Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-209
574 Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1933 július 6-án, csütörtökön. íontosabb, hogy vagyunk, f — és ez [a nemzeti lét a biztosíték a jövőre nézve is — s hogy ez a nemzeti lét megvan, ezt én annak köszönhetem, akinek jogköréről ebben a pillanatban az országgyűlés tárgyal. .Éljenzés és taps.) Nem akarok jogi argumentációnál érzelmi világból vett argumentumokkal élni, de feltör a lelkemből ez a hangulat, feltör aj lelkemből ez az érzés, annál is inkább, mert a jogász argumentációjával az utolsó hetűig megegyezik. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért a közjogi rendelkezéseknek ezt a helyreállítását, a korlátozásoknak ezt a megszüntetését a magyar kormányzóval szemben, akit az Úristen sokáig éltessen, (Elénk éljenzés és taps.) indokoltnak tartva, örömmel járulok úgy a magam, mint pártom nevében ehhez a törvényjavaslathoz. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. —• Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Az előttem szólott tisztelt képviselő úr beszédében, amikor Buchinger Manó tisztelt képviselőtársam felszólalására utalt, olyan kijelentést tett, hogy azok a nagy gondolatok, amelyek Buchinger Manó képviselő úr felszólalásában benne voltak, függetlenek ettől a törvényjavaslattól, amelyet most a Képviselőház tárgyal. Olyan kijelentést is tett a képviselő úr, hogy e törvényjavaslattal nem akarja kapcsolatba hozni az alkotmányjogi kérdéseket, illetőleg az államforma kérdését. Ha azonban valaki ezt a törvényjavaslatot a törvényhozás szigorú mértéke szerint akarja megbírálni, annak meg kell állapítania és nem lehet más következtetést levonnia, mint azt, hogy nem lehet tárgyalni ezt a törvényjavaslatot anélkül, hogy az államforma kérdését vele kapcsolatba ne hozzuk és nem lehet kikapcsolni azt a gondolatot, amelyet Buchinger Manó képviselőtársam itt érintett, hogy ezt a törvényjavaslatot meg kellett volna hogy előzze a közszabadságok helyreállítása és a titkos választójog törvénybeiktatása. Az előadó úr és Illés képviselőtársam is felszólalásában abba a tévedésbe, abba a hibába estek, hogy az egész kérdést, a törvényjavaslat egész indokolását úgy állították r be, mint az ősi alkotmány helyreállítása kérdését, pedig nem lehet ebből a szemszögből bírálni ezt a törvényjavaslatot, nem lehet úgy beállítani, mintha ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése egyet jelentene az ősi alkotmány helyreállításával. Mert bármenynyire is kívánatos egyesek részéről az ősi alkotmány helyreállítása, a mai államélettel, a mai közgazdasági állapotokkal, a mai politikai. és szociális felfogással ez nem egyeztethető Össze, nem is válik ás nem is válhat az állampolgárok összességének javára, rnert^ igenis, az áll érdekében az összes állampolgároknak, ha az ősi alkotmány a kor követelményeinek megfelelően állandó fejlődésen megy keresztül. Ennek tulajdonítható az a történelmi jelenség, hogy míg Európa összes államait az idők folyamán az utolsó századokon kereszttül a forradalmak viharai tépték, a forradalmak viharai száguldottak rajtuk keresztül, talán az egyetlen Anglia volt e tekintetben kivétel az utolsó száz év alatt, ahol nagyobbszerű forradalmi megrázkódtatás nem történt. Ez tisztán csak annak tulajdonítható, hogy az angol alkotmány mindenkor tudott alkalmazkodni a kor követelményeihez és a törvények megalkotásánál nem az volt a szempont, hogy visszatérjen az ősi alkotmányhoz és az ősi alkotmányban statuált intézményeket állítsa helyre, hanem az, hogy az ősi alkotmány szellemében járjon el és a kor követelményeinek megfelelően alkossa meg a törvényeket. (Zsitvay Tibor előadó: A magyar jogtörténet tapasztalata ez!) A magyar jogtörténet tapasztalata és az, ami ebben a törvényjavaslatban van, éles ellentétben van azzal a politikai programmal, amelyet a miniszterelnök úr hangoztatott, amikor a múlt politikájára vonatkozólag a betokosodás elvét, a betokosodás állapotát jelentette ki kívánatosnak. Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, nem lesz más, nem fog mást jelenteni, mint betokosodását jannak a törvényes intézkedéseknek, amelyekről elismerem, hogy megvoltak az 1848. és az 1867. évi törvényekben, de amelyekről nyugodt lélekkel merem mondani, hogy 1933-ban ilyen rendelkezések törvénybeiktatására még az ősi alkotmány szellemében sincs semmi szükség. Ki merné állítani, hogy 1933-ban akár Magyarországon, akár a világ bármely államában ugyanazok a politikai konstellációk állanának fenn, mint amelyek fennállottak akár a világháborút megelőzően? Ki merné állítani és ki merne itt akár az ősi alkotmány szellemében olyan törvényes rendelkezéseket újból törvénybe iktatni, amelyek az Isten kegyelméből való királyok jogát akarnák helyreállítani? Holott, ha az ősi alkotmány szellemében akarunk eljárni, akkor az is az ősi alkotmányhoz tartozik, hogy az Isten kegyelméből való királyság helyreállításáról kellene rendelkeznünk. (Zsitvay Tibor előadó: Nem ismeri akkor a magyar alkotmányt, amely szerint mindig a nemzet az ősforrása a magyar alkotmánynak!) Már pedig meg vagyok róla győződve, hogyha ma a királyság teljes épségében fennállana és Magyarország trónját koronás király töltené be, akkor is olyan változásoknak kellett volna beállaniok alkotmányrendszerünkben, amelyek merőben eltérnek az 1848-as és r az 1868-as állapotoktól, akkor is olyan korlátozó rendelkezéseket léptettek volna életbe, amelyek leszorították volna még a koronás király jogát is a parlamentáris rendszerrel szemben. Ma, amikor a világháború lezajlása után az egész világ nagy történelmi átalakuláson ment keresztül, amikor a népjogok széles körre terjeszkedtek ki, hol lehet és hogy lehet arról beszélni, hogy ugyanazokat a jogokat állítsuk vissza, amelyek a régi magyar alkotmányban megvoltak. Hiszen ha ugyanabból az elgondolásból indulunk ki, amelyet az előadó úr és Illés képviselő úr is hangoztatott, akkor az Ősi alkotmányra való hivatkozással tessék a karok és rendek országgyűlését, tessék a király birtokadományozási jogát, tessék a pallósjogot, a hűbériséget, a jobbágyságot és mindazokat a jogokat visszaállítani, amelyek az ősi alkotmány szerint a magyar királyt megillették. Nem lehet tehát ezt a törvényjavaslatot tisztán csak az ősi alkomány szellemében való^ beállításban tárgyalni, mert ez nem alkotmányjogi és nem alkotmánytörténeti kérdés, ahogy azt Illés képviselő úr igyekezett itt felszólalásában beállítani, hanem elsősorban közjogi kérdés és szoros kapcsolatban van az alkotmányjogi kérdések megalkotásával, úgy, ahogyan azt Farkas Tibor képviselőtársam mondotta. Ha
