Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az ország gyűlés képviselőházának 208. ülésé 1933 július 5-én, szerdán. 531 tét égy párttal megvívni, mint állandóan a hatóságokkal küzködni és azokkal megütközni. Eddig valahányszor megütköztünk az igen t. túloldali egységespárttal, tulajdonképpen állandóan) a hatósággal kerültünk összeütközésbe, tehát most örömmel kell üdvözölnünk az igen t. túloldalt, hogy elhatározták magukat arra, hogy végre megszervezzék az országban az egységespártot, mert ilyen az elmúlt tíz esztendő alatt Magyarországon tudvalevőleg nem volt. Meg vagyok róla győződve, hogy a képviselő urat ebben a munkájában becsületes jószándék vezeti, ebben egy pillanatig sem vagyok hajlandó kételkedni. De túlbuzgó tisztviselők ismét arra ragadtatják magukat a falvakban, — többek között az én megyémben is láttam és hallottam — hogy ígéretekkel kívánják belekényszeríteni az embereket az egységespártba, adókedvezményeket ígérnek nekik, ha belépnek aiz egységesipártba, azonkívül kijelentik, (Zaj a jobboldalon. — Marton Béla: Tessék pozitív adatokat adni, tessék neveket mondani!) hogy csak abban az esetben hajlandók az illetőnek az adófellebbezéseit továbbítani, ha esküt tesz, illetőleg aláírja a belépési nyilatkozatot és arra esküt tesz, (Marton Béla: Senki sem tesz esküt!) Igen t. képviselőtársam, majd igazolni fogom, hogy úgy a tanítói, mint a tanári kar és mindazok, akik szoros összefüggésben állottak eddig is a hatósággal, távolról sem a saját meggyőződésükből, hanem a rájuk gyakorolt presszió nyomása alatt, amellyel kényszerítik őket, akár akarják, akár nem, tehát akaratuk ellenére kerülnek be az egységespártba. (Marton Béla: Kaptam levelet, amelyben a tanítói kart felszólították a nyáron, hogy 4—500 pengős javadalmat kapnak abban az esetben, ha nem fogadják el a nemzeti egység pártjának titkári tisztségét!) Ami igen t. képviselőtársam közbeszólását illeti, erre az a_válaszom, hogy az a tanító, aki a nyárra ígért 400 vagy 500 pengő javadalmazást visszautasítja, mindenesetre igen reális gondolkozású ember, mert részére sokkal jobb üzlet az, ha hosszabb ideig és havonként fog kapni fizetést az igen t. túloldaltól, mintha bizonyos időre, csak a nyári időre kap javadalmazást. (Felkiáltások a jobboldalon; Nem kaj> dotációt! — Marton Béla: Nem fog egy fillért sem kapni!) Mint szervező titkár! (Zaj. — Farkas Elemér: Hogyan lehet olyat állítani, hogy fizetést kap tőlünk?) Még csak egyet kívánok megjegyezni. Azt, hogy a miniszterelnök úr saját személyére tétet le esküt (Marton Béla: Mégegyszer mondom, hogy nincs semilyen eskü! — Propper Sándor: Hát fogadalom van!) ezt én a miniszterelnök úr felfogására bízom. Ezt a fogadalmat annál is inkább sajnálom, mert szerény véleményünk szerint az igen t. miniszterelnök úr megbukott. (Zaj.) Tudvalevőleg nem akkor bukik meg egy miniszterelnök, amikor a miniíszterelnöki székből felkel, hanem akkor, amikor már nem ő vezeti az eseményeket, illetőleg nem áll az események élén, hanem amikor mögöttük kullog. Az igen t. miniszterelnök úr pedig már régen az események mögött kullog, mert azok a gazdasági intézkedések, amelyeket az igen t. miniszterelnök úr tesz, már nagyon messze elmaradtak azok mögött a szociális követelmények mögött, amelyeket már esztendőkkel ezelőtt köteles lett volna minden szociálisan gondolkozó