Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés képviselőházának 208 amennyiben nem paríroznak, a kormány a szükséges lépéseket megtegye. (Rakqvszky Tibor: (Kivéve az Okh.-t! — Jánossy Gábor: Mindenre rákerül a sor! — Rakovszky Tibor: Sofőrt!) Idősebb és a politika terén hosszú évtizedek óta a közéletben dolgozó és működő képviselőtársaimnak nem adhatok és nem is érzem a jogot, hogy adjak tanácsot. (Helyeslés balfelől.) Azok a képviselőtársaim azonban, akik most kerültek be a Képviselőháziba, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy Gömbös Gyufa sokkal jobban tudja azt, hogy a haza és a nemzet érdekében mikor, mit tehet, mint azok az igen tisztelt képviselő urak, akik talán csak néhány hónapja vagy mondjuk, másfél esztendő óta nézik a közélet terén azokat a perspektívákat, amelyeknek meglátása elsősorban arra az állam férfiúra tartozik, aki felelősséget vállalva irányítja az ország sorsát. {Zaj. — Egy hang balfelől: Mint a főtitkár ür is! — Kabók Lajos: Ügy, mint Marton Béla is!) Ügy van, én is. (Rakovszky Tibor: Ne adjon tehát tanácsot! — Nagp zaj. — Elnök csenget. — Petró Kálmán: Vagyunk olyan komolyak, mint önök! — Rakovszky Tibor: Micsoda kioktató hang ez"? Nem vagyunk óvodában! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Marton Béla: Nem tudom, hogy miért nem izgatott Kun Béla vagy Pallavieini György igen tisztelt képviselőtársam. Ök nem vették ezt magukra, mert azt mondottam, hogy akik régebben tagjai a Képviselőháznak és a köznek szolgálatában állanak, azoknak nem adhatok tanácsot. (Rakovszky Tibor: Másoknak sem! Fogadatlan prókátor! Ne oktasson mást sem! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem, képviselő urak, méltóztassanak csendben lenni. Nincs ok az izgalomra. Marton Béla: Nem volnék az ő helyükben olyan bátor, hogy mindent olyan élesen kritizálni merjek, amit egy olyan férfi tesz, akinek sokkal nagyobb felelősség van a vállain, mint a képviselő uraknak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami igen tisztelt képviselőtársaim felszólalásában a puha derékra vonatkozik, ezt is osztom, mert ő is azt mondotta, ahogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr értette, hogy a puha derék is csak eszköz egy fejlődő nemzet életében. Eszköznek tekinti a képviselő úr is a ló meglő vaglásában és betanításában s így értette eszköznek és nem célnak a puha derekat Gömbös Gyula miniszterelnök úr is a nemzet szolgálatában. Ebben a kérdésben tehát egyformán gondolkodnak. (Zaj a balközépen. — Jánossy Gábor: Most mondotta, hogy ö is éppúgy gondolkozik!) Miután tegnap a parlamentben egy állítólagos kijelentésemmel foglalkoztak, méltóztassanak megengedni, hogy erre is reflektáljak. (Hulljuk! Halljuk!) A napokban kritika tárgyává tették a parlamenten kívül is ezt az én állítólagos kijelentésemet. jSíem tartottam szükségesnek s egyben méltónak, hogy erre válaszoljak, de miután itt a Képviselőházban Apponyi György gróf igen tisztelt képviselőtársam felhozta ezt a kérdést, kötelességemnek tartom — engedelmet kérve tisztelt képviselőtársaimtól — hogy erre a kérdésre kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta Homonnay Tivadar tisztelt képviselőtársam, — nem a parlamentben — hogy én azt mondottam, hogy: «A politikából örökre száműzni kell a vallási jelszavakat, ülése 1933 júliits 5-én, szerdán. 529 mert aki ilyeneket hirdet, az a nemzet ellensége.)) Apponyi György gróf tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy: «Furcsa ízű kijelentés, hogy a vallási jelszavakat mindörökre törölni kell a közéletből, mert az ilyen jelszavak hangoztatása a magyar élettől idegen és aki ilyen jelszavakat hangoztat, az a nemzet ellensége.» Ezekkel ellentétben én a következőket mondottam és minden őszintén és becsületesen gondolkozó magyar ember bírálatára bízom, hogy helyesen mondottam-e és helyesen vallom-e ezt a felfogást. En a következőket mondottam (olvassa): «Hű hívője vagyok a katolikus anyaszentegyháznak, de vallom, hogy ha egy állam vallási szempontból több felekezetből áll is, ám egyik felekezet sem a nemzet, hanem csak együttvéve valamennyi. Jelszavak, amelyek a felekezeti békét zavarják, mindörökre kitörlendők a magyar közéletből, mert gyengítik a nemzet erejét és egységét.)) (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeket pedig azért mondottam, mert egységes nemzet erős államot jelent, (Ügy van! jobb felől.) amely biztos bástyája a magyar egyházaknak, őre a keresztény erkölcsnek, gátja minden vallásés Istenellenes szellem és mozgalom terjedésének. (Petrovácz Gyula: A gyorsírók nem ezt jegyezték! — Simon András: ö valószínűleg jobban tudja! — Tabódy Tibor: A gyorsírók is ezt jegyezték!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Petrovácz Gyula: Ezt mindenki aláírja, de nem ezt mondta!) Marton Béla: Talán az utolsó mondatomban van a hiba, amelyet most fogok felolvasni. (Folytonos zaj a baloldalon. — Elnök csenget, — Olvassa): «Mindenki bátran hirdesse, hogy aki felekezeti jelszavakkal ellentéteket szít, az lelkünknek idegen és nemzetünknek ellensége.)) (Jánossy Gábor: Ebben is igaza van! — Rakovszky Tibor: De ezt lássák be >a túloldalon is! — Jánossy Gábor: Mi nem szítunk ellentéteket!) Méltóztassanak megengedni, hogy azt higyjem és reméljem, hogy becsületes szándékkal látnak engem a közélet terén és hogy sohasem adtam okot arra, hogy romboló szándékkal vádoljanak meg. Ha véletlenül még azt mondottam volna is, amit nem mondottam, akkor is, azt hiszem, nem helyes eljárás az, hogy az ember szavait és szavainak értelmét kiforgatva, olyan tendenciákat igyekeznek egy a közélet terén szolgáló képviselőtársuknak betudni, amelyek semmiesetre sem építők és amelyek semmiesetre sem használnak a magyar közéletnek. (Zaj balfelől.) Mondhatnék azonban más dolgokat is. Itt van egy jegyzőkönyv, arról a bizonyos rumi gyűlésről. Ebben például ilyen mondat van (olvassa): «A királyság visszaállítása az egyedüli út, amely a gazdasági válság megoldására vezet.»^ Ilyen mondatot már joggal lehetne pertraktálni. Azután itt van például az «Összetartás» című újság, (Rakovszky Tibor: Jó kis újság! Szociális érzésű újság!) ez a Győrben megjelenő újság, a következőket írja (olvassa): «Amikor egy egész új világ van kialakulóban, nem elégedhetünk meg egy ködbe vesző, gyakorlatilag csak a zűrzavart növelő általános nemzeti kereszténységgel és nem várhatjuk (Felkiáltások jobbfelől: Ez igaz!) ölhetett kezekkel, amíg egyszer talán már reánk, katolikusokra is gondol valaki.» (Zaj jobbfelől.) Én, mint katolikus ember, aki kijelentettem, hogy hű hívője vagyok az