Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

544 Áz országgyűlés képviselőházának j emellett az árak nem tarthatók előbbi színvonalukon, mert az aranymennyiség elégtelenségénél fogva az aranynak értékben emelkednie kell, -az arany értékének emelkedése pedig egyértelmű az egyéb javak és áruk értékének és árának sülyedésével. Emellett pedig a meglevő aranymennyiség elosztása is a lehető iegegészségtelenebb és legrendszertelenebb, ami végeredményben egyik főforrása azoknak a zavaroknak, amelyek az egész közgazdasági élet megbénulását eredményezik. Mert azokban az államokban, ahol az arany bőségben van, mint például az EgyesültÁllamokban, Hollandiában vagy Franciaorországban, amelyek pedig már többé-kevésbbé letértek az aranyalapról, az arany már nem tölti be azt a hivatását, hogy pénzkibocsátás alapjául szolgáljon, hanem közgazdaságilag meddővé válik. Viszont azokban az országokban, amelyekben az arany — többnyire helytelen pénzügyi intézkedések következtében kevesbedett, — niint ahogyan itt is történt a bankzárlat után, amikor körülbelül 50—60 millió pengőnyi aranyfedezetet fizettek ki a külföld részére teljesen észszerűtlenül és szükségtelenül, — vérszegénység áll elő, amely az egész gazdasági élet pangását és úgyszólván teljes megbénítását idézi elő. Azt látjuk, hogy jelenleg az Egyesült-Államokban van a világ aranyának körülbelül 40 százaléka, 25.776,000.000 pengő értékű arany és ezzel szemben a forgalomban lévő bankjegymennyiség 32.455.000.000 pengő értéket tesz ki. Számszerűleg is csak alig valamivel több a papírdollármennyiség, mint amennyi az aranyfedezet. Az Eszakamerikai Egyesült-Államok ennek ellenére mégis mindenárán le akarnak térni az aranyalapról. Ugyanez a helyzet Franciaországban is. Franciaországban névleg ugyan még meglenne az aranystandard, az aranyalap, de tudjuk azt, hogy a frankot sokkal alacsonyabb árfolyamon rögzítették, mint ahogyan ezt például a legtöbb középeurópai állam, így nevezetesen Magyarország és Ausztria tették. Franciaországban 18*5 milliárd pengő értékű az aranyfedezet, ezzel szemben pedig 19 milliárd pengő értékű, tehát alig valamivel több a forgalomban lévő hankjegymennyiség. Ezzel szemben Magyarország ragaszkodik az aranyalaphoz, az a Csonka-Magyarország, amelynek aranykészlete a 100 millió pengőt sem éri el, bank jegymennyisége a szükséglethez képest teljesen elégtelen és amely Magyarországnak mindezzel szemben csaknem 4 inillárd pengő adóssága van. A földteherrendezés kérdése valóban függvénye az aranyalap, illetve az aranyalapról való letérés kérdésének, de a földteherrendezés kérdését nem lehet feláldozni egy fikciónak ós nem szabad csökönyösen ragaszkodnunk ahhoz, ami voltaképpen már nincs is meg. Hogy ímennyire fontos szociális probléma a földteherrendezés kérdése, elegendő utalnom arra, hogy az 577.000 eladósodott mezőgazdasági birtok közül több mint 567.000 van 50 katasztrális holdon alul. Abból a teherből pedig, amely a magyar földbirtokokra nehezedik — csak a bekebelezett terheket veszem tekintetbe — a 2.086,000,000 pengő értékű, jelzálogilag betáblázott teherből 1.491,000.000 pengő az, amely az 50 katasztrális holdnál kisebb tártokokat terheli. E mellett a probléma mellett nem mehetünk el olyan (szótlanul, mint ahogyan a pénzügyimdniszter úr teszi, mlár íazzal is, hogy adós marad az interpellációimra adandó válasszal. 