Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1933 július 7-én, pénteken. 595 dául Olaszországban megcsinálták, de azt is mondta a miniszterelnök úr, hogy az érdekképviseleteket nem akarja behozni a Képviselőházba. Most megint hallatszanak olyan hírek, — és .az az érzésem, hogy minél rosszabb hírek jönnek az egyes vármegyékből, az egyes kerületekből a kormánypárt szervezkedésének sikertelenségéről, annál inkább fognak megint kísérteni ezek a gondolatok — hogyan lehet megkonstruálni olyan rendszert, ahol nem kell választani, ahol akkor is benn lehessen ülni a kormányban, amikor a nemzet nagy többsége ellene van annak a gondolatnak, annak a programúinak, annak a módszernek, amellyel a kormány dolgozik. T. Ház! Ilyen körülmények között az, aki a magyar demokráciát, mint európai szükségletet és ezenfelül mint elsősorban magyar szükségletet érzi és tudja, aki tudja azt, hogy a demokrácia szelleme benne van az ősi alkotmányban ezer esztendő óta, aki ezt a

< demokráciát a mai vízözönben is fenn akarja tartani, aki a magyar parlamentarizmusban végeredményében a magyar történelem folytonosságát látja és aki a mai parlamentarizmus hibáinak kiküszöbölésével egy tökéletesebb parlamentarizmust akar itt megvalósítani, az nem szavazhatja meg jó lelkiismerettel ezt a törvényt, amelyre — ismételten hangsúlyozom — nem a kormányzó úrnak, hanem a kormánynak van szüksége, hogy a nemzet lelkiismeretét, a nemzet szavát, a mi lelkiismeretünket, a mi szavunkat elhallgattassa. Merem mondani, hogy óriási felelősség van azokon, akik egymásután módot adnak az ezeréves magyar alkotmány és a százesztendős magyar parlamentáris szellem megrontására és aláásására. Még egyszer, nagyon közeli időben, ki fog derülni, hogy a demokrácia olyan gondolat, amelyet nem lehet elfojtani. Ez a demokrácia, ma vajúdik, mert roszszul volt megfogalmazva, mert hibás volt, sok mindenféle hibája volt, legfőképpen, mert nem volt hajlandó ez a demokrácia az alapvető gazdasági és szociális bajok gyökeréig nyúlni. Az a legfőbb hibája a mai európai parlamentarizmusnak, hogy nem tudott megküzdeni a kapitalizmusnak mindenféle nyavalyáival és nem tudta a politikai demokrácia alá odaépíteni a gazdasági demokráciát is. Ha ezekben az alapvető szükségletekben változás következik be, be fog igazolódni az, amit most mondani akarok, hogy tudnillik a parlamentarizmus igazi fénykora csak ezután fog elkövetkezni. A magyar nemzetnek, amely Anglia mellett valójában a maga lelkéből termelte ki az alkotmányosságot és a parlamentarizmust, a maga jól felfogott érdekében és a maga szelleméhez, tradícióihoz, egyéniségéhez való hűségből is e mellett a gondolat mellett kell kitartania. A javaslatot nem szavazom meg. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: Igen t. Ház! Ügy látom, a vita teljesen kimerült A magam részéről nagyjában és egészében magamévá teszem azt, amit Eckhardt Tibor és Wolff Károly képviselőtársaim ebben a kérdésben kifejtettek. Örömmel fogadom a javaslatot és megszavazom azért, mert az a jog, amelyet ez a törvény most a kormányzó úrnak meg akar adni, őt, mint a királyt helyettesítő államfőt tulajdonképpen már megválasztásától fogva megillette volna szerény véleményem szerint. A magam részéről felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy a nemzeti szociális magyar népmozgalom részéről annak a meleg szeretetnek, határtalan tiszteletnek és hűségnek adjak kifejezést, amelylyel mi a kormányzó úr személye iránt viseltetünk. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Dési Géza! Dési Géza: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt tiszteletteljes felszólalásom érdemére térnék át, a régi parlamenti illemnek megfelelően előbb a közvetlenül előttem felszólaló mélyen t. képviselő urak némely megjegyzésével foglalkozzam. Pallavicini őrgróf igen t. képviselő úr azt mondotta, hogy ő más kormánynak megszavazná ezt a törvényjavasaltot, de ennek nem, mert ez nem a kormányzói, hanem a kormányzati hatalmat óhajtja öregbíteni. Ez a nyilatkozat azt tanúsítja, hogy a mélyen t. képviselő úr politikai szempontból, a politikai bizalom szempontjából szólt a kérdéshez (őrgróf Pallavicini György: Is!), mert ha érdemben azt méltóztatik mondani, hogy más kormánynak megszavazná ezt a törvényjavaslatot, ez annyit jelet, hogy a javaslatot jónak, helyesnek, célszerűnek és elfogadhatónak tartja. Az egyetlen akadálya a megszavazáisnak a kormány iránti bizalmatlanság, amely végre is pártpolitikai szempont lehet, de mivel itt közjogi kérdésről van szó, nem léphetek a pártpolitika nézőpontjára, hanem tisztán, egyedül és kizárólag közjogi alapon leszek bátor a kérdéssel foglalkozni. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztatott egy indítványt is benyújtani, amely szerint az 1. §-hoz az jönne, hogy «kormányzó és királyi helytartó* legyen a kormányzó úr hivatalos címe. Bátor vagyok felhívni a mélyen t. képviselő úr figyelmét az 1536 : XVI. törvénycikkre, amely felsorolja az egyes állásokat, a helytartó, a nádor stb. állását. Ebből kiviláglik, hogy a helytartó és a kormányzó egymás mellett közjogilag nem állhatnak meg, éppen úgy, mint ahogy nem állhatna meg egymás mellett a kormányzó és a nádor sem. A különbség a nádor és a kormányzó között az, hogy a kormányzó, amint mondani méltóztatott, nem a király nevében gyakorolja ideiglenesen a főhatalmat, hanem a király helyett gyakorolja azt. Leszek bátor később rátérni arra, hogy az a példa, amelyre hivatkozni méltóztatott Farkas Tibor igen 1. barátom tegnapi nagyon értékes beszédével kapcsolatban, hogy t. i. Hunyadi és Szilágyi mint kormányzók a király nevében jártak el, nem áll meg. Nem is járhattak el a király nevében, mivel Hunyadit éppen azért választották kormányzóvá, mert a várnai csata után nem tudták, hogy a király él-e vagy meghalt. Nem létező, bizonytalanul eltűnt király nevében nem járhat el senki. A közjog nem ismer megbízás nélkül való ténykedést; mindig csak a megbízó nevében lehet eljárni és cselekedni. A megbízó tehát, amint később leszek bátor mondani, a nemzet volt, és ezt számtalan példával leszek bátor majd illusztrálni. (Rassay Károly: A tények ennek ellentmondanak, képviselő úr!) En a törvényekről beszélek, és ha azt méltóztatik mondani, hogy a törvényekben nem tények foglaltatnak, úgy végtelenül sajnálom. (Rassay Károly: Ott vannak a dekrétumok, pontosan az ellenkezőjét bizonyítják.) Bocsánatot kérek, én is végighallgattam ezeket a latin idézeteket. (Rassay Károly: Több van ilyen!) 89*