Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

548 Az országgyűlés képviselőházának 2í ben a szerződési összeg 8% évente min- , den szerződési 1000 pengő után összesen 80 pengő fizetendő. Ha tehát az igényelt kölcsönnek egy részletét folyósítják, — mert a pénzintézet egyáltalában semmi garanciát sem vállal arra, hogy azok az igénylők, akik az igényelt összegnek egy nagy hányadát előre befizetik, mikor fogják az egész összeget megkapni — (Égy hang balfelől: Sohasem!) mondom, ha egy részletet már folyósítanak, akkor az igényelt kölcsön teljes névértéke után évente további 8%-ot kell az illetőnek fizetnie. (Gallasz Ágost Rudolf: Zsebmetszés!) De ez még -nem elég. Azonkívül foglaltatik egy további kikötés is ezekben a kötlevelekben, amelyeket azok a tájékozatlan adósok, akik ezeket a kötleveleket aláírják, rendszerint észre sem vesznek, csak akkor, ha ezt a kölcsönt, ha talán szerencséjük van, folyósítják részükre. Ez, a kikötés pedig a következő (olvassa): «Az intézet fenntartja magának azt a jogot, hogy a kiutalásra kerülő összegek 10%-át esetenként a felmondott szerződések időelőtti visszafizetésére fordíthassa.» A pénzintézetnek tehát jogában van visszatartani további 10%-ot az igényelt öszszegekből arra az esetre, ha a szerződést idő előtt felmondanák. Eszerint a kőtlevél szerint tehát, amelyet a mai egészségtelen hitelviszonyok mellett az adósok ezrei és tízezrei írnak alá, akiket a pénzintézetek szorongatnak azért, hogy ottlévŐ kölcsöneiket, amelyeket felmondtak, konvertálhassák, hosszúlejáratú kölcsönre alakíthassák át, a következő járulékokat kötelesek előre befizetni: mint már mondottam, 15%-ot, 3%-ot, isimét 3% állandó ügyviteli járulékot, félszázalék folytatólagos ügyviteli járulékot, 10%-ot az intézet visszatarthat az esetleges időelőtti visszafizetés esetére, azonkívül pedig évi 8%-ot abban az esetben, ha a pénzintézet ennek az igényelt összegnek csak egy részletét is folyósította. Ez tehát kitesz körülbelül 49'5%-ot. Amint ezeknek az úgynevezett takarék-szövetkezeteknek prospektusaiból megállapítható, ezek az intézetek azokat az összegeket, amelyeket így ígérnek, illetve folyósítani akarnak az egyes kölcsönigénylők részére, maguktól a kölcsönigénylőktől szedik össze. Ha nézzük .a befizetések összegét, egy ember részére, aki már előre befizeti (Gallasz Ágost Kudolf: De nem folyósítják! Csalás!) negyedrészét vagy harmadrészét az általa igényelt összegnek, abban az esetben folyósítják a kölesönt, ha még akad háromszor, vagy négyszer annyi igénylő, aki azokat a bizonyos összegeket előlegezni fogja, amelyeket az igénylőnek így folyósítani ígér a pénzintézet. En mindenesetre felhívni kívántam a pénzügyminiszter úr figyelmét erre a jelenségre, mert szerintem a. hitelezésnek és az üzletszerzésnek ez a módja nem egészséges és a közérdeket : veszélyezteti. Mert arról van szó, lehet, hogy kap a kölcsönigénylők egy negyedrésze, vagy harmadrésze kölcsönt, amely a mai hitelviszonyok mellett kedvezőnek mondható, a másik háromnegyed, vagy kétharmadrész ellenben, akik a folyósított Összegeket előlegezték, egy fillért sem fognak kapni az általuk igényelt és előjegyzett kölcsönből, annak ellenére, hogy az igényelt öszszegnek egy nagy hányadát, harmad- vagy negyedrészét már előre befizették. Mert ahhoz, hogy ők is megkaphassák az igényelt kölcsönt, ismét négyszer annyi igénylő lenne szükséges. Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úrtól erre a kérdésre sem kapok itt választ. Mindenesetre 8. ülése 1933 július 5-én, szerdán. szükségesnek tartanám, hogy ebben a kérdésben is nyilatkozzék a tisztelt távollevő pénzügyminiszter úr, nehogy esetleg a tájékozatlanság vagy a kellő ellenőrzés hiánya miatt azoknak a szerencsétlen kölcsönigénylőknek tömegei áldozatul essenek az üzletszerzés eme módjának, amelyet én másnak nem nevezhetek, mint közönséges szédelgésnek. {Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Tobler János képviselő úr 1. számú interpellációja az összkormányhoz. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy egyes minisztériumokban magasrangú tisztviselők szolgálati időben pártjelvényeket viselnek? Hajlandó-e a miniszterelnök úr intézkedni, hogy a minisztériumok pártatlansága a jövőben is biztosíttassék és az ország tisztviselői szolgálati időben pártjelvényeket ne hordhassanak?)) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tobler János: Mélyen t. Ház! Az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, a keresztény gazdasági és szociális párt, a politikai szervezkedés szabadságának híve. A politikai szervezkedés szabadságát mindazon politikai mozgalmakra tartja kívánatosnak, amelyek a magyar állam gondolatával nem ellenkeznek. Egészen természetes, hogy minden politikai szervezkedést, — akármelyik párt részéről történjék is —• ha megfelel annak az elgondolásnak, hogy minden körülmények közt szolgálnia kell a magyar állam eszményét és gondolatát, szívesen" látunk, akár mint testvér, akár mint ellenfél állunk is vele szemben. A politikai szervezkedést népünk politikai iskoláztatásának tartjuk és ilyen értelemben szükségesnek is véljük. Az utóbbi időkben, a legutóbbi heteken Magyarországon erősebb politikai szervezkedési hullámot látunk és érzünk. A kormánypárt szükségesnek találta táborát megszervezni. Ezzel a törekvéssel szemben semmi kifogásunk nem lehet, mert véleményünk szerint minden politikai pártnak jogában áll megszervezni tömegeit; az a politikai párt azonban, amely a nemzeti egység gondolatával indul el szervezési munkára, szervezkedési módszereivel elsősorban oda kell hogy törekedjék, hogy ezt a szót: nemzeti egység, ne kompromittálja, ne járassa le. A nemzeti egység gondolatát ugyanis a mi szerény véleményünk szerint nem lehet és nem szabad teljesen egy pártnak kisajátítania, mert a nemzeti ^egységet a magunk részéről nem tudjuk elképzelni hitleri alapon, hanem csak úgy, hogyha az a szívekből jön (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és nem ia terror eszközeivel dolgozik. (Helyeslés a baloldalon.) Azokkal a módszerekkel szemben, amelyekkel találkozunk, ha a Nemzeti Egység Pártjának szervezkedését nézzük, kifogást kell emelnünk, mert egyik-másik helyen a szervezkedéssel megbízott elemek túlmerészek működésükben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Amikor ilyen pártot látok, mint amilyen a nemzeti egység pártja, amely ebben a Házban nagy többséggel rendelkezik, azt kell mondanom, hogy felesleges ilyen eszközökhöz nyúlnia, mert vagy megvan a többsége a nemzet fiaiban, a nemzet közvéleményében, vagy pedig nincs, akk;or pedig Magyarországon nem