Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés képviselőházának 208 István adott nekik egy-egy példányt. Ugyanez alkalommal Rákóczi István átadott az eljáró csend őr járőrnek 235 darab röpcédula! A csendőrörs jelentése alapján Szabolcs vármegye tiszti ügyésze az 1914 : XIV. te. 29. §-ába ütköző kihágás miatt vádat emelt Rákóczi István ellen, a vádemelés alapján a tiszalöiki járás főszolgabírája, mint rendőri büntetőbíróság tárgyalást tűzött ki. Az 1933. április 26-án megtartott tárgyaláson Rákóczi István szószerint a következőket vallotta: «A terhemre rótt kihágás elkövetését tagadom. A kérdéses iratot magam készítettem és egy lelkésztársam sokszorosította, úgyhogy én azt röpiratnak nem tekintettem. Beismerem, hogy ezekből az írásokból Tiszatardoson több példányt a lakosság között kiosztottam és néhány Báj községbeli gyermeknek is adtam belőle, hogy szüleiknek vigyék haza. Egy párat Tiszaladány és Tiszalök községbe is küldöttem. Beismerem, hogy a terjesztésre engedélyem nem volt.» A rendőri büntetőbíró Rákóczi Istvánt, mert rendőrhatósági engedély nélkül sajtóterméket terjesztett, az 1914 : XIV. te. 29. §-ának 1. pontjába ütköző kihágás elkövetésében bűnösnek mondta ki és ezért 30 pengő pénzbüntetésre ítélte, a lefoglalt röpoédulák elkobzását rendelte el. Az ítélet ellen elítélt fellebbezéssel élt s vitatta, hogy a kérdéses irat sajtóterméknek nem tekinthető, mert sem műszaki, se nem vegyi úton, sem nyomtatással nem állíttatott elő. Egyébként is kéziratnak volt jegyezve. Panaszolta fellebbezésében azt is, hogy a csendőrjáror ügyészi felhatalmazás nélkül tartott nála házkutatást. Ezen panaszát a tiszalöki járás főszolgabírájához 1933. április 22-én beadott beadványával akként módosította, hogy a csendőrség korrektül járt el s ügyvédje elírásának kérte a panasza idevonatkozó részét tekinteni. Szabolcs vármegye alispánja, mint II. fokú rendőri büntetőbíróság 353/1933. kih. sz ítéletével az I. fokú rendőri büntetőbíróság ítéletét helybenhagyta, azonban a kiszabott büntetés végrehajtását a Bn. 8. §-a alapján egyévi próbaidőre felfüggesztette. A II. fokú ítélet folyó hó 10-én adatott ki érdekelteknek s így annak jogereje még nem állott be. Kérem válaszom tudomásulvételét. Keresztes-Fischer Ferenc s. k., m. kir. belügyminiszter.* Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik!) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Andaházi Kasnya Béla képviselő úrnak folyó évi június hó 7-én előtérj esztett interpellációjára. Tessék felolvasni! Frey Vilmos jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Andaházi Kasnya Béla országgyűlési képviselő úr a Képviselőház 1933. évi június hó 7-én tartott ülésében a következő interpellációt intézte hozzám: Hajlandó-e a belügyminiszter úr vizsgálat tárgyává tétetni azokat a körülményeket, amelyek miatt Gyömrő községet kötelezték, hogy a községházát a meglévő épületből helyezze át tf&y bérelt épületbe, amely épület a község egyik telepén fekszik?» Az interpellációra vonatkozó végleges írásKÉPVISEiLÖHÁZI STAPLO XVII, ülése 1933 július 5-én, szerdán. 533 béli válaszomat tisztelettel az alábbiakban adom meg: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kisgyűlése 1933. évi május hó 2-án hozott 11.437. kig. 1274. kgy.—1933. sz. véghatározatával Gyömrő község 66/1931. kgy. sz. véghatározatának megváltoztatásával kötelezte Gyömrő községet a községházának végleges központi elhelyezésére és utasította a községi elöljáróságot, hogy addig is, míg a község erejéből új községházat építeni tud, a községháza elhelyezéséről folyó évi november hó 1-től bérlet útján gondoskodjék. A kisgyűlés vóghatározatának indokolása szerint a jelenlegi községháza a község egyik szélén van és ennek közelében legfeljebb 1000 lélek lakik, míg a lakosság zöme, körülbelül 7000 lélek a jelenlegi községházától 2—5 kilométer távolságra lakik. A vármegye alispánja által megtartott helyszíni szemlén megállapítást nyert, hogy egyedüli helyes megoldás a községházának a község központjában való elhelyezése. Megállapítást nyert az is, hogy a községháza céljára a központban megfelelő helyiség biztosítható bérlet útján. Ezen megoldás a községtől anyagi áldozatot nem igényel. A kisgyűlés véghatározata ellen Czövek Mihály és társai gyömrői lakosok hozzám felülvizsgálati kérelemmel éltek. A felülvizsgálatig kérelmet, minthogy a kisgyűlés törvényes hatáskörében járt el és jogszabályt nem sértett, az 1929 : XXX. t-c. 50. §-a értelmében el kellett utasítanom. Kérem válaszom tudomásulvételét. Keresztes-Fischer Ferenc s. k., m. kir. belügyminiszter.» Andaházi Kasnya Béla: Tudomásul veszem a választ! Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Dinich Ödön képviselő úrnak folyó évi június hó 7-én előterjesztett interpellációjára. Kérem felolvasni! Frey Vilmos jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Dinien Ödön országgyűlési képviselő az országgyűlés Képviselőházának 1933. évi június hó 7-én tartott ülésében írásbeli interpellációt terjesztett elő Dinnyés István jászberényi lakos közigazgatási üldöztetése tárgyában. Az interpellációra vonatkozó végleges válaszomat a következőkben adom meg: Dinnyés István 19 éves fazekastanoncot rendőri közeg azért jelentette fel, hogy folyó évi február hó 24-én Jászberényben egy utcasarokra kifüggesztett választási plakátot jogosulatlanul letépett. . A m. kir. rendőrség jászberényi kapitánysága feljelentett személy ellen törvényes hatáskörében ibüntetőparancsot bocsátott ki, amellyel őt az 1914:XIV. t-c-ben foglalt sajtótörvény 29. §-ának 5. pontja alapján 10 pengő pénzbüntetéssel büntette. Dinnyés a büntetőparancs kézbesítése alkalmával a büntetőparancsban megnyugodott és ezt aláírásával el is ismerte. A büntetőparancs így jogerőre emelkedett. Elítélt utóbb mégis fellebbezést adott be a jászberényi rendőrkapitánysághoz, amelyet ez azon az alapon, hogy elítélt a büntetőparancsban korábban már megnyugodott, végzéssel jogszerűen visszautasított. A visszautasító végzés ellen az elítélt jogorvoslattal élt a m. kir. rendőrség vidéki főkapitányához, aki az 81