Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 19SS június 6-án, kedden. 45 gondolatok értékét, amelyekre éppen az előbb voltam bátor rámutatni. Minthogy a Bleyeresetben is látszott, hogy mit segíthet itt a keresztény politika, amelynek elvei közé tartozik az, hogy amit magadnak nem akarsz, azt mással se tedd meg, vagyis, hogy legyünk egyforma elbánással minden nemzetiség és minden testvérünk iránt, ezért méltóztassék megengedni, hogy éppen a Bleyer-üggyel kapcsolatban hivatkozzam arra a szép példára, amelynek akkor lehettünk tanúi, amikor^ itt úgy elmérgesedett a dolog, hogy mindnyájan sajnáltuk, hogy ennyire elmérgesedett. Én ebben a kérdésben sem vonom kétségbe a jószándékot és amint hibának tartottam azt a módot is, ahogyan Bleyer felszólalt, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha mi a kisebbség érdekében nem teljesítettünk volna mindent, amit teljesítenünk kellett volna, éppúgy hibának tartottam azokat a zavargásokat, brutalitásokat is, amelyek utána történtek. A katolikus diákszövetség, a nemzetközi diákszövetség szervezete, amikor látta a kérdés elmérgesedését, a maga külügyi bizottságának elnökét kiküldte .tJecsoe, anoi megjelentek a német kiküldöttek is és a következő kommünikét tették közzé (olvassa): «A Föderáció Emericana nyilatkozata, valamint az 1933 május 24-én Gönczy úrral Bécsben lefolytatott tárgyalásaink meggyőztek bennünket arról, hogy a budapesti egyetemi események nem németellenes tendenciájúak voltak, és az egyetemi tüntetések nem Németország ellen, sem a németség vagy a német kisebbség ellen irányultak, hanem kizárólag a professzor személye ellen.» Ilyen tendenciát csakis a sajtó egy részének beállításában nyert az ügy, amely sajtóról mindig tudjuk, hogy akkor a legnagyobb hazafi, amikor a maga ügyét szolgáljaMajd így folytatja a kommüniké (olvassa): «Igen sajnáljuk, hogy ez a félreértés, bár csak rövid időre is, baráti viszonyunkat megzavarhatta. Arra törekszünk, hogy a jóviszony a jövőben még szorosabb legyen, és a hagyományos német-magyar bajtársiasság az igazi katolikus szellem jegyében győzzön.» Ezt azért olvastam fel, mert sokszor szoktam hivatkozni itt a restauráció, a királyság kérdésével kapcsolatban bizonyos történelmi lelkületre, vagy ennek az országnak évszázadokon keresztül predominans katolikus irányzatára, vagy — mondjuk — többségének katholíkus karakterére. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ebben az országban mi nem tartunk minden keresztényt éppen olyan jó hazafinak és nem hisszük azt, hogy a más felekezethez tartozó keresztények nem lehetnek éppen olyan erős támaszai egy keresztény nemzeti irányzatnak, hanem azt jelenti, hogy látjuk a katolicizmusban rejlő erőt, amely össze fogja azokat a népeket, amelyeknek többsége katolikus, — amilyen különösen a Duna mentében a horvát, szlovén és osztrák, — látjuk, hogy a katolicizmus ezek között ilyen kapcsolatot teremthet, és hogy — mint a példa mutatja — rögtön kiküszöböli az olyan kérdéseket, amelyek elmérgesedhetnek és az országnak árthatnak. T. Ház! Végzem beszédemet azzal, hogy azt mondom: minden alkalmat használjunk fel a parlamentben és nemzetközi fórumokon, hogy a magyar kisebbség sérelmeit szóvátegyük. Ez nekünk igazi kötelességünk. E mellett azonban folytassunk továbbra is becsületes, őszinte kisebbségi politikát, olyant, amilyent őseink is folytattak. (Ügy van! balfelöl.) Mert az csak újabb hazugság és a liberális korszak maradványa, hogy itt a magyarság részéről valami nemzetiségellenes politika folyi,. Itt una eademque nobilitas volt, ami mai nyelven azt jelenti, hogy jogegyenlőség, polgári egyenlőség volt minden ajkú polgárai között a hazának. A kiváltságot nem a magyar ajkúság adta, hanem a rendiség, a nobilitas, s az egyformán kiterjedt minden ajkú honfitársra. Külpolitikánkat tehát állítsuk be a kisebbségi kérdésnek e magasabb horizontjába. En a magyar királyságban látom azt a vonzóerőt, amely szükséges ezen a téren, mert a magyar királyság alatt ezek a nemzetiségek nem pusztultak el, hanem boldogultak, prosperáltak és így annak visszaállítása rájuk nézve azt a reményt jelenti, hogy abban újra meg fogják találni azt az erőt, amelyre jobban támaszkodhatnak, mint azoknak az államoknak erejére, amelyben most vannak. Méltóztassék elképzelni, ha visszakapcsolnák ide a Felvidékről csak a magyar területeket, nem volna-e a tótságnak kétszeresen vagy többszörösen súlyosabb helyzete a csehekkel szemben, mint most. Ezt világosan kell látnioks érezniök kell, hogy nekik az ottani magyarsággal saját életük és jövőjük egyszerre alakul és dől el. Én, t. Ház, ismét nem hajánál fogva húzom elő a kisebbségi kérdésnél sem az ezeréves magyar királyság restaurálásának szükségességét, hanem azért, mert benne látom azt az erőt, azt a történelmi yonzóhatalmat, amelyre rátekintve, a nemzetiségek a most mondottakat kell, hogy érezzék magukban, és ha visszagondolnak meg az Árpádok korára is, — talán még inkább, mint a Habsburgok korára, amikor tudjuk, hogy a nemzetiségek kijátszása egymás ellen hozzátartozott a «divide et impera» politikájához, amely azonban ma már az elmúlt időkre tartozik — tudni fogják, hogy a Duna medencéjének egy ilyen ezeréves királyságában boldogulásukat újra a legjobban megtalálhatják. Ezeket a gondolatokat szükségesnek tartottam elmondani a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban is. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! A költségvetési vitának tulajdonképpen általában az volna a hivatása és jelentősége, hogy a nagy kérdésekre, az aktuális kérdésE'kre nézve az illetékes kormánykörök nyilatkozzanak, mert hiszen többékevésbé illuzórius egy költségvetési vita, amely fontosabb problémák nem ismeretében folyik le. Ha végignézek ezen a vitán, azt kell mondanom, hogy több kérdésre vonatkozóan, amelyet kormánynyilatkozatok, hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok aktuálissá tettek, a kormány a jelenlegi költségvetési vita során felvilágosítást nem adott. Nem adóit felvilágosítást abban a tekintetben sem, hogy mi a kormány elgondolása és terve a kormányzói hatáskör kiterjesztéséről előterjesztendő törvényjavaslatra nézve, bár ez a közjogi reform közjogi berendezkedésünket lényegesen érinti, nemcsak a formális jog szempontjából. - Többféle elgondolás került a nyilvánosság elé. Kétségtelenül felmerül és felmerülhet a jelenleg még rendezetlen főkegyúri jog kérdése is. A lapokban olvassuk, hogy a szomszéd államok bizonyos vallási kérdések ideiglenes rendezésére Rómában konkordátumot kötnek, és ez-