Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-210
ÜÜO Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1933 július 7-én, pénteken. lamfőnek, és a törvényhozásnak a törvényhozás munkájában való együttes működését. Erre isúlyt helyezek, mert felszólalásomnak tulajdonképpeni indoka éppen az» hogy úgy érzem, hogy ebben a tekintetben nem egészen helytálló közjogi megállapítások történtek és nem szeretném, ha ilyen közjogi törvényjavaslat tárgyalásánál a magyar parlamentben elhangoznának olyan nyilatkozatok, amelyek közjogi szempontból nem állják egészen a kritikát. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad t. előttem szólott képviselőtársamnak egy tévedését hely ereigazítanom. T. képviselőtársam hosszasan foglalkozoott azzal a kérdéssel, hogy Hunyadi János a maga kormányzói aktusainál a király nevében, vagy a maga nevében, vagy a közösség nevében járt-e el. Engedje meg t. képviselőtársam, hogy felajánljam azoknak a dekrétumoknak a felsorolását, amelyekben idézve vannak Hunyadi Jánosnak, mint kormányzónak a szavai, amelyek szerint ő kifejezetten László király nevében járt el. Történeti tények, azt hiszem felesleges, hogy itt az ülésteremben e felett további vitát folytassunk. De én továbbmegyek, és azt mondom t. képviselőtársamnak, hogy Magyarországon kormányzók, királyi helytartók — amelyek csak névbeli differenciák anélkül, hogy lényegbeli differenciát fedeznének —, bármilyen cím alatt a király helyettesítésében eljáró tényezők máskép működtek volna rendszeresen, mint a király nevében- (Dési Géza közbeszól.) Azt mondottam, hogy az eddigi kormányzók, királyt helyettesítők a király nevében jártak el. T. képviselőtársam maga felsorolt egy csomó esetet az Árpádházi királyok idejéből és én megnyugtatom őt, mint bölcsen tudja, hogy Hunyadi után is, még a Habsburgok idejében is voltak királyi helytartók, királyt helyettesítő kormányzók. (Kozma Jenő: Az más! Nem volt itt a király és ha megjött, akkor vége volt a helytartó hatalmának!) T. képviselőtársam azt hiszi, hogy Hunyadi János kormányzósága esetében nem ugyanez volt a helyzet, nem jött meg a király és nem adta át Hunyadi személyesen László királynak az uralmat? Ne méltóztassék ilyen argumentumokat felhozni, ezeknek nincs semmiféle értékük. Csak annak megállapítására hozom fel ezt a tényt, hogy mindig a király nevében jártak el a kormányzók, a király nevében, mert ebben van tulajdonképpen a különbség a ma folytatott kormányzás és a régi történelmi precedensek közt. Amikor a történelem során kormányzót, vagy királyhelyettest, helytartót választottak, vagy a királyok: kineveztek, mert erre is volt precedens, — arról lehet vitatkozni, hogy alkotmányjogilag helyes-e vagy sem, de hogy az ország és az országgyűlés akceptálta az ilyen kinevezést, az történetig tény — ezekben az esetekben a megválasztás tényében adva volt már tulajdonképpen az időpont is, míg az illető kormányzó vagy királyhelyettes működött. A király távolléte, a király kiskorúsága, a kiály fogságba vetettsége, szóval azok a momentumok is adva voltak, amelyek tulajdonképpen alapját képezték a királyi hatalomban való helyettesítésnek. Azért hozom fel mindezeket, mert különösen Wolf-f Károly t. képviselőtársam beszédében jelentkezett egy olyan felfogás, mintha Magyarországon a kormányzói jogkör precedenssel el lenne döntve és ennek következtében tulajdonképpen az ősi alkotmány szelleme