Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1933 július 7-én, pénteken. 589 ben ennek a szuverenitásnak ereje, magva úgy van lefektetve, hogy annak továbbfejlesztése törvényjavaslat alakjában mindenkire nézve megnyugtató módon történik. Nem kell itt félni attól, hogy itt, nem a kormányzó úrnak, hanem Magyarország mindenkori kormányzójának adott az a jog, hogy az országgyűlést feloszlathatja, elnapolhatja, olyan jog, hogy a parlament szuverén jogát ezen a címen el lehet kobozni. Erre nézve legyen szabad egy példát felhoznom, amelyet érintett ugyan mélyen tisztelt képviselőtársam, de nem fejtett ki a maga teljességében. Itt van a következő adat. 1905 szeptember 13-án benyújtott egy képviselő az általános titkos választójogra, vonatkozó javaslatot a Háznak. Mivel azonban a nemzet észlelte, hogy ez az így megkonstruált választójog csalétek és nem az az általános titkos választójog, amely a nemzetben gyökerezik, elutasította magától. Mi történt? A király, élve jogával, elnapolja az országgyűlést. 1905 szeptember 15-én újra összeül a Ház és ekkor Molnár János a néppárt nevében bejegyez egy indítványt, amelyben parlamentáris bizottság kiküldését kéri arra, hogy a választójog előkészíttessék. A bizottságot nem küldik ki. Királyi kézirattal újra elnapolják a Házat október 10-éig. Október 10-én ismét elnapolják december 19-éig. December 19-én azután^ újra ugyancsak királyi kézirattal elnapolják a Házat 1906 március 1-éig. Ekkor mi történik? Nem obstrukció, nem parlamenti küzdelem következik, hanem a nemzet felháborodó közvéleménye sepri el a darabont kormányt. Most már nem lehet többé elnapolni a Képviselőházat, mert a nemzet a maga önvédelmi harcában, ebben a nemzeti ellenállásban egyesül és semmivé válik az az elnapolási és feloszlatás! jog, amellyel megkísérelték kijátszani a nemzeti szuverenitást. Mennyivel más állapot mutatkozik jelenleg! Csak gondoljunk arra, hogy az 1920 :

1. te. óta az alkotmányosságnak a nemzeti főhatalom képviselője részéről mily következetes, mily törvényes megtartása és megtartatása mutatkozott. A harmónia a két törvényhozó szerv, az államfő és a parlament között a legcsekélyebb súrlódást is megakadályozza és kiérlelődik a nemzetben egy hallatlan nagy tisztelet, hódolat az államfővel szemben, amely a törvényesség határain belül és a törvényesség jegyében alakul. Mégis azt mondom, hogy ez nem a személynek adott hódolat, — mert az más lapra tartozik, hogy mindnyájan a legmélyebb tisztelettel és hódolattal vagyunk a kormányzó úr személye iránt, — és amikor törvényalkotásról van szó, akkor egy maradandó jellegű, a személytől elvonatkoztatott abszolút jog törvénybeiktatásáról, egy biztosítékról van szó, amely a nemzet további működését és a nagy célnak, a nagy integritási probléma megoldásának megközelítését jelenti az államfő és a parlamentben összpontosult nemzet egyesült erejével. A szent korona egész^ elmélete a mellett szól, hogy minél inkább önállóan kell kiegészíteni a kormányzói főhatalmat. E mellett szól ez az elmélet annak ellenére, hogy a jogok teljessége a koronázással tetőződik ..• be. Mert mindaz, ami azt megelőzi, az államfőnek adott jogok, a nemzetnek azok a jogai, amelyeket az államfővel együtt gyakorol, meg vannak pecsételve a magyar közjogban. Kénytelen vagyok ellenmondani Wolff Károly mélyen t. képviselőtársamnak is, aki Hunyadi János és Szilágyi Mihály kormányzói hatalmát állította a jelenleg érvényben lévő törvényben meghatározott kormányzói hatalom mellé. Ez egészen elhibázott összehasonlítás. Az 1920 :

1. te.-ben megalapozott kormányzói főhatalom több, önállóbb, az Apponyi Albert meghatározása szerint, nemzeti szükségességből folyó jog, amelyet konzerválni, őrizni, fejleszteni és kiterjeszteni annyit tesz, mint a nemzeti erőnek a főhatalomban rejtett nagy kincsét, azt az erőt, amelyet a nemzetnek az államfővel való egyetértése ad meg, önálló jogforrásként^ kezelni. Hunyadi Jánosnak ós Szilágyi Mihálynak a király jogán való kormányzata kevesebb, sokkal kevesebb volt, mint amivel a kormányzót az 1920 :

1. te. felruházta. Ezt még világosabban mutatja annál az idézetnél Szilágyi Mihály oklevele, amely ekként szól (olvassa): «Michael Zilagy de Horogzeg... nomine et in persona Serenissimi principis et domini Mathie dei gratia Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae etc. növi electi Eegis Gubernator». Amint látjuk tehát, ez kisegítő jogforrás volt, ellenben az 1920 :

1. te. önálló jogforrás, a nemzet erejéből, a nemzeti _ szükségességből fakadt az a jogi erő, az a közjogi erő, amelyre építeni nemzeti szükségességből és amelyet megtámadhatatlaiinak és sérthetetlennek tartani Apponyi Albert közjogi érzéke is szükségesnek tartott. Hogy mennyire így van, legyen szabad emlékeztetnem a tisztelt Házat arra, hogy még azok is elismerték ezt, akiket úgy ismertek, mint a legitimitás tanának képviselőit, amelyet nem szabad összetéveszteni a királykérdéssel, mert a törvényesség és a jogfolytonosság erejével valamennyi közjogi törvényünk bír. Erre a közjogi erőre való hivatkozás megnyilatkozott a nemzeti demokrata párt akkori vezérének egy kijelentésében,^ amelyet kötelességemnek tartok & tisztelt Ház előtt felidézni, hogy világosan és tisztán láttassék az, hogy nem volt a szónak ama értelmében, a jogfolytonosság híve, mint amit egyesek a pártkeretekben és a pártkérdésekben kisajátítani akarnak. Feledésbe ment, de itt van, a Naplóból írtam ki, hogy az 1921. december 16-án a nemzetgyűlésben éppen abban a vitában, amely a jelenlegi miniszterelnök úrral való gondolatbeli megegyezést termelte ki, mondotta Vázsonyi Vilmos, a demokrata párt vezére (olvassa): «Kijelentem, hogy engem nem ; a Habsburg-dinasztia sorsa-érdekel és ka képviselő urak a magyar integritásnak más úton való megvalósítását biztosítani tudják, habozás nélkül állok arra az álláspontra, mert itt mindenki csak eszköz, eszköz a dinasztia, eszközök vagyunk mi mindannyian, a cél pedig Magyarország integritásának helyreállítása)). Ez a klasszikus meghatározás az integritás eszméje felé hajolva mindent mellékszempontnak tekint, mindent ennek a gondolatnak alárendelve áll oda a demokrata vezér* az alkotmányos népkirályság mellé, dolgozik, küzd azon, hogy a választójogon keresztül, a szent korona elméletének magyarázatán keresztül mindig és mindenben a nemzeti alap, a nemzeti jog, a nemzeti erő, a nemzeti tulajdonság korolláriumát adja oda és amikor egy világ választotta el a jelenlegi miniszterelnök úrtól, amikor vitáztak a legelszántabb küzdelmek közepette, a demokrata vezér odajárul a nemzetgyűlés elé és azt mondja, hogy ha más úton meg tudják valósítani az ország integritását, akkor elhagy minden egyéb álláspontot és odaáll,