Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1933 július 5-én, szerdán. 547 zelebbről érint, mindenesetre jogosan elvárja, liogy a pénzügyminiszter úr ezekre a kérdé­sekre nézve nyilatkozzék. (Egy hang jobb felől: Meg fog történni! — Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz­ügyminiszter úrnak. Következik Mojzes János képviselő úr 2. számú interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolva­sását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): interpellá­ció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz: az úgy­nevezett építőtakarék-szövetkezetek üzelmei tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úr­nak arról, hogy az úgynevezett építőtakarék­szövetkezetek üzleti gesztiója teljesen hasonló a törvény által tiltott úgynevezett «hólabda»­üzletekhez, illetve «hólabda»-szerzŐdésekhez? 2. Minő intézkedéseket kíván tenni a pénz­ügyminiszter 1 úr aziránt, hogy az úgynevezett építőtakarék-szövetkezetek ma szokásos üzlet­szerzési módja mellett a közérdek megóvas­sék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: Igen t. Képviselőház! Ezzel a kérdéssel, amely második interpellációm tárgya, csak nagyon röviden kívánok foglal­kozni és interpellációmnak tulajdonképpen csak az a célja, hogy a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívjam egy bizonyos — szerintem egészségtelen —• jelenségre. A kérdést ugyan részletesen nem ismerem, de attól tartok, hogy a közérdeket veszélyezteti az, amit előadni le­szek bátor. Arról van szó, hogy a legutóbbi évek alatt, amikor itt az úgynevezett normális hitelélet és a normális hitelviszonyok megszűntek, kü­lönösen pedig amióta a hosszúlejáratú törlesz­téses kölcsönök folyósítása megszűnt, a pénz­intézeteknek egy új neme fejlődött ki, az úgy­nevezett építőtakarék-szövetkezetek. Ezeknek az építőtakarék-szövetkezeteknek ügynökei le­pik el a legutóbbi időben a vidéket, ígérnek kamatmentes, vagy pedig minimális kamato­zású hosszúlejáratú kölcsönöket. A feltételek szerint, amelyeknek egyik példánya itt van a kezemben, ezeket a kölcsönöket családi házak éptésére, mezőgazdasági üzemek létesítésére, ingatlanok szerzésére, vagy pedig jelzálogos terhek konvertálására folyósítják ezek a pénz­intézetek. (Gallasz Ágost Rudolf: Melyek azok?) Az úgynevezett építőtakarék-szövetke­zetek, nem akarom azokat megnevezni, de mindenesetre szükségesnek tartom, hogy azo­kat a feltételeket, amelyek mellett ezek a pénz­intézetek a hosszúlejáratú kölcsönök folyósítá­sát ígérik, ismertessem itt a t. Ház előtt. Annál is inkább szükségesnek tartom, hogy ezt ismertessem, mert nemcsak egyoldalú hitelezési ügyletről van szó, hanem amikor az említett pénzintézetek ígérnek, vagy esetleg folyósítanak kölcsönöket, ugyanakkor az adó­sokkal, illetőleg a kölcsönt igénylőkkel köt­levelet iratnak alá, amelyben az illetőt kötele­zik arra, hogy az igényelt kölcsön egy tekin­télyes hányadát előre befizesse az illető pénz­intézetnek. Nagyjában arról van szó, hogyha valaki ilyen kölcsönt akar igényelni vagy je­gyezni, az igényelt összegnek körülbelül 20%-át előre be kell fizetnie. Ezeknek az intézeteknek a körlevelei szerint azt az összegt, amelyet ők a kölcsönt igénylők számára folyósítanak, tu­lajdonképpen ezekből az előre befizetett hozzá­járulási összegekből fedezik és gyűjtik össze. Egy hasonló ügyletet ismerünk már a keres­kedelmi életből. Ez az ügylet ugyanis már első látszatra is veszedelmesen hasonlít az úgyne­vezett hólabdaüzlethez. Arról van szó, hogy kapnak kölcsönt az egyes kölcsönt igénylők, akik befizetik az igényelt összegnek körülbelül egynegyed, vagy egyötödrészét, abban az eset­ben, ha négyszer, vagy ötszörannyi igénylő akad, akik majd azokat a bizonyos folyósí­tandó összegeket össze fogják adni. De nem ilyen első látszatra talán kevéssé veszedelmesnek látszó feltételeket tartalmaz­nak azok a kötle vélek, amelyeket a kölcsön­igénylők ezreivel aláíratnak ezek az úgyneve­zett építőtakarék-szövetkezetek. Annak a köl­csönt igénylőnek, aki ilyen hosszúlejáratú ka­matmentes kölcsönt jegyez, a szerződési összeg kiutalásához akkor áll be az igénye, amikor a kötelező befizetéseket már legalább hat hóna­pon keresztül pontosan teljesítette és a tőke­befizetések az igényelt szerződési összegnek legalább 15%-át elérték. Legelőször tehát 15%-ot be kell fizetnie az igénylőnek. (Brogli József: Az nem volna_ baj, mert kapja reája azután a kölcsönt!) Majd jönnek azután hozzá a további sallangok t. képviselőtársam! Azok a kölcsönt igénylők, akik a szerző­dési összeg 15%-át befizették és a hathónapos legrövidebb várakozási időn túl egy éven belül jutnak a kiutaláshoz, a később sorra kerülő igénylők várakozási idejének megrövidítése érdekében kölcsönösszegük 3%-ának megfelelő összegű egyszeri arányosítás! járulékot tartoz­nak fizetni. Ezek. a pénzintézetek tehát egy­általában nem ígérik, hogy mikor fogják fo­lyósítani a kölcsönt. Az illető igénylőnek, ami­kor aláírja azt a kötvényt, be kell fizetnie az igényelt összeg 15%-át, mert addig a kölcsön folyósításához semmi igénye sincsen, de ha ezt az összeget befizette, akkor még mindig nem tudja, mennyi idő alatt fogják részére a köl­csönrészleteket folyósítani. Hat hónapon belül semmiesetre sem folyósítják. Ha azt akarja, hogy hat hónap és egy évi időköz között fo­lyósítsák a kölcsönt, abban az esetben a befi­zetett 15%-on felül még további 3%-ot kell ki­fizetnie, hogy a többi kölcsönjegyzőket a sor­rendi elsőbbségért kárpótolja. Ha egy és két év között történik a kiutalás, abban az esetben 2'5%-ot kell befizetnie a már megfizetett 10%-on felül, ha pedig két éven túl, de négy éven belül történik meg a kiutalás, abban az esetben 2%-ot kell fizetnie. A 15%-on felül az igényelt névértéknek tehát még f 2—3%-át kell befizetni ezen a már említett címen. De vannak itt még egyéb kikötések is. Nevezetesen ügyviteli költségek címén az igé­nyelt kölcsön 3%-a illeti meg egyszersminden­korra az intézetet. Ügyviteli költségek címén tehát további 3%-ot kell fizetni. Azonkívül foly­tatólagos ügyviteli költségek fejében - a szerző­dési összeg 0'5%-a fizetendő évenként, mely összeg a belépést követő naptári év kezdetén esedékes. Tehát eddig már volt 15%, amit be kellett fizetni, egyszersmindenkori ügyviteli költség 3%, 0'5% évenkénti folytatólagos ügy­viteli költség, azután pedig jönnek még egyéb sallangok, amit majd leszek bátor ismer­tetni. (Brogli József: A 15% nem kamat, az tőke!) T. képviselőtársam, innen olvasom fel a kezeim közt lévő feltételekből. A szerződési összeg első részlete lehívásá­nak napjától évenként előzetes havi részletek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom