Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

598 Áz országgyűlés képviselőházának i igaz. De t. képviselőtársam megfeledkezik némely quantité négligeable-okról, arról lényegileg, hogy a német császár az egész német parlamentarizmust nem vette olyan rettenetes tragikusan. Az ő szempontjából olyan mindegy volt, hogy egyhónapos vagy. hathónapos elnapolási joga van-e, hiszen a, miniszterek nem is a parlamentnek voltak felelősek, amint méltóztatik tudni, hanem közvetlenül a császárnak és mindnyájunknak élénk emlékezetében van, hogy a német egység megteremtője, a legnagyobb német, akinek emlékét Németországban számtalan szobor hirdeti, Bismarck kancellár hogyan távozott, máról-holnapa és az ismeretlenség homályából hogyan jött a helyébe Caprivi kancellár, ami bizony nem felel meg a^parlamentarizmus tradícióinak. (Mojzes János: Meg is itta Németország az árát! — Malasits Géza: Hitlernek is meg fogja inni az árát!) Annyira nem nyúlok bele az oknyomozó történet mélyébe, hogy máig levezessem, hogy milyen következményei voltak ennek a kérdésnek, én tisztán csak az elnapolási kérdéssel kapcsolatban voltam bátor ezt megemlíteni. Bizonyára jól méltóztatnak ismerni a weimari alkotmányt is, amely tehát már nem császári alkotmány volt. Buchinger Manó igen tisztelt képviselőtársam tegnapi beszédében nagyon behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Méltóztatnak ismerni a Nqtverordnung-ok rendszerét, amelyeknek keretében felfüggeszthetik az alkotmányt, a törvényt, a büntetőtörvényt, a büntető perrendtartást, valakit letartóztathatnak vád nélkül és kihallgatás nélkül, a posta-, a távirda-, a telefontitkokat egyszerűen semmibe vehetik, a cabinet nőire minden szörnyűségével élhetnek. Ha ezt látjuk egy köztársasági rendszerben és láttuk előbb a császári rendszert, akkor azt hiszem, kevés okunk van arra, hogy ezt az elnapolást kitágító törvényjavaslatot valami rettenetes merényletnek, vagy veszedelemnek tekintsük. Azt is méltóztatott mondani, hogy az ősi alkotmányra azért is kár hivatkozni, mert a régi alkotmányban a képviselőség nem volt fizetett funkció — ez igaz — annyival kevésbbé, mert a régi alkotmányban nem is képviselők voltak, hanem csak követek. De mély tiszteléttel kérdezem, van-e köztünk egy is, aki azt érezné, hogy az úgynevezett fizetség az ő függetlenségét veszélyezteti és vájjon nem tekintjük-e mindannyian, pártokra való tekintet nélkül a képviselőséget nehéz, súlyos funkciónak. Önzetlen és fáradhatatlan munkát fejtünk ki. Nem hiszem, hogy a fizetés kérdése akár akaratelhatározásunkban, akár hovatartozandóságunkban, akár munkánk mennyiségében és minőségében szerepet játszana. Végül is ez azt jelentené, hogy csak gazdag emberek lehetnének képvislők és intézményesen kizárnék a szegény embereket, hogy a törvényhozás tagjai legyenek,

f Györki Imre igen tisztelt képviselőtársam tegnap minket operettszerű országnak nevezett, mert, úgymond, királyság vagyunk király nélkül és köztársaság vagyunk elnök nélkül. Engedelmet kérek, a magyar tragédiát nem lehet operettnek nevezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezen nem nevetni, hanem sírni kell, (Ügy van!

r jobbfelől.) és arra kell törekednünk mindnyájunknak, — akárhol vagyunk, mindenki a maga helyén — szellemi, erkölcsi és fizikai erőnk teljes sorompóba állításával, hogy megváltoztassuk ezt a tragikus helyzetet és kivívjuk, kiverekedjük minden 0. ülése 1933 július 7-én, pénteken. eszközzel, minden módon a boldog, nagy Magyarországot, amelyet aztán talán majd komolyan méltóztatik venni és nem kegyeskedik operettesnek tekinteni. Azt is mondotta Györki képviselő úr, hogy kár az ősi alkotmánnyal foglalkozni, mert — úgymond — akkor hozzuk vissza a karokat és rendeket és a pallosjogot. Engedelmet kérek, — sajnálom, hogy nincs itt Györki képviselőtársam — de nem volna jó a karokat és rendeket visszahozni, mert akkor sem ő, sem csekélységem nem lehetnénk tagjai a törvényhozásnak. (Derültség.) Ertem ugyan nem volna kár, de viszont őt nagyon sajnálnám. (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) Én azt tartom, legyünk hálásak a magyar alkotmány iránt, amely ősiségében mindig érzékkel bírt a haladás iránt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) s ragaszkodva a múlt alapjaihoz, mindig volt annyi elevensége, fiatalsága, igazsága, emberiessége és felvilágosodottsága, hogy össze tudta egyeztetni a múlt örökségét a jelen követelményével, és a jövőre irányzott reménységekkel. Éppen abban van a magyar alkotmány ereje — amint tegnap Illés igen t. képviselőtársunk kidomborította — hogy a magyar alkotmány szervesen fejlődött és — az angol nemzetet kivéve — nincsen nemzet a világon, amely oly büszke önérzettel és annyi igazsággal mondhatná el, hogy alkotmánya a múltnak sarjadó és kinőtt terméke, mint a magyar. A magyar alkotmányba sohasem ékelődött bele idegen intézmény, Amint^ az angol alkotmány mindig angol maradt, éppúgy a magyar alkotmány is mindig magyar maradt. Ha Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam azt mondotta tegnap, hogy ne térjünk el az angol vonaltól, ebben neki teljesen igaza volt, de jó lélekkel állíthatom, hogy amint a Magna Charta és az Aranybulla körülbelül egy időben keletkezett, úgy azóta is Anglia, és Magyarország — ők gazdagságukban és világhatalmukban, mi kicsinységünkben és szegénységünkben — mindig hűségesen ragaszkodtunk ősi alkotmányunkhoz. A magyar alkotmány virágzó fa, amelynek sok ágát, lombját, és számtalan levelét letépték és levágták, de megmaradt a gyökérzete az ezeréves földben messze elnyúlva, elnyúlva a mondva csinált határokon túlra is, mindenhova, ahol magyar szívek dobognak, szenvednek, hisznek és remélnek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Megmaradt a magyar alkotmány törzse és új lombokat fog hajtani. Az a meggyőződésem, hogy sem a gyökereket kitépni, sem a törzset ledönteni, sem a mi jövő reménységeinknek új hajtásait leszakítani nem fogja tudni senki és semmi. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) A magyar alkotmány fejlődésének koronája a szent korona, az inkorporált magyar élet, a magyar jognak, a magyar igazságnak, a magyar erőnek, a magyar múltnak, a magyar életnek szent szimbóluma. Azt mondotta Györki képviselőtársam, hogy mi köztársaság vagyunk. Mi nem vagyunk köztársaság, mi nem voltunk és nem leszünk sohase köztársaság, (Ügy van!^ Ügy van! jobbfelől és középen) mert a tanácsközot nem magyar emberek teremtették meg, (ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől, és középen.) és aki megteremtette, az kint fekszik a szégyenárokban a temetőben. Mi királyság voltunk és királyság maradunk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) csak az idők és viszonyok, a külső és belsői politikai helyzet fogja meg-