Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

534 Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1933 július 5-én, szerdán. elsőfokú végzést helybenhagyta. A másodfokú végzés ellen további jogorvoslatnak az 1929. évi XXX. t-c. 60. §-ának 3. bekezdése értelmében nincs helye. így a büntetőparancsot alaki szempontból törvényszerűnek kell tekinteni, de az anyagi jogi szempontból sem tekinthető törvénytelennek A sajtótörvény 29. §-ának 5. pontja szerint, amelynek alapján a büntetőparancsot az elsőfokú rendőri büntetőbíróság kibocsátotta, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő: «Aki jogosan kiragasztott falragaszt jogtalanul letép.» Elítélt ugyan hivatkozott a sajtótörvény végrehajtása tárgyában kiadott 2500/1914. számií rendelet 40. §-ára, amely szerint «az ingatlanára, vagy tartozékára kifüggesztett falragaszt bárki akkor is eltávolíthatja, ha a kifüggesztés ellen előzetesen nem tiltakozott», ez azonban csak az ingatlan tulajdonosának képezi jogát, illetve csak reá nézve zárja ki a büntethetőséget. Végül Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának és a jászberényi rendőrkapitányság jelentéséből megállapítható az, hogy Dinnyés István ellen más büntetőeljárás nem volt folyamatban, és így nem lehet szó az ő üldöztetéséről. Kérem válaszom tudomásulvételét. Keresztes-Fischer, s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudmásul veszi. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Andahází Kasnya Béla képviselő úrnak folyó évi június hó 13-án előterjesztett interpellációjára. Tessék felolvasni! Frey Vilmos jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Andaházi Kasnya Béla országgyűlési képviselő úr 1933. évi június hó 13-án Kispest város képviselőtestülete autonómiájának állítólagos felfüggesztése tárgyában írásbeli interpellációt intézett hozzám. Ezen interpellációra végleges írásbeli válaszom a következő: «A Hév. megváltásának többek közt egyik feltételét az képezte, hogy a főváros (illetőleg a Bszkrt.) átadja a budapest—szentlőrinci helyiérdekű villamosvasút r-t. kispesti villamostelepének világítási üzletágát a Hév.-nek (illetve a Trustee-nek), mely az engedélyezési idő lejártával, vagyis 1961. évi október hó 1-én Kispest megyei városra háramlik. A megváltás lebonyolítása időszerűvé válván, Kispest város arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Hév.-vel kötött szerződés átruházásához a városra nézve kedvezőbb új szerződés kapcsán hajlandó hozzájárulni. Ezzel szemben a Truestee azt vitatja, hogy a meglevő szerződés erre a városnak jogalapot nem biztosít, mert a szerződés átruházásának tényével mindössze csak az történt, hogy az egyik szerződő fél, a főváros (illetőleg a Bszkrt.) helyébe a Hév. (illetőleg a Trustee) lép. Ennek következtében a Trustee minden feltétel és előnyök juttatása nélkül kívánta a Hév.-vel egyetértésben a szerződés átruházását. Miután a város és a Trustee között megegyezés létre nem jött, a város polgármestere a képviselőtestület által külön e célra kiküldött ad hoc bizottság felkérésére felkereste a vezetésem alatt álló minisztérium városi osztályát a város és a Trustee közti ellentétek kiegyenlítésére. E tárgyalásokba belekapcsolódott a kereskedelemügyi minisztérium illetékes osztálya és a vármegye alispánja is. Bár a tárgyalások során az az egyhangú álláspont érvényesült, hogy a város közönségének az érvényben lévő szerződés nem nyújt alapot az átruházás megtagadásához, mégis a vezetésem alatt álló városi osztály közbenjárása folytán sikerült a Trustee-t rábírni arra, hogy a várost jelentős értékű kedvezményekhez juttassa s hogy biztosítsa az új és modern viszonyoknak megfelelő szerződéi megkötésének lehetőségét a koncesszió lejárta előtt, a szerződés átruházásának jóváhagyásától számított 60 nap múlva. Ezzel szemben a város azon az állásponton volt, hogy a kérdés _ elintézésének halogatása és kihúzása arra fogja kényszeríteni a Trustee-t, hogy további engedményeket tegyen. A város ezen kívánságaival szemben a polgármester rámutatott arra, hogy az átruházás ügyében a határozathozatal elodázása egyet jelentene azzal, hogy a város közönsége törvényes kötelesség teljesítését tagadná meg, s hogy ai szerződés módot fog nyújtani arra, hogy a koncesszió tulajdonosa, a Hév. perrel támadja meg a „várost s ilymódon kényszeríts© őt a szerződés átruházására. Utalt a polgármester arra is, hogy egy többmilliós per vitele katasztrofális következményekkel járhat, a várost anyagiakban végveszedelembe döntheti, amelynek további következménye lehet az is, hogy a jogellenesen eljáró autonómia felfüggesztése is bekövetkezhetik. A vármegye alispánja és a városiosztályfőnöke_is figyelmeztette a, város közönségét ez ügyben elfoglalt álláspontjának következmény eire, de a polgármesteréhez hasonló olyan nyilatkozatot, mintha a szerződés el nem fogadása a város önkormányzatának felfüggesztésével járna, nem tettek, de nem is tehettek, mert a jogot az 1886:XXI. te. 61. §-a kizárólag nekemi, mint belügyminiszternek tartja fenn. Egyes városi képviselők, dacára a most ismertetett tényeknek, nyilván hangulatkeltés céljából, igyekeztek a hatóságak beavatkozását oly színben feltüntetni, mintha a felsőbb hatóságok az autonómia elhatározása tekintetében sürgetőleg és kényszerítőleg igyekeztek volna beavatkozni. Ezen hangulatkeltést jelentő megállapítások azonban a képviselőtestület többségét nem tudták befolyásolni és a hozzájárulás tekintetében 1933. évi június hó 8-án a város képviselőtestülete nagy szótöbbséggel, 57—24 arányban az előterjesztett határozati javaslatot elfogadta és ai hozzájárulást a szerződés átruházásához megadta, A mesterségesen felizgatott közhangulat az ügynek ilymódon való elintézése után teljesen megnyugodott, amit: mutat az is, hogy összesen csak három, személy által külön-külön nyújtatott be fellebbezés. Tisztelettel kérem adott válaszom szíves tudomásulvételét. Budapest, 1933. évi június hó 30-án. — Vitéz Keresztes-Fis eh er s. k.» Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a választ tudomásulvenni, igen vagy nemi (Igen!) . A Ház a választ tudomásul veszi. Következnek az írásbeli interpellációk. .Sorrend szerint következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr írásbeli interpellációja a honvédelmi- és kultuszminiszter úriakhoz, a hadirokkantak gyermekeinek nyújtott tanulmányi kedvezmény tárgyában,