Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés képviselőházának 20 i az Alföldön, — konkrét eseteket tudok — megmaradt a jószág, de nem jelentette be az a falusi vagy városi központtól 30—40 kilométernyire lakó magyar azt, hogy ő élőcsírával akar oltatni. Megmaradt a jószág, a sertésvészt ki tudta kerülni, de ' megbírságolták, megbüntették a főállatorvosoknak, vagy pedig egyéb állategészségügyi hatóságoknak a paragrafusok szerinti lelketlen intézkedése folytán. A szimultánoltásokhoz engedély kell, ha valamely községnek vagy városnak területén nemi lépett fel járványszerűleg a sertésvész. Hála Istennek, hogy nem lépett fel. Tudok vidékeket, ahol csak^ akkor engedélyezik a szimultánoltást, ha kétpengős állami és egypengős városi; vagy községi bélyeggel ellátott kérvényt adnak be a hatóságokhoz. Valósággal elhessegetik, elvadítják a magyar gazdát attól, hogy a szimultánoltást a növendékjószágnál idejében alkalmazza és így jószágállományát erőssé és immúnissá tegye a sertésveszedelemmel szemben. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: Befejezem. Mindezekből kifolyólag kérem a t. miniszter urat, ha ha^a fog jönni a Dunántúlra, ne térjen ki a kérdés lényege elől. Feleljen itt a Képviselőházban, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e a mai szérum- és oltóanyagárakat a lenyomott jószágárakkal? Az árak leszállítása jogos érdeke a magyar gazdaközönségnek, általában minden magyar kisembernek, akinek egy-két, vajgy több darab sertése van. Nekünk már elég volt a kormányígéretekből. Mi szavaló művószkedés helyett tényeket és cselekedeteket akarunk látni, mi a kartellalakulatokkal szemben látni, érzékelni és értékelni akarjuk a kisemberek érdekét csakugyan becsületesen felkaroló kormányrendszer intézkedéseit. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha pedig- ezt nem látjuk, (Jánossy Gábor: Meglátjuk! — Derültség.) akkor a t. túloldal tagjai szakítsanak a kormány támogatással (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és mondják meg nyíltan, hogy jöjjön más kormány, jobb a mostani helyett. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Mojzes János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a zálogleveleken r alapuló törlesztéses kölcsönök rendezése ügyében teendő sürgős intézkedések tárgyában. 1. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr haladéktalanul beszüntetni a zálogleveleken alapuló, külföldi valutára szóló törlesztéses kölcsönök miatt a transzfer alap javára történő árveréseket, tekintettel arra, hogy a külföldi hitelezők belátható időn belül úgysem fognak hozzájutni az így behajtott követeléseikhez? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr haladéktalanul felfüggeszteni a záloglevél-visszafizetési tilalmat, illetve lehetővé tenni, hogy a zálogleveleken alapuló törlesztéses kölcsönök záloglevelekkel is rendezhetők! legyenek? 3. Minő intézkedéseket kíván tenni a pénzügyminiszter úr a zálogleveleken alapuló törlesztéses kölcsönök már lejárt annuitási részleteinek rendezése tekintetében? 4. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr haladéktalanul intézkedni aziránt, hogy a dollár és fontsterling valutára szóló, zálogleveles költése 1933 július 5-én, szerdáit. 543 csönök rendezésénél a Nemzeti Bank hivatalos árfolyama legyen az irányadó?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a fÖldtehenrendeaés kérdését ebben a Házban a Háznak talán minden oldaláról szóvátettük, a pénzügyminiszter, úr azt válaszolta, hogy ez a kérdés tulajdonképpen függvénye azoknak a pénzügyi és gazdasági kérdéseknek, amelyeknek terén a londoni konferencia lesz hivatva rendet teremteni. Azok után a semmitmondó nyilatkozatok után, amelyek a londoni konferencia óta a pénzügyminiszter úr részéről a Felsőházban elhangzottak, — mert a Képviselőházban a pénzügyminiszter úr nem tartotta szükségesnek, hogy erről a fontos kérdésről nyilatkozzék — mindenesetre sajnálom, hogy ismét üres miniszteri szék előtt vagyok kénytelen beszélni, holott az ország közvéleménye elvárhatná azt, hogy ezen az utolsó ülésen, amelyen az elnapolás előtt még módunkban van szóvátenni a legutolsó gazdavédelmi rendelet időbeli hatályának lejárta előtt ezt a kérdést, a pénzügyminiszter úr nyilatkozzék azokról a kérdésekről, amelyeket bátor leszek ezúttal szóvá tenni. El vagyok rá készülve azonban, hogy az általam felteendő kérdésekre nem fog választ adni (Rassay Károly: Majd novemberben!) és így a magyar népnek, de különösen a magyar kisgazdaközönségnek az a része, amelyet ez a probléma létérdekében érint, ismét kétségben van az iránt, hogy a kormány végre komolyan aikar-e f oiglalfkioizinii ennek a kérdésnek megoldásával? (Jánossy Gábor: Most tanácskoznak a miniszterelnök úr, hogy ősszel végleg rendezik ezt a kérdést. — Rakovszky Tibor: Minden finom gyümölcs ősszel érik!) Nem mondotta meg a miniszterelnök úr, hogy hogyan akarják rendezni. (Jánossy Gábor: Most tanácskoznak rajta! — Rassay Károly: Most itt legyenek és ne tanácskozzanak rajta. — Jánossy Gábor: Talán éppen most tanácskoznak róla!) A költségvetési vitában a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ez a kérdés végeredményben függvénye azoknak a monetáris kérdéseknek, függvénye az aranyalap mikénti rendezésének, amely kérdésben szintén a londoni konferencia lesz hivatva dönteni. Ha mi ettől a kérdéstől és a londoni világgazdasági konferencia eredményétől tesszük függővé azt a nagyon is fontos szociális problémát, hogy milyen módon segítsünk az eladósodott birtokosokon, de különösen az eladósodott kisbirtokosokon, akkor én sem a pénzügyminiszter úrtól, sem pedig a kormánytól nem várok célravezető megoldást ennek a kérdésnek rendezése terén. A londoni konferencián az a komikus jelenet játszódott le, hogy azok az államok, amelyek aranybőségben szenvednek, mindenáron le akarnak térni az aranyalapról és éppen azok az államok ragaszkodnak továbbra is az aranyalap fenntartásához, — így többek között Magyarország is, — ahol ha más egyéb még, úgy ahogy lenne is, csak éppen az arany hiányzik. Azoknak a gazdasági bajoknak, amelyek ezt az úgynevezett világgazdasági válságot előidézték, egyik nagyon is alapvető oka éppen az, ami a legutolsó évtizedek alatt az aranytermelés és aranyelosztás terén lejátszódott. A világ aranytermelése ugyanis nem tart lépést az egyéb javak termelésével, a rendelkezésre álló aranymennyiség nem elegendő, 82*