Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

46 Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. zel szemben azt látjuk, hogy nálunk e kérdés tekinteiében még mindig 'bizonytalán a jogviszony. Nem kaptunk nyilatkozatot abban a tekintetben sem, hogyan gondolja a kormány a többé-kevésbbé mégis csak katolikus autonómia kérdésének megoldását. Nem kaptunk felvilágosítást a kormány átszervezési terveire nézve sem. Tudniillik egyes miniszteri ügykörök megváltoztatását, illetve egyes minisztériumok öszevonását tervezi a kormány. Kilátásba helyezte a kormány még- egy bizonyos termelési minisztérium, csúcsminisztérium. szervezését az általános nagy vonalvezetés érdekében, majd ismét más gondolatok merültek fel. Tudomásomra jutott, hogy az átszervezés igenis meg fog történni, az átszervezés formája felől azonban még nem tájékozódhatott senki. Amikor — azt hiszem — a gazdasági kérdések dominálnak az egész világon, mégis csak érdekelhetné a magyar törvényhozást, vagy a törvényhozás egy részét, hogy amikor a földmívelésügy az első ügye ennek az országnak, hogyan terveztetik a földmívelésügyi minisztériumnak összevonása egy másik minisztériummal. Vagy hogyan gondolja akormány feje a közlekedés kérdésének megoldását? Bármennyire dominálnak az agrárkérdések Magyarországon, az ipar mai fejlettsége^ mellett az ipari problémák sem hanyagolhatók el. Az ipar jövő sorsával kapcsolatban mégsem mindegy az, hogy az ipar ügyeit a legmagasabb helyen hogyan intézik el. Hallunk bizonyos közigazgatási reformról. Magyarországnak régi égető szükséglete a közigazgatási reform, azonban ma már egészen nyíltan és elég autentikusnak látszó helyekről hangzanak el nyilatkozatok, hogy a régi magyar vármegyei intézményre vonatkozólag lényeges reformok terveztetnek, hogy az országot kerületekre osztják, ami esetleg kapcsolatban lehet a. katonai közigazgatással, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Szóval reformpolitika! Nagyon érdekes programmot méltóztatik mondani!) Állítólag hét kerületre osztják fel az országot, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Rendkívül érdekes, mert a nemzeti munkatervet méltóztatott eddig elmondani!) Mindezekre nélkülözzük a konkrét nyilatkozatokat. Mindenesetre elismerem, hogy nagyon nagy szuggesztív ereje van a miniszterelnök úrnak, azonban több esetben ez a szuggesatió emlékeztet engem — ha nézem azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt hót hónap alatt r láttam, illetve nem láttam — a világtörténelem egyik legszuggesztívabb egyéniségének esetére. Amikor ugyanis Mohamed azt mondotta, hogy: megparancsolom a hegynek, hogy jöjjön Mohammedhez — és a hegy nem jött Mohammedhez, az eredmény az lett, hogy Mohammed fogta magát és azt mondta, hogy ha a hegy nem jön ő aozzá, akkor elmegy ő a hegyhez. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Ki az a hegy? Talán Ilegymegif) A hegy alatt értem azokat a problémákat, amelyeknek megoldását a miniszterelnök úr megígérte és kilátásba helyezte, amely problémák azonban sok tekintetben erősebbeknek bizonyultak, mint a kormány ereje. Azt hiszem, hogy a kormány még nagyon sok kérdésben, különösen a gyorsaság és a gyors megoldás szempontjából adós maradt az először közölt tervekkel szemben. A pénzügyminiszter úr még ezideig nem adta meg a (nemzeti munkaterv egyik pontjának megoldását, hogy tudniillik hogyan fogja megvalósítani az olcsó és bőséges hitelellátást. En kétségtelenül azt tapasztalom, hogy amióta ez a kormány van, a hitelellátás inkább romlott, s az olcsó és bőséges hitelt ebben 'az országban nem élvezte senki. Evvel kapcsolatban még egyre vagyok bátor felhívni a kormány figyelmét. Nagyon helyes volt (mindaz, amit Eckhardt t. képviselőtársam beszédében elmondott, mert kétségtelen, hogy Magyarország szempontjából kívánatos, hogy az agrárkérdések megfelelő formában kerüljenek a londoni konierencia elé, de semmi vonatkozásban nem hallottuk azt, hogy a minisztériumnak, vagy a miniszterelnök úrnak mi az elgondolása a valutáris kérdések és a pénzügyi kérdések tekintetében, amely kérdések a londoni világkoníerenciának fontos problémái és természetszerűen kell is, hogy azok legyenek. E tekintetben a kérdést nem látom olyan egészen egyszerűnek és a képviseletet is bizonyos tekintetben kissé aggályosnak tartom. Köztudomású, hogy Walko delegátus úr kifejezetten a defláció híve. E tekintetben ő saját maga is nyilatkozott és ezt senkinek sincs joga kétségbevonni, ő tnem is csinált titkot belőle. A bizottság másik képviselője a pénzügyminiszter úr, akinek eddigi politikája — azt hiszem — szintén megerősíti azt, hogy vonzalma ugyancsak efelé az irányzat fele viszi. Mindenesetre ha kimennek, kérdés az, hogy a magyar delegáció ott milyen szerepet fog betölteni, egyszerűen a statiszta szerepét-e, vagy pedig fog-e ott olyan javaslatokat tenni vagy tehetni, amely javaslatok esetleg befolyásolhatják a konferencia sorsát. En nem tartom egészen indokoltnak azt, hogy pont Magyarország helyezkedjék a pénzügyi problémák terén sokkal szigorúbb, sokkal konzervatívebb és az aranyalap hangoztatása mellett sokszor irreálisan megalapozott nézethez. Hiszen igen szép az, ha a^ magyarkormány hangoztatja az aranyhoz való szigorú ragaszkodást, azonban kétségtelen, hogy Magyarországon nagyon sok tekintetben különös jelenségek vannak, mert talán sehol a világon nem hangoztatják annyiszor a magyar királyságot, amely király nélkül van s a magyar aranypengőt, amely arany nélkül van. E tekintetben szintén csak azt mondhatom, amit már több vonatkozásban említettem, hogy több realitást kérnék, különösen akkor, ha ezek a nyilatkozatok külföldön történnek, ott, ahol mégis nagyobb a fogékonyság a realitások iránt, mint nálunk. A miniszterelnökség keretében még csak annyit említek meg, hogy amikor a minisztériumok leépítéséről beszélünk, akkor éppen a miniszterelnökségnél szaporították az államtitkári állásokat. Megengedem, hogy ez most egyszerre szükségessé vált, természetes azonban, hogy a kívülállók és a kebelbéli dolgokkal nem annyira ismerős egyéneknek különösnek tetszhetik az, hogy éppen jelenleg, amikor olyan minisztériumokban szüntették be a politikai államtitkári állásokat, amelyekben pedig feltétlenül indokoltnak látszik az ügyek nagyságára és fontosságára való tekintettel, hogy több magasabb irányító egyén működjék, ennek az ellenkezőjét látjuk a miniszterelnökségnél, aminek szükségszerűségét nem látom. A Külkereskedelmi Hivatal is a miniszterelnökséghez osztatott be, amit megint csak annak tulajdonítok, hogy a miniszterelnökség a Vonalvezetést összevonja, magához von több olyan problémát, amely régebben inkább a