Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-209

Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1933 július 6-án, csütörtökön. 561 van az új nagyhatalomnak, Japánnak az alkotmányában, amelyben kifejezetten, precízen meg van határozva, hogy legalább mennyi ideig kell a törvényhozásnak együtt lennie. Ezek az intézkedések történtek akkor, amikor normális viszonyok voltak, nem pedig úgy, mint ma, amikor általában világszerte bizonyos ingadozás, némely helyeken forradalmi mentalitás és jogok, jogelvek és jogszabályok csekélyebb tisztelete tapasztalható, azonkívül új jogalkotó ^tendencia, amelyre volt ugyan példa a történelem folyamán, de nem olyan államban, amelyet példaképpen • állíthatnánk magunk elé, Bizáncban, a kelet-római császárság idején, amikor jogelvként mondták ki azt, hogy ami a princepsnek tetszik, az jogszabály: quidquid principi piacúit, habét legis vigorem. Azt hiszem, hogy az a fejlődés, amelyet a jogszabályok terén hosszú küzdelmek árán a különböző nemzetek és országok elértek, talán indokolttá teszi, hogy a jog és így a közjog terén kicsit nagyobb óvatossággal szabályozzunk, mint ahogyan történt. De nagyon lényeges különbség van — és ezt az előadó úr nem említette beszédében — általában a királyi elnapolási jog — még ott is, ahol ez létezik — illetőleg az államfők elnapolási joga között abból a szempontból, hogy az államfő felelősségre vonható-e vagy nem. A magyar ideiglenes alkotmány — így nevezem az 1920: I. törvénycikket — úgy intézkedik, hogy a kormányzót az alkotmány és a törvény megszegése esetén a nemzetgyűlés felelősségre vonhatja. Ez az én véleményem szerint — méltóztassék megengedni — olyan helyzetet teremt, amely felett egyszerűen napirendre térni nem lehet, tisztán szigorú jogi szabályozás szempontjából. Ez által a helyzet az, hogy az államfő kétségtelenül függő viszonyban van a mindenkori parlamentáris többségtől, nem úgy, mint akkor, ha az államfő felelősségrevonása jogilag nem lehetséges. Azt hiszem, e felett nem lehet vitatkozni. Mindenesetre előállhat az a helyzet, hogy az államfői jogok gyakorlása ennek az eshetőségnek bizonyos figyelembevételével történik. Elismerem, hogy lehet arról _ vitatkozni, hogy melyik megoldás a célszerűbb: ha egy ország úgy rendezi az államfői jogot, hogy az államfő felelősségre vonható, vagy pedig úgy, hogy nem vonható felelősségre. En csak a szigorú tényekhez ragaszkodom. A magyar ideiglenes törvényhozás arra az álláspontra helyezkedett, hogy az államfő is^ felelősségre vonható. Ez jogi szempontból kétségtelenül bizonyos következményekkel jár. Következményként tekintem azt, hogy ha áll ez a 14. szakasz, akkor én igen érthetőnek tartom azt, amit az előadó úr annak idején nem tartott érthetőnek, hogy ugyanis egy hónapnál tovább nem napolhatja el az országgyűlést, hiszen az eredeti elgondolás ' szerint egyáltalában nem illette meg az államfőt az elnapolás joga. Nem akarok most visszatérni a nézeteltérésekre, és ennek a törvénynek genezisére, habár kétségtelen, hogy talán argumentálni lehetne a mellett is, hogy ez a kérdés egyszer már ebből a szempontból is letárgyaltassék a Ház plénuma előtt. Nem akarok azonban belemenni, mert azok, akik a jog fejlődését ismerik, nagyobb részben tisztában vannak azzal, hogy ez a törvény, illetőleg a törvény folytatása, a XVII. te. hogyan jött létre, a nemzetgyűlésnek egyszerűen más, új elgondolás alapjára való helyezkedésével vagy más okok következtében. Ezt nem vitatom, egyébként is. akik érdeklődnek, ezt majd történelmi szempontból eldönthetik. • (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Szükségesnek tartom azonban, hogy még egypár dolgot felhozzak. Amikor azt látjuk, hogy a magyar törvényhozás szakított a régi magyar alkotmány legszigorúbb rendelkezéseivel és átruházott olyan jogokat, amelyeket véleményem szerint átruházni nem lehet,^ amikor átruházott a kormányra törvényhozási jogokat, némileg szépítve ezt a 33-as bizottság életbeléptetésében, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor olyan jogos-e mindig hivatkozni az ősi magyar alkotmány lényegére? Bátor vagyok azután az igen t. Képviselőháznak, de elsősorban a törvényszerkesztőknek figyelmét felhívni egy különös véletlenre. Az 1931 : XXVI. te. 7. §-ának 3. bekezdése úgy szól, hogy «a 33-as bizottság végül javasolhatja az országgyűlésnek a jelen törvény végrehajtása körében a minisztérium felelősségre vonását.» (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugyancsak emnák a törvénynek 8. §-a azt mondja (olvassa): «A minisztérium a jelen törvény alapján tett rendelkezésiéiről az országgyűlésnek jelentést tenni köteles.» Az 1932: VII. te. 3. pontja azt mondj&( olvas sa).1

, «Az Országos Bizottság az országgyűlésnek legalább hat havonként egyszer jelentést tenni köteles.» Méltóztassanak megengedni, de ahhoz, hogy a törvényhozásnak, az országgyűlésnek ez a bizottság jelentést tehessen,^feltétlenül szükséges az is, hogy az országgyűlés működőképes állapotban legyen. Ennélfogva kétségtelennek tartom azt, hogy a hat hónapon túl való elnapolás ennek a törvénynek rendelkezéseivel és intenciójával határozottan ellenkezik. De tovább megyek. Az 1932 : VII. te. 4. pontja azt mondja (olvassa); «Az Orsaágois Bizottság valamely javaslatának tárgyalása végett f elhatározhatja^ az országgyűlés mindkét Házának összehívását. Ebben az; esetben az országgyűlés két Házának elnökei a Képviselőház és a Felsőház összehívása iránt az Országos Bizottság határozata alapján haladéktalanul intézkedni kötelesek.» Kétségtelennek tartom, hogy ebben a törvényben a törvény intenciója és világos szövege szerint a 33-as bizottságnak meg van adva a jog, hogy mind a . két Házat minden mellékkörülményre való tekintet nélkül összehívhatja, mert a Házak elnökeinek semmiféle felülbírálási joguk nincs, ez a törvény imperatíve intézkedik, tehát kétségtelen, hogy ebben az esetben a két Ház összehívandó lenne. Már most nem tartom és nem tartanám szerencsésnek, ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, hogy ebbe a törvénybe ilyen zavaros és egymással kétségtelenül ellentétes rendelkezések bekerülhessenek. Talán nem lesz érdektelen, ha még néhány szóval rátérek arra, amit mi itt mint az ősi alkotmány rendelkezését hallottunk az elnapolást, a feloszlatást és a berekesztést illetőleg. Azt hiszem, hogy e tekintetben is némileg szükséges volna revideálni az okiratok és a történelmi tények alapján ezt a felfogást, és talán nem lesz minden érdek nélkül, ha felhozom a következőket. Felolvasok egy kivonatot a karok és rendek 1848-ik évi március 20-án délután egy órakor tartott 43. országos ülésének naplójából (olvassa): «Nádori ítélő Mester Ghyczy Kálmán: olvassa a törvényjavaslatot az országgyűlés évenkénti üléseiről. (Az országos irományok közt 68. szám alatt),