értelmében ezen a vágányon kell menni, ez szabja meg a határt, hogy milyen jogköre van a kormányzónak, a királyt helyettesítő egyénnek és hogy milyen korlátozások lehetségesek. .' Wolff Károly igen t. képviselőtársam beszédében — sajnálatomra nem tudom felolvasni, mert nem jól látom, de talán fogom idézni emlékezetből — árira hivatkozott, hogy nem az 1867-esés 1848-as törvényekig kell visszamenni, hanem vissza kell menni az ősi ezeréves alkotmányhoz és^ abban az ősi ezeréves alkotmányban is a legvégső ponthoz, az 1446-os dekrétumhoz, Hunyadi János és — ő mellékesen hozzátette, talán már a rokonság kedvéért is — Szilágyi Mihály kormányzói működéséhez és megállapított jogköréhez. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezen az alapon messzebbre is vissza lehetett volna menni, mert régebben is voltak kormányzók, régebben is voltak királyhelyettesítők, azoknak jogköre is megvolt dekretálisan állapítva, azoknak jogkörét is letárgyalták az országgyűlésen és azok is működtek ebben a megállapított jogkörben. Nem akarok azonban messzebbre utazni. mint Wolff Károly tisztelt képviselőtársam és ha ő 1446-nál megállapodik, én is megállapodom ott, megállapítván, hogy ez az irányadó jogforrás, amint a közjogi bizottság is felállította azt a tételt, hogy ha ez az előttünk fekvő törvényjavaslat többet akarna adni a kormányzónak, mint amennyi már az 1446-os dekrétumokban adatott, akkor ez ellen aggodalmai volnának. Megállapította, — mindjárt közbevetem helytelenül — hogy Hunyadi Jánosnak sem volt több joga és levonta ebből azt a konzekvenciát, hogy ősi alkotmányunk szellemében járunk el és helyreállítjuk az ősi alkotmányt, amikor a kormányzónak megadjuk azokat a jogokat, amelyek megvoltak az 1446-os dekrétumok értelmében Hunyadi Jánosnak. Azt hiszem, mélyen tisztelt képviselőtársam ebben a tekintetben súlyosan téved. Elsősorban téved akkor, amikor az 1446-os dekrétumokra hivatkozik, mert történelmi tény, hogy ezeket a dekrétumokat épúgy, mint ahogy mi az 1920. évi I. tcikket az 1920. évi XVII. tcikkben, 1447-ben továbbfejlesztették. Már 1447-ben részben új jogokat adtak a kormányzónak, részben a meglévő jogokat korlátozták. Messze menne, ha én ezeketa jogokat itt most részletezném (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) s ennek nincs is gyakorlati értéke, mert természetesen más volt akkor az állami élet, mások voltak azok a meggondolások, amelyekkel megszabták a kormányzó jogkörét. Csak egy alaptévedésre mutatok rá. Tisztelt képviselőtársam azt mondotta, — és ezzel nyugtatta meg lelkiismeretét — hogy e módosítás után is megmarad az 1920. évi I. tcikknek az a rendelkezése, hogy a kormányzó nemességet nem adhat, főkegyúri jogot nem gyakorolhat, nyugodt lelkiismerettel szavazza meg tehát az ezen túlmenő korlátozásokat, mert ezek a negatívumok megvoltak Hunyadi Jánosnál is. Megnyugtatom tisztelt kép viselőtársamat, ezek nem voltak meg Hunyadi Jánosnál, mert ő az 1447-es dekrétumok alapján jogosítva volt a főkegyúri jog gyakorlására. Sőt tovább megyek: ennek a főkegyúri jognak gyakorlására Hunyadi János nemcsak jogosítva volt, hanem az 1447-ik évi XLIL tcikkben az országgyűlés utasította is őt, hogy a főkegyúri jogot gyakorolja, az 1447-ik évi XXXVI. tcikkben pedig hűtlenség, bélyege alá helyezte mindazokat, akik a kormányzó elkerülésével Rómából akarják a megfelelő egyházi javakat megkapni. Nem tudom,