8. ülése 1933 július 5-én, szerdán. Azzal a halogató taktikázással, amit a kormány részéről már évek óta tapasztalunk, nem lenét megkerülni ezt a problémát. A pénzügyminiszter úr vég nélkül hangoztatja, hogy a pengő értékét tartanunk ke^l es hogy ragaszkodnunk kell az aranyértékhez, az aranyalap; tioz. Ezzel szemben én azt mondom: ha a pengő értékét tartani kell, miiyen indokolással tűri a kormány, nogy minden egyébnek az értéke viszont süllyedjen? Ezelőtt 4—5 évvel még 1600—2000 pengő volt egy katasztrális hóid föld ára, ma 400—500, vagy 600 pengő. Kérdezem: tehát vájjon aranyalapon állunk-e még? Ha ezt a jelenséget vesszük tekintetbe, akkor azt látjuk, hogy az arany maga tért el az arany alap tói. Az arany értéke megtöbbszöröződött. Eiég utalnom arra, hogy például az aranypengőről szóló rendelet értelmében egy kilogramm arany talán egyenlő 3800 papírpengővel; ezzel szemben ma egy kilogramm arany ára 5400 pengői, nemrégiben 7000—7200 pengő is volt. Amikor tehát ezt a jelenséget látom, hogy az arany értéke megduplázódott, akkor kérdezem: vájjon aranyalapon állunk-e még és nem káros-e az, hogy az aranynak és a pénznek ezt a túlértékelését akarjuk megrögzíteni, amely itt az összes gazdasági bajokat előidézi? A költségvetési vita folyamán pártunk azt az indítványt terjesztette elő, hogy a gazdaadósságok terén az egyedüli célravezető megoldás az adósságok de valorizálása, azonkívül a pengő értékének a vásárlóerő emelkedéséhez mórt leszállítása. A pénzügyminiszter úr erre azt válaszolta, hogy a pénzügyi és a hitelpolitika terén semmiféle kalandba nem hajlandó belemenni és semmiféle erőszakos intézkedésre nem kapható. Azt is mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy az adósságrendezés kérdése és annak mikénti megoldása attól függ, hogy a külföldi kölcsönök tekintetében milyen megállapodást tudunk kötni a külföldi hitelezőkkel. A belső adósságok mikénti rendezése függvénye a külföldi kölcsönök mikénti rendezésének, ezen a téren pedig ő egyoldalú intézkedésre nem kapható. Ezzel szemben azt látom, hogy a külföld már devalorizálta a mi külföldi adósságainkat. Ha nézzük a hosszúlejáratú, valutára szóló és külföldön elhelyezett záloglevelek árfolyamát, azt látjuk, hogy csaknem minden záloglevél árfolyama 24—33 százalék között van. Ez tehát azt jelenti, hogy 100 dollár -— nevezzük azt akár airanydollárnak, akár papírdollárnak — vagy pedig 100 font sterling névértékű zálogleveles, tehát hosszúlejáratú kölcsönt ma ki lehet fizetni 24—33 dollárral, illetőleg font sterlinggel. De azt is látom, hogy ezzel szemiben azok, akiknek ilyen dollár- vagy fontad óiss águk van, ezeket a tartozásokat azon az alapon, amint azokat a külföld értékeli s devalorizálta, még mindig nem tudják rendezni. Kérdezem: vájjon célszerű-e, észszerű-e az, ami ma történik például a hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönök, illetőleg az ezekkel kapcsolatos árverések terén? Mert ne felejtsük el, hogy amikor állítólag gazdavédelmi és moratóriális intézkedések vannak, amelyekről különösen a bankérdekeltségek azt mondják, hogy minden hiteléletet és hitellehetőséget teljesen megbénítanak, akkor még mindig több, mint 18.000 árverés van folyamatban ezen a mai napon is az országban? Eszszerű-e ez, amikor ezekből a hosszúlejáratú külföldi kölcsönökből, amelyeket a belföldi pénzintézetek árverés útján behajtanak a belföldi adósokon, a külföldi