Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1933 július 7-én, pénteken. 593 csodálom a mi nemzetünknek, a mi fajtánk­nak bámulatos, az európai népek között mesz­sze kimagasló géniuszát, amellyel ennek az ál­lamnak alapjait évszázadokra szólóan meg tudta vetni úgy, hogy mindig csak a részle­teken kelljen változtatni, én^ a tisztelt túlol­dal alkotmányos lelkiismeretének ezt a hirte­len való felébredését nem látom nagyon ter­mészetesnek. Mert a magyar alkotmány szel­lemével —• mint mondottam — a kormányzói jogkörnek az 1920-as törvényekben való meg­állapítása nincs ellentétben; de másfelől 14 esztendő alatt számtalan példáját láttuk an­nak, hogy a kormány és a többség a legna­gyobb ridegséggel és érzéketlenséggel ment el a magyar alkotmány szellemének és lényegé­nek, alapvető jogászi szemléletének megcsúí'o lása és lábbaltiprása mellett. Kérdezem Wolff Károly tisztelt képviselő urat, aki olyan szép szavakkal méltatta a ma­gyar alkotmányt, hol van a .magyar főkegy­úri jog, mi lett a magyar főkegyúri jognak kilencszáz esztendős nagy, hatalmas nemzeti kincséből? Mikor t szólaltak fel a magyar par­lamentben ellenzéken vagy kormányon fér­fiak, — ha voltak is, nagyon kevesen voltak, (Rassay Károly: Én is felszólaltam tíz év­vel ezelőtt!) akik látták, szóvátették volna a magyar főkegyúri jognak ezt az elsorvadását. Mert senki nem gondoskodott róla, hogy ez a mai helyzet.csak szünetelése legyen a magyar királyok ez ősi jogának és már most találjunk valami áthidalást arra, hogy ez az ősi nem­zeti jog megmaradjon a magyar nemzet kev zében. Hát a 33-as bizottság nincs ellentétben a magyar alkotmány és a magyar parlamenta­rizmus szellemével és igazi tradícióival? {Ügy .van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hol van a gyülekezési és sajtószabadság, amely a magyar parlamentarizmusnak a böl­csőjénél olyan megfelelő és olyan szinte örökre szóló, törvényes szabályozásra jutott? Hol van ez a szólás- és gyülekezési szabadság, hol van a gyülekezési és sajtószabadság bék­lyóba szorításával szemben az a nagy köz­jogászi és alkotmányos lelkiismeret, amely megszólalt most ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál? És a tisztviselőknek a politikai szabadsága nem közjog? Nem régi magyar tradíció és nem a magyar törvényekben lefektetett jog az, hogv a tisztviselő szabadon gyakorolhatja a maga politikai jogait? Nem a magyar alkotmány megcsúfolása az, ami ma történik, hogy főispá­nok állnak oda mint pártelnökök, valósággal a tételes törvénnyel ellenkező módon? A kortéziá­nak az a szelleme, amely itt 14 esztendő alatt elharapódzott, vájjon nem sérelme-e a magvar alkotmányosságnak? Vagy a magyar alkotmá­nyosságnak felel-e meg az a kacérkodás az ér­dekképviseleti rendszerrel vagy az egy párt gondolatának az a favorizálása és az a hirde­tése, amely minduntalan kicsendül a kormány­párti kortéziából? Nem a magyar alkotmányos­ságnak, a magyar nemzeti önkormányzat szel­lemének megcsúfolása ez? T. Ház! Ha a magyar alkotmányosság szel­lemét keressük, elmondhatjuk, hogy ezer esz­tendő alatt a magyar alkotmány — jórészt a magyar nemzet hibájából — soha nem volt így kiforgatva a. maga lényegéből, a maga szelle­méből, a maga alapvető intézményeiből, mint ma. Ez az elmúlt 14 esztendő nem olyan kor­szaka a magyar történelemnek, amelyre külö­nösen büszkék lehetnénk. (Ügy van! Úgy van! