Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

592 Az országgyűlés képviselőházának a szent korona tanán nyugvó nemzet ki nem zökkenthető a törhetetlen alkotmányos erőből, ezért nem félek semmiféle eltolódástól, ezért hiszem és bizom abban, hogy történjék bármi, legyen bármilyen vihar kint, történjék bármilyen eltolódás más nemzeteknél, amint a magyar nemzet egyedül álló a szent korona tanában és erejében, úgy a magyar királyság diadalmas feltámadását fogja jelenteni, amikor az integritás szárnyán újra benyomulunk a magunk függetlenségének nyugodt birodalmába. Ezért fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tisztelt Ház! Azt hiszem, a leghelyesebb, a magyar alkotmányhoz és a magyar parlamentarizmushoz is a legméltóbb az lett volna, ha ebből a vitából teljesen kikapcsoltuk volna mindkét oldalon, azok is, akik a javaslatot támogatják, azok is, akik a javaslat ellen foglalnak állást, a kormányzó úr személyét. A magyar alkotmány szellemének ez felelt volna meg, mert a magyar alkotmányos életben ezer esztendőn keresztül a közjogokat sohasem szabták személyekhez. Ha személyekhez szabták volna az alapvető közjogokat, személyekhez szabták volna őseink ezer esztendőn keresztül a magyar alkotmány intézményeit, akkor mi ma talán nem lehetnénk itt, akkor a magyar alkotmány nem lehetett volna olyan erős, olyan monumentális, nem tudott volna századokkal megbirkózni. És nemcsak a régi alkotmány szellemének felelt volna ez meg, hanem a magyar parlamentarizmus szellemének és tradícióinak is, mert nem volt szokásban itt az államfő személyével foglalkozni a régi országgyűléseken sem. (Helyeslés jobbfelől.) Éppen ezért tiltakozom az ellen a felfogás ellen, hogy mert ellene szavazok ennek a javaslatnak, bárki itt a kormányzó úr személye iránt való tiszteletnek bizonyos kisebb mértékét olki és egyáltalában tiltakozom az ellen, hogy itt ennek a javaslatnak kapcsán valóságos lojalitási versenyre keljünk. (Helyeslés bal felől.) Tisztelt Ház! A kormányzó úr bírja valamennyiünknek, minden pártnak, minden képviselőnek tiszteletét, mert nagy méltósággál, hazafias lelkiismerettel teljesíti az ő nehéz hivatását. De ^bocsánatot kérek, ilyen keserves 14 esztendő után dicshimnuszokra a magyar állam egyetlen alkotmányos tényezőjével szemben sem nyílhat az én szájam. Amikor a magyar nép nagyobb nyomorban van, mint talán Kun László idejében, amikor a magyar nép jaj szava az égre kiált, nem lehet itt bennünk az a hangulat, az az érzés, amely hízelgésre és dicshimnuszokra hangoljon és vigyen bennünket. (Ügy van! a baloldalon.) A .magyar államfő személyével a magyar parlamentarizmus kereteiben akkor volt szokás foglalkozni, amikor esetleg személyi tényekre ragadtatta magát, mint ahogyan előfordult Ferenc József király idejében, akárhányszor. Egyébként az államfő jogait a felelős kormányon keresztül gyakorolja, egyáltalában semmi szükség sincs tehát arra, hogy a. kormányzó úr személyét idehozzuk. Elnök: Akkor ne is méltóztassék idehozni, t. képviselő úr! Méltóztassék ennek az egészen helyes álláspontnak a következményeit le is vonni. yitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! En 0. ülése 1933 július 7-én, pénteken. az ellen a mód ellen tiltakoztam és tiltakozom, ahogyan a kormányzó úr személyét pro és kontra, illetőleg az ellenzéken és a kormánypárton idehozták. Elnök: A képviselő úr megállapításai egészen^ helyesek voltak. Csak azt kérem, méltóztassék ezek gyakorlati következményeit is levonni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Levonom. T. Ház! A javaslat megokolása kettős: közjogi és politikai. A közjogi megokolás szerint sérti a magyar ősi alkotmány szellemét az, hogy a kormányzó jogai az országgyűlés elnapolását illetőleg kisebbek, mint a királyi jogok, tehát ezt a kormányzói jogkört a törvényjavaslatban statuált módon ki kell terjeszteni. Nagyon helyes volt Wolff Károly t. képviselőtársamnak az 1446-os országgyűlés 6. dekrétumából vett példája, mert ebből megállapította azt, hogy a magyar nemzet akkor, amikor & kormányzói jogkört igazán függetlenül, a saját birodalmában, minden idegen nyomás nélkül állapíthatta meg s a maga politikai meggyőződését és jogalkotó géniuszát szabadon érvényesíthette, úgy fogalmazta meg a kormányzói jogkört, hogy az lényegében azonos legyen a királyi jogkörrel. Ez helyes volt. En magam is azon a véleményen vagyok, hogy ha a kormányzói jogkör ma nem felelne meg azoknak a magas feladatoknak, amelyeket a kormányzónak be kell töltenie, ha a kormányzói jogkör olyan volna, amely a kormányzót a maga feladataihoz kellő politikai erővel, kellő alkotmányos erővel nem rendelkező tényezővé csökkentené, akkor igenis, a magyar alkotmány szellemében való szükséglet az, hogy az államfő — akár király, akár kormányzó — ne legyen báb, hanem annak hatalom, jog legyen a kezében és érvényesíthesse azt úgy, ahogy az a magyar alkotmány szellemének megfelel. T. Ház! De amikor a magyar alkotmány szelleméről beszélünk, nem szabad elfelednünk, hogy ennek az alkotmánynak egyik alapvető sajátsága, hogy rugalmas, alkalmazkodik az időkhöz. Nem helyes Wolff Károly t. képviselőtársamnak az a másik két alkotmányos példája, az 1848 : IV. és 1867 : X. tcikkre való hivatkozása. Mert ne feledjük el, hogy ezek a törvények az idegen uralkodóház és a magyar nemzet évszázados viaskodásának a bélyegét viselik magukon, és meg vagyok győződve arról, hogy ha a királyi hatalom nem lett volna tényleg sokszor annyira túlnyomó a nemzet alkotmányos hatalmi erejéhez képest, akkor talán egészen másképpen fogalmazták volna meg a királyi jogokat ezekben a törvényekben. Anynyira, hogy az én meggyőződésem szerint, ha most nem a kormányzó úr jogköréről, hanem az új magyar király jogköréről volna szó, akkor sem volna helyes és feltétlenül atüto erenu az 1848-as és az 1867-es törvényhozásokra yalo ez a hivatkozás. Végre is a nemzeti önkormány; zat a demokrácia irányában halad. Az európai alkotmányos életnek f legszebb történelmi példája az angol fejlődés. Az angol alkotmányos fejlődés során & királyi hatalom állandó csökkenését állapíthatjuk meg, tehát nem helyes ez az érvelés, erre a két törvényre való hivatkozás, hanem ellenkezőleg, mint mondottam, ha itt a királyi jogkört álíapítanók meg, akkor sem mennék tovább, mint az 1920:1. és XVII. törvénycikk. Őszintén megvallva, én, aki legnagyobb bámulója vagyok a magyar alkotmányosságnak, a magyar alkotmány monumentális boltozata előtt akárhányszor bámulattal állok meg és