Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-210
Az országgyűlés képviselőházának.210. déseket intézni innen a Házból a kormányzó úrhoz úgy, amint Eckhardt t. képviselőtársam , tette. Teljesen méltányolom az ő indokait, de nem teszem azért, mert. közjogi érzésem szerint nem helyes. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nekem a kormányzó úrhoz csak egyetlen egy kérésem van, egyetlen egy kívánságom lehet, meg pedig az, hogy a magyar alkotmányt és letett esküjét tartsa meg. Ezen túlmenőleg én, mint a politikai életnek a közjogot szigorúan magaelőtt tartó egyszerű tényezője, egy lépéssel tovább nem mehetek. Mehetek tovább mint ember és kérhetek tőle, mint ember az embertől és mint ember az embertől azt kérem, hogy ő, aki katona volt, vesse meg a hízelkedést, amely a hatalom felé száll. Azt kérem tőle, ne felejtse el az ő történelmi múltját, hiszen ott volt a koronás ural- | kodó mellett, láthatta, hogy mit jelent a hatalom: láthatott egyéneket meggörnyedve és hódolattal és láthatta a történelem során, hogy amikor a hatalom elmúlott, amikor a korona leesett, akkor a görnyedő derék és a hódolat átalakult a legjobb esetben közönyösséggé. Az az ón kérésem, hogy azt a bölcsességet, amelyet ő ott tanult és meg vagyok róla győződve, hogy 13 évi kormányzás alatt módja volt megerősítve látni, tartsa mindig szem előtt, amikor a magyar állam életében a magyar közjog alkalmazásában elhatározások elé kerül. {Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. Zsitvay Tibor előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadónak nem az a feladata, hogy a vita során elhangzott összes adatokra, észrevételekre a maga ellenészrevételeit megtegye, mégis méltóztassék megengedni, hogy pár vonatkozásban éljek a szólás jogával. Mindenekelőtt Rassay Károly t. barátomnak kívánok válaszolni, bár nem adresszálta közvetlenül hozzám, de úgylátszik, hozzám is adresszálta, ha jól értettem, azt a megjegyzést, mintha én a magam részéről — esetleg mások is — nem tudnám méltányolni az első nemzetgyűlés rendkívüli nagy érdemeit. Távol áll tőlem, hogy kétségbe vonjam mindazt, amit ennek a nemzetgyűlésnek nagy feladataihoz méltó magatartását illetőleg magam is elismerek. Bn olyan megjegyzéseket tettem csak, amelyeket, azt hiszem, a t. képviselőtársam sem cáfolhat meg. hogy voltak abban a nemzetgyűlésben olyan szempontok is, amelyek ma már egyáltalán nem vezetnek az országban senkit sem. fen azt tételeztem fel, hogy akkor nem is volt meg a párttöbbség, hanem, teljesen pillanatnyi többségek döntötték el a nemzetgyűlésen a nemzet akaratát. Véleményem szerint ekként csúszhattak be a törvényekbe egyes olyan pontok, amelyek az én jogi meggyőződésemet sértik, mert azokat az ősi alkotmánnyal ellenkezésben levőknek találom. De a t. képviselőtársam felszólalása során szerintem alapvető tévedésbe is esett akkor, amikor azt mondotta, hogy a kormányzó jogkörére vonatkozó törvényes jogi szabályozások hasonlítanak a hitlevélhez, amennyiben — ahogyan mondotta — rendszerint feltételezik az alkotmányos tényezők konszenzusát. (Rassay Károly: Állítom, hogy így van!) Bocsánatot kérek, akár nézzük az 1446. évi törvényt, akár nézzük az 1920 : 1. t-c.-et, annak megalkotásakor kormányzó nem volt, annál kevésbbé nem volt, mert hiszen csak utána, ezen törvények alapján választattak meg, ennek következülése 1933 július 7-én, pénteken. 