Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-208
528 Áz országgyűlés képviselőházának i meg kellett volna oldani. Éppen ezért ülök ezen az oldalon, nem makacs merevségből, hanem azért, mert ezek a programmpontok, amelyek megvalósíthatók és benne vannak a miniszterelnök úr prograimmjában, nem valósíttattak meg. T. Ház! En úgy látom, hogy a miniszterelnök úr nem méltatta figyelemre az én legutóbbi költségvetési beszédemet, mert ha figyelemre méltatta volna, akkor nem nyilatkozott volna így. Hiszen én rámutattam azokra a pontokra — éppen a túloldal, sőt az egész Ház megtisztelő helyeslése közben, — amelyek teljesíthetők. Rámutattam például arra, hogy olcsóbbá kell tenni a termelést ós azt a rettenetes diszparitást, amely a mezőgazdasági termények árai és a karteilizált iparcikkek árai közt van, meg kell szümtetni, de ehhez a kartelleket kell megrendszabályozni, amelyekkel és a nagy pénzintézetekkel szemben ez a kormány sem bizonyult elég erősnek, sőt egyenesen gyengének mutatkozott. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Rámutattam arra, hogy deviza- és külkereskedelmi politikánkat teljesen a mezőgazdaság érdekébe kell beállítani. Rámutattam arra is, hogy végre meg kell alkotni egy szigorú öszszeférhetetlenségi törvényt, amely nem vesz figyelembe semmiféle melléktekintetet. Rámutattam arra, hogy végre meg kell szüntetni az álláshamiozásofcat, a mammutíizetéseket és meg kell alkotni a részvónyjog reformját. Sőt elfogadtam a költségvetést is. Azért tettem, mert arra az országnak van szüksége és — amiint kifejeztem — mert meg vagyok győződve a pénzügyminiszter úr szakértelméről és jóindulatáról. Hol van tehát akkor a mindent tagadás, a «nye pozvolim», amivel vádolt a miniszterelnök úr? Itt, ezen az oldalon, minden pártköteléktől, minden pártbefolyástól menten, csak a lelkiismeretemre hallgatva, a kormány egyik javaslatát megszavazom, a másikat nem, a szerint, amint azt helyesnek vagy helytelennek tartom. De úgy látszik, a miniszterelnök úr csak az «unbedingte Unterwerfung»-ot kívánja és csak azokra hallgat, akik csak az előtte kellemeset rniondják, de a kellemetlent elhallgatják. En azt hiszem, hogy amikor a miniszterelnök úr ezen az oldalon ült, egészen máskép gondolkozott. Ne féltse a miniszterelnök úr az egyenes, független, keményderekú emberektől ezt az országot. Ezek mindig azt mondják, ami a szívükön fekszik, még akkor is, ha az a saját érdekük ellen van. Azonkívül a miniszterelnök úr, mint volt vezérkari tiszt is szólott hozzám, mint volt Reitlehrer-hez. Többek között szószerint a következőket mondotta (olvassa): «Amilk!Ofr ilyen komplikált életet élünk, — és ezt éppen őneki, mint volt Reitlehrernek mondom — sokszor a puha derék is jó.» En megköszönöm ezt a lovaglási leckét, de ha a miniszterelnök úr tőlem tanult volna lovagolni, nem mondotta volna ezt, mert ez ebben a vonatkozásban nem helyes. (Kun Béla: Hiszen lovagló-tanár volt!) Éppen ezért akarok rámutatni arra, hogy amíg a lovaglás művészeténél a puha derék is mindig csak arra szolgálj hogy a lovas akarata a lóval szemben száz százalékig érvényesüljön, addig a közéletben a puha derék alatt az elvekkel, a meggyőződéssel való megalkuvást értjük. Ezért nem fogadhatom el a, t miniszterelnök úr tanácsát és politikai és közéleti magatartásomnak olyan módon való beállítása ellen, 08. ülése 1933 július 5-én, szerdám. amint azt a miniszterelnök úr tette, a leghatározottabban tiltakozom, (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Marton Béla! Marton Béla: Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalásába belekapcsolódva, — amely a. gazdaérdekekről és többek között az álláshalmozás kérdéséről szólt — bizonyára elhiszik nekem, ha azt mondom, hogy teljes mértékben egyezik felfogásunk abban, hogy az agrárkérdések,, mint a problémák tengelyében álló kérdések, az új magyar élet megalapozása szempontjából elsőrendű fontossággal bírnak. (Ügy van! Ügy van! — Andaházi Kasnya Béla: Hirdetik, de nem teszik! — Jánossy Gábor: Türelem!) Ennek átérzését én Gömbös Gyulától, az én vezéremtől tanultam, ö az, aki az agrárgondolatnak, a magyar vidék életereje biztosításának előharcosa volt akkor is, amikor pártpolitikailag még nem volt fontos és szükséges a vidéknek, a magyar agrárius földmíves társadalomnak érdekeit védeni és hangoztatni. (Rakó vszky Tibor: De most megvalósíthatná! — Zaj.) Meg fogja valósítani azt is. Mélyen t. képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy ő nem szokott olyan kijelentéseket tenni, amelyeket nem vált be; már pedig ép a közeli napokban volt alkalmunk egyik beszédében hallani, hogy például a legfontosabb és majdnem azt mondhatnám, az exportkérdésen kívül egyedül fontos földteherrendezés kérdését ősszel meg fogja oldani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Ö nem tett még olyan ígéretet, amelyet ne tartott volna be, és hogy nem tudott minden tekintetben eleget tenni a magyar agrártársadalom érdekében azoknak a szempontoknak, amelyeket ő is fontosnak tart, — mert felelős mindazokért — ez csak azért történhetett, mert — amit az urak is nagyon jól tudnak — az általános gazdasági válság következtében nincs módjában anyagiakban olyan intézkedéseket tenni, amilyeneket ő lelke mélyéből érez és szükségesnek tart. (Zaj.) Állítom mindenkinek ellenében, hogy Gömbös Gyulának nem kell ostorozás és bíztatás ahhoz, hogy a magyar paraszt érdekeit megvédje, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A másik kérdés az álláshalmozás kérdése. Ebben is teljes r mértékben egyetértünk, mert én is azon az állásponton vagyok, sőt talán még fokozottabb mértékben vagyok azon az állásponton, amelyen tisztelt képviselőtársam, mert aminthogy nem nevezem álláshalmozásnak azt, ha egy tanító az 6 száz pengőjével összeházasodik egy tanítónő másik száz pengőjével, (Felkiáltások balfelöl: Az nem is állá&habnozás!) — azt a kifogást is hallottuk párszor, mélyen tisztelt uraim, hogy nem lehet tanítónői állást adni a feleségnek (Far-kasfalvi Farkas Géza: En ezt sohasem mondtam!) a két százpengő összeházasodik, az még nem álláshalmozás (Felkiáltások balfe161: Azt senki sem mondta!), de igenis azt a kifogást, amelyet az igen tisztelt ellenzéknek alkotó és építő kritikával rendelkező tagjai az álláshalmozást illetőleg hangoztatnak, én is és pártunknak minden egyes tagja magáévá teszi. (Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt meg lehet csinálni máról holnapra!) Azt hiszem, igen tisztelt képviselőtársaim is nagyon jól ismerik azt a rendelkezést, amely rövid idővel ezelőtt a kormánynak módot adott arra, hogy az álláshalmozások kérdésében is,"