánytörténetnek és a magyar alkotmányfejlődésnek örök lapjai maradnak azok, amelyeket az első nemzetgyűlés írt tele közjogi téren, az állami berendezkedés terén, szociális és gazdasági téren. (Igaz! Ügy van!) Es ha azt mondják, hogy az 1920 :

1. t-c. a kormányzó jogkörének rendezésénél talán kicsinyességből, vagy mint ahogyan elhangzott, féltékenységből indult ki, amikor így szabta meg ezt a jogkört, akkor ezt nekem el kell hárítanom; ez nem volt kicsinyesség, nem volt féltékenység, csak óriási felelősségérzet volt a nemzetgyűlésben,^ mert akkor még nem a megválasztott államfőn nyugodott a felelősség, hanem kizárólag azon az ideiglenes kormányon és azon a nemzetgyűlésen, amely erős választás után kikerülve, itt a Házban elfoglalta az alkotmányozó nemzetgyűlés feladatát és szerepét. Csak természetes dolog, hogy ez a nemzetgyűlés köteles óvatossággal járt el akkor, amikor az egyetlen lehető jogforrásnak, amit életre lehetett hívni, a nemzetgyűlésnek a jogkörét szabályozta. És ne méltóztassanak még egyet elfelejteni, azt, hogy az 1920: I. te. egy rövid átmeneti időre teremtett törvénycikk volt. (Ügy van! Ügy van!) Aki tudja, hogy ez a te. hogyan jött létre, aki ismeri azokat a kompromisszumokat, amelyek e törvénycikk szövegezésénél érvényesültek, az igazat ad nekem abban, hogy abban iaz időben senki sem gondolt egy egyéves, vagy kétéves interregnumra (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) de legkevésbé 13 éves interregnumra. Hiszen, aki a törvény szövegét elolvassa, aki azokat a praeventív intézkedéseket látja, amelyekkel az 1920: I. te. egy új választás esetére gondolt, amelyről feltételezte, hogy még a kétévi idő lejárta előtt aktuális lesz, az látja, hogy a nemzetgyűlés egész gondolatvilága abban merült ki, hogy lerakja az alapokat és hogv ezeknek az alapoknak lerakásánál a nemzeti szuverenitást képviselő nemzetgyűlés jogait körülbástyázta, az csak egészen természetes. Ennél a kérdésnél még egy szempont is irányadó volt. Irányadó volt az a szempont, hogy az első választásból ide a parlamentbe két egyforma erejű párt került be. Ez a két egyforma erejű párt már előrevetette árnyékát és lehetőségét annak, hogy az úgyneve'). ülése 1933 július 7-én, pénteken. zett deadluck, az összeütközés, a holtpontra jutás esete fog beállani a parlament működésében. Természetes tehát, hogy amikor ez a választás megmutatta ezt az eredményt, az 1920: I. te. megalkotása után, amely az első napokban történt meg, sikerült és eredményük volt azoknak a politikusoknak és Andrássy Gyulának is, akik abban az irányban akkor felszólaltak, hogy a kormányzó jogkörét szélesen terjesszók ki. Ha az történt volna az 1920. évi I. te. megalkotásával egyidejűleg, hogj nagy többségi párt alakult volna ki^ és így a parlamenti kormányzás nyugodtsága biztosítva lett volna, akkor talán nem állott volna elő az a helyzet, hogy rövid idő múlva a feloszlatási jog és az elnapolási jog tekintetében intézkedett a nemzetgyűlés. Amikor meg volt a lehetősége annak, hogy a két egyformán erős párt harcából egy tökéletes holtpontrajutás fog bekövetkezni, természetes volt, hogy az erről a holtpontról való eljutás eszközét, a házfeloszlatási jogát a nemzetgyűlés bölcsesége

; mérséklete és előrelátása megadta a kormányzó úrnak. En azért mondottam el ezeket a történelmi eseményeket is, hogy megvilágítsam azt a tényt, hogy az 1920: I. te. rendelkezései nem kicsinyes okokból, nem hiúságból és óvatosságból kerültek a törvénytárba úgy, ahogyan odakerültek, hanem nagy felelősségérzésből és a történelmi helyzet tényleges konzekvenciája következtében. T. Ház! Pár szót kell még szólnom arról a lehetőségről is, hogy a kormányzó ennek a most megszavazandó törvénynek a segélyével hosszú időre fogja szüneteltethetni a Ház működését. Senki sem tagadhatja, hogy ennek a jogi lehetősége megvan és én ezzel a jogi lehetőséggel szemben —• őszintén megvallva — nem látok másban garanciát, mint a parlament vélelmezett és feltételezett gerincességében. En nem szándékról, nem tendenciákról, hanem lehetőségről beszélek itt. De ott, ahol közjogi törvényeket alkotunk, a lehetőségek éppen olyan súlyosan esnek latba, mint a vélelmezett tendenciák. Ebben a garanciában pedig — sajnos — nagy reményem nincs, mert gyönge garancia. De van még egy garanciám és ez a garancia ugyancsak az 1920 :

1. t-c.-ben van lefektetve. En felhívom a Ház figyelmét arra, méltóztassanak ebben is meglátni azt, hogy az a törvényalkotás milyen lelkiismeretesn és komolyan igyekezett kodifikálni akkor a helyzetet. Ez a garancia ott van a kormányzó esküjében. Mert a kormányzó esküjében — talán eltérőleg a királyi eskütől — bent foglaltatik az a szöveg is, hogy (olvassa): «A kormányzói tisztemet az alkotmány értelmében és a nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős miniszter titján gyakorolom.» Ez az én garanciám azokkal a vélelmezett, vagy való aggodalmakkal szemben, amelyek a jövő szempontjából figyelembe jöhetnek. A magyar kormányzó nemcsak arra van kötelezve, hogy az 1848 : IV. t-c.-et és az 1867 : X. t-c.-et tartsa szemelőtt és hogy azok között a korlátozások között kezelje a magyar törvényhozást, hanem a kormányzó esküjénél fogva arra is kötelezve van, hogy kormányzatában a nemzetgyűléssel, illetve a nemzetgyűlés helyébe lépő országgyűléssel egyetértésben kormányozzon. Nekem nincs jogom és nincs semmi okom egy pillanatig is kételkedni afelől, hogy ez a garancia komoly garancia. En nem fogok kér-