Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés képviselőházának 20 hogy itt az árak ütköző pontjába belekerült a cséplőgéptulaj odonos is, aki a cséplésért járó bérét terményben, mégpedig alacsony árú terményrészbén. kapja, viszont a maga fizetéseit, nevezetesen a kenőanyagokért, valamint a hajtóanyagokért, a 'benzinért, a nyersolajért és a szénért járó fizetéseket drága pénzben kénytelen szolgáltatni. Az áraknak ez az eltolódása különösen, azoknál a géptulajdonosoknál súlyos, akik motoros gépekkel csépelnek, mert hiszen az árdrágulás itt volt a legnagyobb. Példaképpen csak arra hivatkozom, hogy a háború előtt a csépléshez kiszolgáltatott kedvezményes 'benzin ára 100 kilogrammonként 100 kg rozs árával volt egyenlő, viszont ma a szintem kedvezményesen kiszolgáltatott benzin száz kilogrammjának megvásárlására körülbelül 350 kg rozs eladási ára szükséges. A drágulás még sokkal nagyobb a kenőanyagoknál. Ilyen árdrágulás mellett a cséplőgéptulajdonosok a szokásos 7—8%-ért nem képesek rendesen elvégezni a cséplést és abban a kényszerhelyzetben vannak, hogy az árkülönbözetet vagy áthárítják, ha tudják, a csépeltető gazdákra, aminek az lesz a következménye, hogy a cséplés, különösen a motoros gépeknél, körülbelül 3%-kai fog megdrágulni, vagy pedig a konkurrencia miatt kénytelenek vállalni a ma szokásos bér mellett a cséplést, de ekkor nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek és anyagilag teljesen tönkremennek. Erre való tekintettel tisztelettel kérem a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter urakat, hogy sürgősen, még a cséplés előtt tegyék meg a szükséges intézkedéseket és különösképpen ezeket a kenő- és hajtóanyagokat terhelő kincstári terheket teljes mértékben engedjék el és szállíttassák le a kartell által diktált árakat, akár az árelemző bizottság útján, akár enélkül. (Élénk helyeslés.) A másik kérdés, amelyet szóvá kívánok tenni, a cséplőrészt terhelő forgalmi adó. Ez is drágítja egyrészt a cséplést, másrészt súlyosbítja a csépeltetök helyzetét. Azt az elvet, hogy a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági munka a forgalmi adó alól mentes, teljesen áttöri a cséplőrésznek forgalmi adó alá vonása, mert hiszen megítélésem szerint a cséplés hozzátartozik a termeléshez, hiszen a kalászosok termelése, a szemnek kifejtése a cséplés által nyer befejezést éppúgy, mint a tengerinél a hántással és a morzsolással nyer befejezést a termelés. Minthogy itt is megvan az áthárítás lehetősége, úgy ez a körülmény, mint az általános elv megkívánja, hogy acséplőrészeselk cséplőrésze a forgalmi adó alól mentesíttessék. Harmadsorban szóvá kívánom tenni azokat a bírságokat, amelyeket a pénzügyi hatóságok, különösképpen és helyesebben a pénzügyigazgatóságok a már megszűnt 3500/1932. M. E. számú bolettarendelet alapján szabtak ki a mezőgazdákra, valamint a mezőgazdákkal egy tekintet alá eső termelőre olyan gabonaeladások után, amelyekkel ezek a termelőknek tekintett egyének a maguk gabonáját, amelyet fizetésbe vagy bérbe kaptak, továbbadták a mezőgazdáknak. Ez a bizonyos 3500/1932-es számú rendelet termelőknek nyilvánította mindazokat az egyéneket: papokat, tanítókat, cséplőgéptulajdonosokat, akik bérüket, vagy pedig fizetésüket, vagy annak egy bizonyos részét gabonában kapták és felállította azt az általános elvet

% hogy — szó szerint fogom a rendeletből idézni — (olvassa): ülése 1933 július 5-én, szerdán. 553 «Nem köteles gabonajegy megszerzése, ha azt mezőgazda mezőgazdasági célra szerezte meg.» Erre az általános elvre támaszkodva a termelőktől a mezőgazdák gabonajegy nélkül vásárolták meg annakidején az elmúlt esztendőkben a gabonát és ez az eljárás még a pénzügyi hatóságok részéről sem talált semmiféle kifogásra — kezdetben. Későbben azonban a pénzügyigazgatóságok minden olyan eladás után, amelynél a termelőnek nyilvánított tanító, pap vagy cséplőgéptulajdonos ezt a bizonyos gabonát mezőgazdának, mezőgazdasági célokra adta tovább, az illetőket súlyos bírsággal sújtották a gabonajegy árán felül, félretéve még ennek a rendeletnek azt az intézkedését is, hogy a bírságolásoknál a méltányosságnak — tekintettel a bolettarendszer újszerűségére — különösképpen kell érvényesülnie, sőt bírságolásokat szabtak ki abban az esetben is, amikor az illető termelőnek a főfoglalkozása a mezőgazdasági művelés, tehát a földművelés volt és csak mellékfoglalkozáskép űzte nyáron, időszerűleg természetesen, a cséplést. Megítélésem szerint ezek a bírságolások sem a rendelet intenciójával, sem a boletta szülőgondolatával össze nem egyeztethetők, (laazl Ügy van! a jobboldalon.) mert na egyszer ez a rendelet kimondja, hogy a gabonajegy megszerzésének kötelessége csak akkor áll be. ha a termelőtől olyan forgalomba kerül a gabona, amelynek közvetlen célja nem a mezőgazdaságban való felhasználás, abban az esetben azt a termelőt, aki gabonáját gabonajegy nélkül mezőgazdának mezőgazdasági célra adja tovább, nem terheli sem a gabonajegy megszerzésének kötelezettsége, sem pedig nem sújtható bírsággal. Ennek ellenére, mondom, ez megtörtént. tJgy gondolom, hogy akkor, amikor ezek a termelőknek nyilvánított egyének mezőgazdáknak tovább adták gabonájukat, a mezőgazv daság célját szolgálták, mert hiszen ezáltal nem voltak rákényszerülve a mezőgazdák arra. hogy a kereskedőktől bolettával terhelten vásárolják meg azt a gabonaszükségletet, amely a múlt évben a rozsdakárok miatt különösképpen jelentkezett Ennek következtében igazságtalannak tartom ezeket a bírságokat, annál is inkább, mert hiszen ezekből az eladásokból ilegitim haszna sem a termelőnek, — tehát az eladónak — sem a vevőnek, a mezőgazdának nem volt. • Ebből az okból tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a pénzügyminisztériumba beérkezett nagyszámú fellebbezések elintezésekép elvi határozatként mondja ki azt, hogy az előbb vázolt gabonaeladásoknál nem volt kötelező a gabonajegy megszerzése és ennek következményeképpen intézkedjék ezeknek a bírságoknak és a gabona jegy árának a törlése iránt. (Helyeslés.) Interpellációmat tisztelettel a földmívelésügyi miniszter úrhoz is intézem azért, mert hiszen ő van hivatva arra, Ihogy az országban a mezőgazdák érdekeit védje és képviselje. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemlügyi, földmívelésügyi és pénzügyminiszter uraknak. Következik GaJlaisz Rudolf képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): «A marhaleveleket az illetékesek csak az esetben írják át,