kormány megvalósítani. (Propper Sándor: Bizony Pellner Pál itt az úr és a kartellek. Vida Jenő és Biró Pál nagyobb hatalmat gyakorolnak, mint önök együttvéve. Ezek nagyobb urak, mint az önök gazdája! — Nagy zaj.) Méltóztassanak csak meggondolni, hogy akkor, amikor azt látjuk, hogy az igen t. miniszterelnök úr... (Propper Sándor: Sokkal nagyobb urak, mint a miniszterelnök! — Folytonos zaj.) Elnöki Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és ne zajongjanak folyton. Képviselő úr, tessék beszédét folytatni. Andaházi-Kasnya Béla: Amikor az igen t. miniszterelnök úr az egyik oldalon éppen az agráriusoknak, akiknek pedig kellő védelmet kellene nyújtania, nem nyújt kellő védelmet, amint a répa- és a tejrendelet és egyéb ilyen rendelkezések mutatják, ugyanakkor a gyáripari érdekeltség és az ingótőke olyan védelemben részesül és olyan alátámasztást kap, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy ebiben a rendkívül nehéz időben ilyenre egy kormány vállalkozhatik. Ezért azt kell mondanom, hogy mi sajnáljuk a legjobban,, hogy a miniszterelnök urat megbukottnak kell tekintenünk, mert ha a miniszterelnök úr becsületes jószándékával árinak a célnak elérése, amelyre vállalkozott, sikerült volna, ez az egyetemes magyar; nemzetnek vált volna minden tekintetben hasznára (Propper Sándor: Az történik, amit a kartellek akarnak!) Mi vagyunk az elsők,akiknek ez végtelenül fáj. Az igen t. miniszterelnök úr láthatta, hogy mi mindazt a becsületes jószándékot, amellyel jött, ai lehető legjobb indulattal fogadtuk és mi voltunk azok. akik szívből kívántuk, hogy ezt az elgondolást siker kohonázza. Sajnos, a siker elmaradt. Ehelyett nem hallottunk mást, mint bőséges nyilatkozatokat és miután azt látjuk, hogy & nyilatkozatok és cselekedetek közt igen nagy differencia van, sajnos, a miniszterelnök úr nyilatkozatait nem vehetjük komolyan, legalább' is igen problematikusaknak kell tartanunk azokat. Sajnos, az igen t. elnök úr által előterjesztett napirendi javaslatot nem tartom elfogadhatónak. Elnök: Ki jelentkezett még szólásra? Frey Vilmos jegyző: Petro Kálmán. Petro Kálmán: T. Ház! A napirendhez nem szoktam hozzászólni, hogy azonban most mégis felszólalok, annak az az oka, hogy Marton Béla igen t. képviselőtársunk azt a kijelentést kockáztatta meg az álláshalmozók kritizálásával kapcsolatban, hogy itt _ ketháromhónapos képviselők ne kritizáljanak. Nem osztozom az ő véleményében azért, mert engem' éppen ügy ideküldött a városom népe, mint azt. aki 15—20 vagy 30 esztendeje képviselő. (Ügy van! bal felől.) Amikor engem megválasztottak képviselőnek, én azért, hogy ilyen támadásokban ne legven részem ós szabadon í kritizálhassak, nyolc igazgatósági tagságról mondtam le. (Éljenzés balfelől) Most pedig a képviselő uv azt mondja, hogy két-háromhónapos, vagy a közelmúltban bejött képviselőnek nincs joga kritizálni; csak talán annak van ehhez joga, aki már régen itt ül ebben a Házban és a régi módszer szerint igyekszik magát jobbrólbalróí bebiztosítani. T. Ház! Igenis, az a hibája ennek a Háznak, hogy nincsenek benne olyan új képviselők, akik a néptől jönnek be, akiket egyenesen a nép küld be, akik nem a protekció és a pártrendszer alapján kerülnek ebbe a Házba és mernek felszólalni, mert nem féltik a míandátumukat, nem félnek a pártfegyelemtől és, őszintén meg merik mondani a maguk