Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés ^képviselőházának 20 8 mérgesítik a helyzetet és lehetetlenné teszik ennek a kérdésnek igazságos megoldását? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a kiadott tejrendeletet ezeknek alapján visszavonnih> Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! Megdöbbenve látom a t. Ház tárgyalási menetét, illetőleg azt az intrepelláeós napokon immár jogszokássá vált egységesített miniszteri eljárást, hogy amikor egy-egy héten egyetlen nap áll a képviselők rendelkezésére, hogy a dübörgő élet aktuális kérdését a Ház plénuma elé hozzák s azokról felvilágosítsák az illetékes minisztereket, itt üres miniszteri bársonyszékek tátonganak és különös szerencse és egészen szokatlan jelenség, hogy a túloldalon mégis jelen van öt-hat képviselőtársunk. Teljesen igaza van Tóbler János t. képviselőtársamnak abban a megállapításában, hogy a Ház tekintélyének fokozatos lerombolása következett be az éjszakai, illetőleg délutáni ülések következtében. Méltóztassanak kitekinteni az életbe. Ha vesznek maguknak annyi fáradságot, hogy kimennek a polgárokhoz, a magyar nemzet fiaihoz, bekopogtatnak akár az egyszerű falusi kunyhókba, akár a vidéki kúriákba, akár Budapesten megkérdezik a kereskedőket, iparosokat, tisztviselőket, a dolgozó embereket: iszomorú szívvel kell mindenkinek magába szállva megállapítania, hogy az életnívó, az életlehetőség kint nem olyan jó, mint ahogy e Ház tárgyalásainak menetéből és munkarendjéből látszik. A miniszterelnök úr több beszédében kimondottan hangsúlyozta, hogy a magyar bürokrácia a magyar életet megnehezíti, béklyókat rak a magyar életre, megnehezíti, meglassít mindent. Itt a Házban a költségvetés tárgyalásán kívül jóformán nincs alkalmunk arra, hogy hozzászóljunk a kérdésekhez. Minden törvényjavaslatot, minden rendelettervezetet a 10—13 éven keresztül begyöpösített és felduzzasztott bürokrácia csinál és talál ki. Ezt kodifikáljuk mi akképpen, hogy a Ház illetékes^ bizottságának kiadják, az ott meglévő többség a legtöibbször minden nagyobb és különösebb változtatás nélkül hozza a Ház elé vagy pedig, ha a kormány a gazdasági kérdések elintézésének kényelmesebb módját akarja választani, akkor egyszerűen a 33-as bizottság elé utalja a kérdést és amiképpen előfordult, volt olyan fonák helyzet, hogy amikor egy javaslatot tárgyal tja-k, (ugyanakkor a nyomdában az eredeti szöveg már elkészült. Ekképpen állunk az országban minden gazdasági jellegű törvényjavaslattal, illetőleg rendelkezéssel. A bürokrácia csinálja meg, a bürokrácia gondolja ki és valljuk meg őszintén, mi csak staffage vagyunk, mi csupán a háttért adjuk, az alkotmányosság látszatát szolgáltatjuk einnek a bürokráciának. Itt a Házban nem adatik sem a túloldalról, sem erről az oldalról alkalom arra, hogy érveinket, elgondolásainkat, tárgyi bizonvítékainkat teljes szenvedélymentesen egymással közöljük. Ez minden gazdasági javaslat rendes metódusa, megszokott rendszere és ezért támadtam és támadom itt a Házban most már nem is tudom hányadszor a magyar bürokrácia által kitermelt tejrendeletet, amelyet végeredményben nem a gazdák, hanem a jogászok hoztak, lévén ebben az agrárállamban a magyar földmívelésÜKvi minisztérium tisztviselői karának körülbelül csak 10 vagy 12 százaléka agrárképzettséggel rendelkező ember. Amikor szinte az unalomig emlegetem és hozom ide a ülése 1933 július 5-én, szerdán. 