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. bal felől) Soha nem volt a magyar nemzet ki­sebb lelkileg sem,_ mint ezalatt a 14 esztendő alatt. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Soha nem csúfolta meg a maga történelmét ez <a nemzet jobban, soha az ősi birodalmi szemléletnek arról a magaslatáról, amelyen az a nemzet állt ezer­esztendő alatt nem csúszott le jobban, mint ma. A prágai parlamentben az egyik kiváló ma­gyar képviselő, Szentiványi szó vétette azt a becstelen jogtiprást, amellyel ott a magyar származású tisztviselőkkel szemben a legújabb rendelkezésének értelmében eljárnak. (Ulain Ferenc: Elég gyalázat!) Fel sem szólalt senki a magyar parlamentben, aki ez ellen tiltakozott volna. Evenként csak egyszer vagy kétszer hangzik el itt egy-egy szó a mi megtiport ma­gyar testvéreink érdekében a Felvidéken, Er­délyben. Ha már erről a 14 esztendőről beszé­lünk, és ha a túlsó oldalon himnuszokat zenge­nek erről az időszakról, akkor én azt mondom, hogy ez a 14 esztendő egyúttal a magyar közép­osztálynak is a legrettenetesebb vizsgája volt. (Ügy van! ügy van! balfelől.) Levizsgázott ez a magyar középosztály. A magyar középosztály ezer év alatt soha nem volt gerinctelenebb, mint ma. (Ügy van! Ügy van! a bál- és szélső­baloldalon.) Az óriási feladatok itt merednek előttünk. Ezt a Dunavölgyét át kell organi­zálni. Az egész világ foglalkozik ezzel a nagy magyar és dunai problémával, csak mi nem tö­rődünk vele. T. Ház! Most olvasom a legfrissebb újság­ban, (hogy a londoni konferencián Schüller oszt­rák delegátus bejelentette az osztrák kormány­nak azt a szándékát, hogy az osztrák-magyar vámuniót csinálják meg. (Taps balfelől.) Mé­gis furcsa az, hogy itt nekünk néhányunknak és a magyar toll egypár hősének kellett ezt a kérdést állandóan napirenden tartanunk, törpe kisebbségnek ebben a Házban, és a vége az lesz, hogy idegen hatalmak fognak bennünket ebbe az irányba szorítani. Nagy világraszóló felada­tok — kicsi generáció; ez a helyzet. Kicsi ge­neráció és törpe parlament... Elnök: Kérem a képviselő urat^ méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz szólni. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: ... és en­nek a jogait is megcsorbítják. T. Ház! Térjünk át a politikai érvekre- A magyar kormány világosan megmondja a ma­gyar alkotmányosság szellemére való helytelen hivatkozás mellett, hogy tulajdonképpen politi­kai érdekből és pedig természetesen nem a kor­mányzó úr politikai érdekéből, hanem a kor­mány őszintén bevallott politikai érdekéből kel­lett ezt a törvényjavaslatot idehozni. r Meg­mondja az indokolás (olvassa): «A kormányzat helyes vitelének érdeke tehát megkívánja, hogy az országgyűlés működésébe időnként egy hó­napnál hosszabb szünetet is be lehessen iktatni és minthogy a kormányzat maga tudja legin­kább megítélni, hogy mely időpontban és meny­nyi időre van szükség a törvényhozás működé­sének elhalasztásával ilyen szünetre — aminek megítélése pedig ősi alkotmányunk szerint min­denkor a királyi hatalomban foglalt jog volt — semmivel sem lehet elfogadható okát adni an­nak, hogy a kormányzó az érintett körülmények mérlegelésében időhatárral korlátoltassék.» Említettem már, hogy ha valóban olyan ki­egészítésről volna szó a kormányzó alkotmányos jogainak, amelyre szüksége van azért, hogy magas feladatát betölthesse, én is megszavaz­nám ezt a törvényjavaslatot. De mi rejlik e mögött a megokolás mögött? Az a gondolat, 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom