Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

530 Az országgyűlés képviselőházának 2\ én anyaszentegyházamnak, tiltakozom az ellen, i hogy ilyen beállításban lássák meg és ítéljék meg a kérdést és majdnem azt mondhatnám lázítsák népünket, (Elénk ellenmondások balfelöl.) amely az ő katolikus hívesében és^ vallásosságában ép annyira áhítatosan imádkozik a magyarok Istenéhez, mint az a protestáns vagy más vallású magyar. (Rakovszky Tibor: Nem elég imádkozni, tenni is kell. — Zaj.) Van itt egy másik ilyen újságcikk is. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ez a következőket mondja (olvassa): «Fajra, vallásra, foglalkozásra, meggyőződésre, politikai hitvallásra való tekintet nélkül egy közös akolba terelni mindenkit: ez a törekvés nemcsak fából vaskarika, hanem ellenkezik a magyar nép lelkületével is, különösen a katolikus magyar népével.» Amikor mindnyájan pártkülönbség nélkül meg vagyunk győződve arról, hogy meg kell és meg is fogjuk egyszer teremteni éppen ellenzéki képviselőtársaim jó részével együttt azt a magyar egységet, amely elsősorban szükséges ahhoz, hogy megpattanjanak a trianoni határok, akkor nem lehet ilyet mondani, különösképpen annak a katolikus lapnak nem, amelynek a katolicizmusról tudnia kell, hogy maga a «katolikus» szó «egyetemességet» jelent, tehát vallásfelekezeti és foglalkozásbeli különbség nélküli gondolatvilágban született meg. (Zaj balfelől) Ez a cikk tehát, amelyik a magyarnak fajra, vallásra, foglalkozásra, meggyőződésre, politikai hitvallásra való tekintet nélküli tömörítése ellen tiltakozik, semmiesetre sem lehet építő és nemzeterősítő. Amennyiben ilyen tendenciát méltóztatnak tulajdonítani az én szavaimnak, — azoknak, amelyeket nem mondottam, — ilyen szempontból tényleg elítélem azt, ha bármelyik vallásfelekezet ilyen módon éli az ő életét, és hirdeti az ői eszméit és hitét. Aki jóindulatúkig és építőleg gondolkozik és a nemzet szolgálatában munkatársi közösségben él bármely pártálláson levő képviselőtársával, az azokat, amiket mondottam, nem foghatja úgy fel, mintha azok helytelenek és rombolók lettek volna. Az elnöki napirendi indítványt elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A napirendhez Aoídaházi Kasnya képviselő úr kíván még szólni. Andaházi Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! Őszintén megvallva, nem kívántam hozzászólni a napirendhez, az előttem szólott igen t. képviselő úr ellenben egy pár olyan kérdést vetett fel, amelyeket nem hagyhatok szó nélkül. Az igen t. képviselő úr nem mulasztotta el, hogy a ani oldalunkat kioktassa bizonyos komolyságra, (Marton Béla: Tévedés! Nem oktattam ki, síőt ellenkezőleg!) s figyelmeztetett arra, (Marton Béla: Azt mondottam, hogy nincs jogom nálam idősebb képviselőket kioktatni! — Rakovszky Tibor: A többieket sem! — Zaj.) hogy az. egyes nyilatkozatokat és cselekedeteket milyen meglátással tekintsük és azoknak milyen hitelt adjunk. A képviselő úr azt is mondta, hogy nem vonhatja senki kétségbe, hogy ő becsületes jószándékkal áll a közélet terén. Igen t. képviselőtársam, ez a legkevesebb, amit fel kell tennünk és fel isi teszünk minden egyes képviselőtársunkról. Amikor azonban ezt előlegezzük mindenkinek, fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mikor azt látjuk, hogy a többségi párt 8. ülése 1933 július 5-én, szerdán. becsületes jószándékkal rendelkező képviselői olyan rendelkezéseket, törvényekét és intézkedéseket hagynak jóvá és támasztanak alá, mint látjuk:nem kell-e azt hinnünk, hogy nem a jószándékban — mint ahogy erről meg vagyok győződve — van a hiba, hanem a képességben. Igen t. képviselőtársam! Az igen t., miniszterelnök úr az Omge. gyűlésén azt mondotta, hogy abban az esetben, ha azt fogja látni, hogy a mezőgazdasági érdekekkel szemben az ipari érdekeltség magának bizonyos előnyöket kíván biztosítani, meg fogja találni a módját annak, hogy a mezőgazdasági érdek minden körülmények között a maga megérdemelt követelésének birtokába jusson. En nem helyezkedem ilyen intranzigens álláspontra, mint a zigen t. miiszterelnök úr, mert szerin' tem össze lehet egyeztetni a gyáripari érdekeltségnek és a mezőgazdasági érdekeltségnek a kívánalmai is. Az igen; t. miniszterelnök úr azonban igen intranzigesnek mutatkozik, mindig aszerint, hogy milyen gyűlésen van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor a gyáripari érdekeltség gyűlésén van, akkor száiz százalékig a gyáripari érdekeltség képviseletében lévőnek vallja magát, most pedig, amikor az Omge. gyűlésén volt, természetesen minden jó szándékával a gazdák érdekét kívánta szolgálni. Az igen t. képviselő úr kijelentette azt is, hogy őszre a gazdaadósságokat rendezni kívánják és rendezni fogják. (Zaj és mozgás a balés a szélsőbaloldalon.) iSokkal jobban szerettem volna, ha ezt a kijelentést nem a képviselő úr teszi, aki teljesen felelőtlen ebben a kijelentésben, hanem az igen t. miniszterelnök úr. (Marton Béla: Minden szavát kicsavarják az embernek! En azt mondottam, hogy a miniszterelnök úr fogja megcsinálni; nem azt mondtam, hogy meg fogjuk csinálni! — Zaj. — Elnök csenget.^ Ki kell azonhan jelentenem azt is, hogy még akkor sem tekintem ezt teljes száz százalékig megvalósultnak, ha a miniszterelnök úr 'kijelenti, hogy ezt meg fogja csinálni, (Mozgás

t a jobboldalon.) mert, sajnos, nagyon sok eltérést látunk a nyilatkozatok és a cselekedetek között. Általában véve ki kell jelentenem, hogy teljesen valótlan beállításokat regisztráltak az igen t. többségi oldal hivatalos lapjai az utóbbi időben történt egyes intézkedésekkel kapcsolatban, mondván, hogy azok a gazdaérdekeltség érdekében történtek. így tettek annakidején a cukorgyári mérlegek közlésénél, amikor azt igyekeztek bemutatni, hogy a kormány által kiadott rendelkezések kizárólag a gazdaérdekeltségi javára történtek. Ezt, sajnos,, kereken tagadnom kell, hiszen ugyanakkor a földmívelésügyi minisztérium által kiküldött bizottság pontosan az ellenkezőjéről győződött meg, amennyiben a földmívelésügyi minisztérium bizottsága megállapította, hogy a gyárak jelentékenyen; a termelési ár alatt vásárolják a répát. A másik, amit mondani óhajtanék, az, hogy igen örülök, hogy egy kérdésben az előttem szólott igen t. képviselő úrhoz, mint az egységespárt egyik vezető főtitkárához szólhatok, s ez a szervezkedés kérdése. Ha valakinek, úgy nekünk ellenzéki képviselőknek kell örülnünk, hogy az igen t. túloldali kormánypárt szervezkedik. Azért kell örülnünk, mert végre szembetalálhatjuk magunkat egy kormánypárttal és nem a hatósággal. Mert ki kell jelentenem, hogy nekünk sokkal kellemesebb egy ütköze-