Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

Áz országgyűlés képviselőházának 210. hogy ez a történeti tény képviselőtársam megnyugtatott lelkiismeretét mennyire fogja nyugtalanítani, de ezt el kellett mondanom. Ugyanígy vagyunk a nemességgel is. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy az 1446-os dekrétum értelmében Hunyadi János, mint kormányzó javadalmakat csak bizonyos korlátok között adományozhatott. Valóban a törvényben volt egy ilyen korlátozás, azt mondván, hogy az ezen túlmenő javadalmazásokhoz majd a király utólagos jóváhagyása szükséges, amelyet azután a király generaliter általában adott meg, amikor átvette az uralmat. Ettől függetlenül azonban a dekrétumok helyes értelmezése és a tényleges gyakorlat szerint is Hunyadi János nemességet adományozott és négy ilyen nemességadományozó okirat fenn is maradt. Újra azt kell tehát mondanom, hogy ha ez döntő körülmény volt Wolff Károly tisztelt képviselőtársam lelkiismeretének megnyugtatásánál, akkor képviselőtársam itt tévedésbe esett. Mindezek azonban a dolog lényegét, a kérdés érdemét nem érintik, mert maga Wolff Károly tisztelt képviselőtársam, amikor egyfelől megállapította, hogy az 1446-os dekrétum a kormányzónak azokat a jogokat adta, amelyek a királyi hatalomban foglaltattak — és efct mintegy normatívumot állította fel a jövőre nézve — függetlenül ezektől a történeti tévedésektől és tényektől, maga utalt arra, hogy már ezek a dekrétumok is állítottak fel korlátozásokat. Mi következik ebből? Az, hogy a kormányzói jogkör a magyar alkotmányban nem valami alaptörvényileg lefektetett, kialakult, változhatatlan jogkör. A kormányzói jogkör mindig az országgyűlés és a kormányzó személye közötti megállapodás tárgya. Majdnem azt mondhatnám, hogy ami a hitlevél a király és az országgyűlés között, az a megválasztó törvény és annak tartalma a kormányzó, a királyt helyettesítő egyén és az országgyűlés között. Ez érthető, mert a király az uralkodásra kötelezve van, a király köteles úgy átvenni az alkotmányt, mint ahogy az le van fektetve és mindaddig, amíg konszenzus nem tud létrejönni a két faktor között, e keretek között kell uralkodnia. A kormányzó nem köteles a kormányzásra. A kormányzót megválasztják és a kormányzónak joga — és egy becsületes embernek kötelessége is — megállapítani azokat a feltételeket, azt a jogkört, amelynek keretén belül ő a kormányzói ténykedést el tudja látni. Ez a világos és tiszta helyzet és ez érvényesül ezeknél a törvényes rendelkezéseknél is. Természetesen az idő múlik, nálunk csak a dekrétumok maradnak meg, mi nem tudjuk azokat az előzményeket, amelyek a szembenálló vagy együtthaladó felek között megvoltak és amelyek a dekrétumokat eredményezték. De nem kell olyan messzire mennünk, csak a mi történelmi időnkig. Itt van az 1920. évi I. te. és az 1920. évi XVII. te. Jogosan mondhatná valaki, hogy az 1920. évi I. tc.-nél felületesen, könnyelműen, tudatlanul jártak el, mert micsoda közjogi törvényalkotás az, hogy rövid pár év múlva előáll az a helyzet, hogy az 1920. évi I. te.-ben lefektetett jogi elveket, szabályozásokat és korlátozásokat változtatni, bővíteni, vagy szűkíteni kell. De mi, akik azoknak a történelmi időknek tanúi voltunk, nagyon jól tudjuk az előzményt. Ugyanaz történt itt is, hogy a megválasztott államfő az 1920. évi I. te.-ben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVTI. ülése 1938 július 7-én, pénteken. 601 leefktetett jogkörrel nem volt megelégedve és eldöntvén saját lelkiismeretében azt, hogy milyen felhatalmazással, milyen hatalmi jogkörrel vállalhatja nyugodt lélekkel az ország kormányzását, ' felállította eskütétele előtt azokat a követelményeket, amelyeket a pártoknak vezetői, az országnak kormánya helyesnek tartottak, elfogadtak és ennek eredményeképpen az 1920:XVII. tc.-ben kodifikálták is. Azért helyezek erre súlyt, mert a jövőre nézve is érintetlenül akarom fenntartai azt az elvet, hogy a kormányzói jogkörnél mindig a két alkotmányos tényező konszenzusával megszabott jogkör az irányadó. Nem lehet ősi alkotmányunk szellemére hivatkozva jogokat követelni, (Ügy van! bal felől.) nem lehet precedensekre és jogtörténeti emlékekre hivatkozva esetleg a jogköröket korlátozni, vagy a jogköröket kiterjeszteni. Amelyik pillanatban az a sokat emlegetett abnormális szituáció előáll és az államelmélet rendes folyamata megszakad, aban a pillanatban igenis, az alkotmányos tényezőknek, a törvényhozás tényezőinek köteességük mérlegelni a körülményeket,^ hogy a legfőbb állami hatalmat milyen mértékben adják meg és milyen mértékben korlátozzák. Ha méltóztatnak összehasonlítani azokat a korlátokat, amelyek a tisztelt képviselőtársam által felhozott, Hunyadi Jánost kormányzóvá választó törvényekben vannak és azokat, . amelyek a mai törvényekben vannak, méltóztatnak látni, hogy ott egészen eltérő dolgokról van szó. Ez természetes is, mert az élet is eltérő volt a mostanitól és az olyan korlátozások, mint amilyen például az, hogy felségsértési perekben a kormányzó nem adhat kegyelmet, nem kobozhat el jószágokat, az akkori viszonyok között, igen véres, komoly indító okot találtak, sokszor nem is közérdekű indító okot és a mai viszonyok között, a mai jogrendszerben természetesen szóba sem kerülnek. Tulajdonképpen ezért szólaltam fel, t. Ház, hogy ezt a közjogi kérdést tisztázzam a jövőre nézve. De ha már igénybe vettem a t. Ház türelmét, meg kell emlékeznem még egy kérdésről, az 1920. évi törvényalkotásról, amelyet a tisztelt előadó úr is és több tisztelt felszólaló képviselőtársam is a sorok között, az el nem mondott szavakban kissé megbélyegeztek a törvényhozás előtt. T. Ház! Senkinek se vegyük el az érdemét.En teljes készséggel elismerem az érdemét az államfőnek, aki bölcseséggel, mérséklettel, bátorsággal valóban szolgálatokat tett az országnak, de legjobb meggyőződésemmel állítom, hogy soha a magyar nemzetet fenntartó közjogi érzék és erő, soha a nemzet bölcsesége a történelem során jobban nem érvényesült, mint az 1920-as időkben és az 1920-as nemzetgyűlésben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Méltóztatnak elfelejteni azt, hogy hogyan ült össze az 1920-as nemzetgyűlés. Hát itt ülnek t. képviselőtársaim és itt ül a t. miniszterelnök úr is. Mi visszaemlékszünk arra, hogy milyen körülmények között, micsoda irtózatos felelősség súlya alatt jöttünk össze itt ebben a teremben. Bizonytalan volt minden, óriási ellentétes érzelmek küzdöttek a nemzetben, az alkotmány darabokra volt törve, egy elvesztett háború után következő népköztársaság, a rá következő tanácsköztársaság összekuszált, összetört, felforgatott minden jogintézményünket, közjogit, magánjogit, büntetőjogit és gazdasági életünket egyaránt. Ilyen körülmények között kel90