Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

Az országgyűlés képviselőházának 210. futoro magát legitimistának, szabad király- i választónak vagy nem tudom én, milyen állásfoglalónak tartja. Ez a jövendő kérdése, j ebben ma egy szót kimondani, amely egy permanens vagy azonnali intézkedést igényel, könnyelműség volna, ezt nem lehet megoldani : s ami megoldhatatlan, arra az útra nem sza- j bad rátérni. Legyen szabad egyet kiemelnem. Ki tudja, ' milyen lesz a felségjogból eredő új koronázási ; eskü? Van ennek valami meghatározása? Ki j tudja milyennek kell lennie annak a hitlevél- j nek, amelyet majd a megkoronázandó király- ) nak ki kell adni? Van-e erre egy stúdium, ; van-e erre évek hosszú sora óta egyetlenegy | adat? Ez az a mulasztás, amelyet helyre kell hozni. És én a magam lelkiismeretét nyugta- | tom meg, amikor egy határozati javaslatot | terjesztek be, amelyben • azt indítványozom ; (olvassa): «A Képviselőház utasítja a kor- ; mányt, hogy .mielőbb tegye folyamatba azokat a közjogi előmunkálatokat, amelyek alkalma- ! sak a magyar királyság alkotmányos szuverenitását meghatározó törvénytervezetek előkészítésére». E nélkül lehet a királykérdés tekintetében pártoskodní, lehet polgári szenve- ! délyeket felébreszteni, de e nélkül, a közjogi tudományos szempontoknak és a politikai erő- , viszonyoknak egymás mellé állítása nélkül 1 teljes lehetetlenség megnyugvást vinni a köz- j tudatba, j Tisztán, mint történelmi emléket el kell I mondanom a következőket. Azt hiszem^ hogy I ez éppen azoknak, akik a jogfolytonosságot a ! dinasztikus kérdéssel kapcsolják össze, me- j mentóul fog szolgálni. Nem tudom, nem lát- j tam az eredetijét az illető írásnak, de mivel ; hivatkoztam a demokratapárt vezérének a di- j nasztiai kérdéstőlmentes Integritási állásfoglalására és nemzeti alapjára, mégis meg kell \ emlékeznem arról, hogy magának a koronás | királynak is volt egy ilyen álláspontja a j nemzet sorsdöntő időszakában. Kérem a tisz- ; telt Házat és a tisztelt kormányt, ellenőrizzék, j hogy ez az adat, amelyet bátor vagyok itt fel- S hozni, mennyiben fedi a tényeket. Csak annyit jegyzek meg, hogy ezt a j nemzetgyűlésen felolvasták. Felolvasták azt, ; hogy Tihanyból Károly király maga írásbeli i üzenetet küldött Gratz Gusztáv útján Kánya j jelenlegi külügyminiszter úrhoz, amelyben azt vitatja és azt jelenti ki, hogy ő nem Csonka- j magyarországnak, hanem az integer Magyarországnak akar királya lenni. Arra az álláspontra helyezkedett tehát, hogy a magyar in- ! tegritás kivívását nem lehet mellőzni. Nem tudom, hogy ezzel az írásbeli üzenet- í tel mi történt, nem is kutatom, ezek ma már történeti emlékek és talán igazolások is, de ' kétségtelen, hogy amikor maguk a politiku- I sok és maga a koronás király azt mondja, ! hogy integritás nélkül, Magyarország nagy 1 történeti problémájának megoldása nélkül i nincs az új helyzetnek, nincs egy legyőzött, ; Trianon és a forradalmak által megnyomorí- ! tott nemzet helyzetének végleges megoldását, ' államforma, rendezetlenség, szuverén jelleg tekintetében, csak abban az esetben, ha mind- ' nyájan egyetértünk abban az egy nagy kér- I désben, hogy az út az, integer Magyarországon | vezet keresztül: akkor tisztelettel kell ez előtt ; az emlék előtt is meghajolni és tanulságul azt \ kell mondani, amit veszélyben mondanak a ! hajón, hogy: minden ember a fedélzetre! Azt kell mondani, hogy annak, hogy ülése 1933 július 7-én, pénteken. 