603 tében nem lehetett a törvényhozáson kívül egy másik alkotmányos tényező, amellyel konszenzusba lépve alkották volna meg a törvényt. (Ulain Jberenc: Formailag így van!) Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy a hitlevélhez hasonlatos az ilyen jogi szabályozás, mert hiszen a hitlevél az örökös királyság idejében lépett érvénybe, amikor már ott volt a király, akinek megkoronázása feltételéül állapították meg a hitlevélben foglaltakat. (Rassay Károly: Előzetes tárgyalások alapján!) Egészen más kérdés tehát ez annál is inkább, mert hiszen például megválasztották a kormányzót Hunyadi Mátyás idején és vele egyidejűleg Szilágyi Mihályt és amikor Szilágyi Mihályt megválasztották, senkivel sem tárgyaltak, hanem a már meglévő jogszabályokat egyszerűen az újonnan megválasztott kormányzóra is alkalmazták. Hogy pedig 1446-ban és 1447-ben nem csupán Hunyadi János céljára alkottak jogszabályt, kitűnik az 1447. évi törvényből, amely nem «gubernator electus»-ról beszól, hanem «gubernator eligendus»-ról, tehát a mindenkor választandó kormányzó kötelességeit írja elő. Ezekből tehát megállapíthatom, hogy t. képviselőtársamnak idevonatkozó és messzemenőleg levont egész okfejtése nem egyeztethető össze sem az élő közjoggal, sem azzal a jogtörténettel, amelyre szerinte nem szükséges, nem kell, sőt nem is szabad hivatkozni. Teljesen ellentétes nézeten vagyok vele e tekintétben és hivatkozhatom.' egy klasszikus tanura, az 1920:1. t.-c. előadójára, aki azt állította annakidején, hogy az a törvénycikk a jogtörténeti tanulságok konzekvencájaképpen alkottatott -meg. Ezt Túri Béla mondotta akkor, tehá. + a nemzetgyűlésnek akkor is az volt a hite és meggyőződése, hogy igenis, a jogtörténeti tanúságok szerint járt el, tehát az ősi alkotmány szellemében és bátor voltam én is és mások is kimutatni, hogy egy-és más vonatkozásban az 1920 : I. t.-c. alkotásakor az akkori nemzetgyűlés tévedésben volt a jogtörténelmi előzmények tekintetében. Meggyőződésem azonban, hogy mihelyt felismerjük ezeket a tévedéseket, vissza kell térnünk a jogtörténet tanulságaihoz és az alkotmány szelleméhez. T. képviselőtársam felszólalásának másik részével azonban teljesen egyet tudok érteni, amikor éppen a jogtörténet alapján helyreigazítani kívánta Wolff Károly t. barátom félreérthető szavait Kassay Károly t. képviselőtársam is; de nem akarom az időt húzni és ismételni ugyanazt — hogy Hunyadi János is gyakorolta a főkegyúri jogot, mert etekintetben őt az országgyűlés nem korlátozta, csupán a jog gyakorlását .kautélákhoz kötötte, amikor a kinevezéseknél és adományozásoknál kikötötte az Ország-Tanács meghallgatását és hozzájárulását. Meg kell állapítanom továbbá azt, hogy szerény nézetem szerint a közjogi fogalom eltévesztése állott elő akkor, amikor Pallavicini György t. képviselőtársam és barátom a királyi helytartói intézményt a kormányzói intézménnyel akarta és akarja párosítani. Nagyon jól tudjuk, hogy az 1536 : XVI. t.-c., amelyre már Dési Géza t. barátom hivatkozott, egy meglevő törvényellenes és idegen intézmény törvényesítésére vállalkozott és egy hivatalt létesített, amely hivatal élére a végrehajtói hatalom intézésére, mint a kormányszékek magyarországi főnökének állásába, királyi helytartót ültetni rendelt, amely tehát egy hivatal volt, amelynek élén egy, a király 90*