551 tejrendelet kérdését, ezt azért teszem, mert kötelességemnek tartom itt a Házban únos-untalan elmondani ezeket. Amit ezelőtt pár hónappal még mosolygással fogadtak a túloldalról, amit én ebben a kérdésben már elmondottam, illetőleg mint nagyító és hangszóró közöltem: a vidéknek, a gazdáknak a kívánalmait, elgondolásait, érzéseit és követeléseit, az sajnos, beteljesült abban a pillanatban, amikor a fogyasztási tej mennyisége, illetőleg annak a tejnek mennyisége, amelyet Budapest lakossága elfogyaszt, napról-napra esni kezdett. Én teljes mértékben akceptálom, aláírom azt az elgondolást, amit a 'kormány már számtalanszor hangsúlyozott, hogy a magyar mezőgazdaságot a tejen keresztül akarja ahhoz a segítséghez juttatni, amelyen keresztül módja, lehetősége és tehetsége van neki a, magyar szarvasmarhatenyésztést felemelni f arra a színvonalra, hogy a szarvasmarhatenyésztés necsak a gazda saját gazdaságának legyen rentábilis üzletága, hanem az export révén az államháztartás egyensúlyára is kedvező hatást ryakoroljon. Az egész tejrendelet lényege három számból áll: a 32 filléres fogyasztói tejárból, a végeredményben 16*2 fillért reprezentáló termelői árból, mert a 20 '2 fillérből 4 fillért az árkiegészítő alapra kell leadni és az így fennmaradó literenként 15'8 fillért felemésztő kezelési költségből. A kormány azzal magyarázza a tejrendeletet, hogy a magyar mezőgazdaságnak segédkezet akar nyújtani. A magyar gazda, a magyar termelő a 32 filléres tejárból a legjobb esetben 16"2 fillért, kereken 16 fillért kap^ literenként. A rendelet értelmében megcsinálták a szövetkezetet és mint értesülve vagyok, keresztül fogják hajtani, noha már a hivatalos körök is tudatára ébredtek annak, hogy itt hibák vannak. Jelenleg még csak szórványos hibák elismerésénél tartanak, mert már az újonnan megalakult gazdaszövetkezeteknek az Omtk. már azt az ajánlatot tette, hogyBudapestről tíz kilométerre 13 filléres árajánlatot ad. Méltóztassanak megérdeklődni, a Budapesttől 10—12 kilométerre fekvő községek, Soroksár és a többi községek vannak abban a szerencsés helyzetben egyelőre, hogy 16 fillért kapnak. Most a múlt hetekben jártam Szabolcs megyében, ott is azt híresztelik és azzal ámítják — mert ezt az eljárást nem nevezhetem másnak — a tömeget, hogy 16 fillért fognak kapni egy liter tejért. Sajátmagam láttam a kalkulációt és az árajánlatot, amelynek értelmében a gazdáknak a fogyasztási tejért nem 16, hanem csak 7 fillért irányoztak elŐ. T. Ház! Jogos a magyar közvélemény és a fogyasztóközönség felháborodása, hogy 32 fillért kell egy liter tejért fizetnie, amikor a magyar gazda, akinek megsegítése volt a hangoztatott cél és az ok, különösen a távoleső^ perifériákon, 7—8 fillért kap egy liter tejért. Ez a rendelet is annak szüleménye és következménye, hogy a magyar bürokráciát, a magyar bürokratákat, akik a földmívelésügyi minisztériumban ülnek és akik kodifikálták ezt a rendeletet, ismételten félrevezették és szembeállították a magyar gazdasági életben a kisbirtokost a nagybirtokosokkal, a kistermelőt a nagytermelővel, egymásra uszították a különböző termelő rétegeket azon a jogcímen, hogy a gazdákat segítik meg, másodsorban pedig, hogy a budapestkörnyéki érdekelt m'ilimárik — ahogy őket nevezik — ed83*