Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-209

562 Az országgyűlés képviselőházának Pest megye követe Kossuth Lajos: Nekem csekély észrevételem van.' Az 5. §-hoz szükségesnek tartok még valamit csatolni. Ebben ki van mondva, hogy Őfelségének joga van az országgyűlést a három év eltelte előtt is feloszlatni és új képviselői választást elrendelni, az azonban nincs benne, hogy mennyi idő alatt, három, vagy hat hónap alatt kell a választásoknak történni. Ennek elhatározását még szükségesnek látom. (Felkiáltások: Három hónap alatt!) Nádori ítélőmester: Így lenne a szerkezet: Őfelségének joga van az országgyűlést a három év eltelte előtt is feloszlatni és új képviselőválasztást elrendelni, de ezen esetben három hónap alatt az; új országgyűlést múlhatatlan összehívandja. Pest megye követe Kossuth Lajos: Megnyugszom ugyan a szerkezetben, de iigy vélem, nem azon kifejezést kellene használni, hogy Őfelsége az országgyűlést összehívandja; hanem az eloszlatás után három hónap alatt összeüljön az országgyűlés. Nádori ítélőmester Ghyczy Kálmán (a szerkezetet feltévén): Tehát így fog állani az 5. §.: Őfelségének joga van az országgyűlést a három év eltelte előtt is eloszlatni és új képviselő választást rendelni; de ezen esetben az új országgyűlés összehívásáról akként rendelkezend,hogy az azelőttinek feloszlatásától számítandó három hónap alatt összeüljön.» Ebből a rövid néhány mondatból méltóztatnak talán azt a következtetést levonni velem együtt, hogy akkor nagyobb megértéssel, gyorsabban és az általános közérdeknek inkább megfelelően intézték el a törvényeket, mert hogy ilyen rövid úton, konciliáns módon ez a javaslat létrejött, az részben azoknak bölcsességét és előrelátását mutatja, akik akkor mint törvényhozók szerepeltek, de azoknak belátását és bölcsességét is mutatja, akik a törvényeket előterjesztették és e tekintetben azt hiszem, hogy ha a kormány vette volna magának azt a fáradságot, hogy ezt a kérdést megfelelő módon előkészítve hozza a Ház elé és nem pedig a közönséget és általában az ország közvéleményét nyugtalanítva minduntalan, máról-holnapra újabb és újabb hírek keringésének lehetőségét előmozdítva, bizonytalanságban hagyva az országot, akkor ezt a kérdést sokkal nyugodtabban és sokkal harmónikusabban meg lehetett volna oldani, anélkül, hogy szükség lett volna a régi ősi magyar alkotmányra alap nélkül, indok nélkül hivatkozni. Meg lehetett volna oldani azon egyszerű gyakorlati elgondolás szempontjából, hogy, azt hiszem, a Háznak talán majdnem minden tagja belátja azt, hogy lehetnek olyan időszakok, amikor indokolt lehet az is, hogy, mondjuk néhány hónapig, a Képviselőház ne ülésezzék. Egyébként a múltban csak nagyon ritkán történt meg az, hogy a képviselőházat összehívták akkor, amikor a képviselőház elnapolta önmagát. Egyébként is ez az összehívás legfeljebb egynapi kellemetlenséget okozott a minisztériumnak és a többségnek, (Úgy van! balfelől.) mert hiszen a többség hatalmi szóval a Házat ismét elnapolhatta. S méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem azt, hogy a házszabályok technikája az összehívás módját annyira megnehezíti (Ügy van! balfelől.) hogy a Háznak rendkívüli összehívása nem éppen könnyű dolog és általában ha a Ház összehívása megtörténik néha olyan okokból is, amelyeket magasabb kormányzati szempontból talán nem lehet mindig helyeselni, ennek is rendszerint két oka van és ennek nem •#. ülése 1933 július 6-án, csütörtökön. mindig vagy nemcsak az ellenzék túlhevessége és esetleg talán szubjektív gondolkozása az oka, hanem nagyon sokszor oka volt és oka lehet a jövőben az is, hogy a nyugodt életnek és közigazgatásnak objektív feltételei hiányoznak. Méltóztassanak megengedni, hogy még csak arra hívjam fel a Ház figyelmét, hogy amikor senki sem állíthatja nyugodtan, hogy Magyarország törvényhozásának alapja t egy közmegnyugvást keltő választójog és választási módszer alapján jött létre, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) amikor senki sem állíthatja, ha csak nem túlságosan kisigényű, hogy Magyarországon ma a sajtószabadság ideálisan működik; ha valaki konstatálja azt, hogy általában a gyülekezési és egyesülési jog hiányzik, hogy a politikai bűncselekmények felett gyakorlatilag talán legmegnyugtatóbb ítélkezés: az esküdtszéki "eljárás hiányzik, akkor — méltóztassék megengedni — ilyen abnormális viszonyok között nem tartom őszintének és nem tartom komolynak a régi történelmi, normális időkre való hivatkozást. Azok közé tartozom, akik szeretnék látni már azt, hogy a magyar alkotmányos élet igaza alapjai megvalósuljanak olyan formák közt, amely formák ugyancsak megfelelnek a régi magyar alkotmány rendelkezéseinek. Azért idéztem beszédem elején Deák Ferenc szavait, hogy . kétségtelen az, és mindenkinek el kell ismernie, hogy átmeneti korszakokban nem olyan könnyű dolog egyszerre likvidálni a multat. De ha belátjuk, hogy nem olyan könnyű a multat likvidálni és végleges megoldást keresni, akkor azt hiszem, az tesz az ország érdekének szolgálatot, aki keresi a megoldást, ha az a megoldás azonnal nem is teljesíthető és annak a megoldásnak a lehetőségét és előmozdítását nem nehezíti meg sem olyan nyilatkozatokkal, amelyek szükség nélkül nyugtalanságot teremtenek és amelyeket jogi szempontból nem mindig lehet megdönthetetlenül alátámasztani, sem pedig olyan cselekményekkel, amely cselekmények kétségtelen r lehetőséget adnak arra, hogy a magyar törvényhozásnak nemcsak törvényhozási, hanem az a másik joga is, amellyel a kormány működését ellenőrzi, — mert hiszen ez is kötelessége a parlaj mentnek — megnehezíttessék, vagy lehetetlenné tétessék. Azt hiszem azonkívül, hogy sok tekintetben éppen az ellenkező eredményt fogja elérni ez a javaslat azáltal, hogy ilyen formákban bevonta a, vitába az államfő állását és ennek egész jogi szabályozását. En óvakodni akarok ettől és annyira sem akarok elmenni, amenynyire a precedens feljogosítana, mert nem tartom helyesnek t

eltérni attól az elvtől, hogy az államfő személyét ne vonjuk bele a vitába. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az én szerény véleményem szerint az államfő személyére vonatkozó kijelentések, legyenek azok dicsérők, objektív megállapítások^ vagy pedig elítélők, nem tartoznak a Ház elé, (Ügy van! balfelől.) nincs jogunk sem elítélni, sem dicsérni. Nekünk megvan a hatáskörünk, hivatásunk, kötelességünk és teljesítenünk kell azt tekintet nélkül ^arra, hogy ezek a nyilatkozatok, ez a működés tetszik-e, vagy nem, félremagyaráztatik-e,' vagy pedig helyes értelmében fogadtatik-e el. Azt hiszem, hogy ez a javaslat lehetőséget nyújt arra, hogy az események odafejlődjenek, hogy a mindenkori államfő személye, ha él ezzel a joggal, amely neki ebben a törvényben megadatott, tekintélyében inkább csök-