591 ezt a megnyomorított országot mostani rendkívül súlyos helyzetéből békés egyetértéssel,- egymás iránti kölcsönös megbecsüléssel és az integritás gondolatának ápolásával kivezessük, egyik garanciája a kormányzói főhatalomnak az a kiépítése, amelynek csak az lehet a célja, hogy a garanciális elemeket növelje. Szükségesnek tartom tehát, hogy ellenmondás nélkül fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot már a kormányzó úr iránt érzett hódolat címén is, de leginkább azon a címen, hogy a törvényhozó faktornak ez a része, az országgyűlés maga személyi vonatkozástól menten, harmóniában az államfővel, egészítse ki azt a szuverén teljhatalmat, amelyet a szent koronából származtatnak. T. Képviselőház! En azt gondolom, hogy a külföld példái is alkalmasak arra, hogy a nemzeti egyetértést és a szuverén gondolatot ápolják, amit ha szem elől tévesztenek, az mindig végzetes bajokat hoz. A külföldi példák is alkalmasak arra, hogy a kivezető utat egyengessék. Felhozok egy példát Németország legújabb történetéből. Nem tudom, ismeri-e a t. Ház azt, amit felhozok, de én Stresemann emlékirataiból olvasom fel. Stresemann maga mondja el a történetet, amely ekképpen hangzik: Olaszország miniszterelnöke azt izeni neki, mint külügyminiszternek, hogy hasson oda, hogy a német lapok rokonszenvesebben írjanak az olasz miniszterelnök működéséről. Erre a kamarában a következőket felelte Stresemann külügyminiszter (olvassa): «Es besteht ja nun in Rom eine andere Auffassung über die Einwirkungsmöglichkeit der Regierung gegenüber der Presse als in Berlin. Man will nicht verstehen, dass wir nicht die Möglichkeit hátten, Erörterungen in der Presse abzustoppen, wenn sie uns nicht gefallen. Faktisch Jiegen jedenfalls die Verhaltnisse so, dass wir die Presse bitten können, in dieser und jener Frage einige Zurückhaltung zu wahren, dass wir aber im übrigen nicht diejenigen Einflussmöglichkeiten besitzen,. die man sich in Rom verschafft hat. Es geht deshalb die gesamte Beweisführung des Herrn Mussolini vollkommen fehl, wenn er aus der Stellung der Presse schliesst auf eine Dirigierung der Presse durch die Reichsregierung.» En arra mondom ezt, hogy alkotmányos felfogás mellett, amíg a sajtószabadság úgy' állt, mint ahogyan ebben a korszakban szabályozva volt, amikor alkotmányosan a sajtószabadság vezette a gondolatokat, nem lehetett idáig jutni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak amikor a nagyipar és a nagytőke hatalmába kerítette az írótollat, amikor a penna vállalkozóknak került a sodrába, akkor kezdődött el egy olyan irányzat, amely a szabad gondolatot és a gondolat szabad szárnyalását béklyóba verte. Nézzék meg az eredményt: szabadságjogok nélkül csonka az alkotmány, csonka alkotmányban csonka államfői hatalom nem államfői hatalom. En nem félek, én nyugodtan bízom ezt a kérdést a nemzet szuverén gondolkozására és arra az erőre, mely ott kint él a nemzet mindenrendű és rangú népében foglalkozási ágakra való tekintet nélkül; nem félek attól, hogy az államfői alkotmányos jogból alkotmányos baj származik. Mivel én bízom a magyar nemzet józan ítélőképességében, mivel én bízom a magyar nemzet törvénytiszteletében, mivel én bízom annak az álláspontnak diadalmas erejében, amelyet itt Apponyi Albert klasszikus meghatározással szögezett le, mivel én bízom abban, hogy