Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-207

Az országgyűlés képviselőházának 2 nekik á szerencsétlenségre vonatkozólag: meghagytak, úgyhogy ennek következtében csak ritka esetben sikerült rábizonyítani a bányavállalatokra, hogy az ő kapzsiságuk, az ő profitéhségük okozta a balesetet. (Büchler József: Hogy van az, hogy eddig még egy bányatulajdonost sem zártak be? — Zaj.) Ha tehát ez a fontos jogkör átkerül a kereskedelemügyi miniszter úr hatáskörébe, akkor szerintem a kereskedelemügyi miniszter úrnak tanácskozást kellene összehívnia. Erre meg kellene hívnia a bányamunkásság képviselőit és mindazokat, akik a bányaműveléshez valamennyire értenek és ezekkel a bánya'hatósági közegekkel a jövőbeni magatartást illetően meg kellene beszélni a dolgot és egészen új utasításokkal kellene szerintem ellátni ezeket a bányahatósági közegeket. Mert az a rablógazdálkodás, amely az emberi élettel a bányákban végbemegy, az a hihetetlen könynyelmű aláducolás és bűnös takarékosság, melynek a munkások tucatjával esnek az áldozataivá, meg kell, hogy szűnjék. A bányamívelés még mindig haszonthajtó vállalkozás. Haszons azért, mert egy métermázsa szénben a legkevesebb költség a munkabér. Nem lesz érdektelen, t. Képviselőház, ha elmondom, hogy a bányamunkások ezt a borzalmasban nehéz munkát milyen fizetségért végzik, voltaképen, mit kap egy bányamunkás azért a hallatlan nehéz munkáért, amelyet végez, A munkaidő nyolc óra. Ez úgy értendő, hogy nyolc órát kell lent töltenie a bányában, a gyakorlatban azonban ez azt jelenti, hogy a bányásznak a munkája kilenc és fél, sok esetben tíz óra, mert vannak bánya járatok, munkahelyek, amelyeket a munkások csak fél órai vagy háromnegyed órai járással tudnak elérni. A munkás nyolc órát dolgozik ott bent a bányában, sokszor többet is, a munka csoportos. Legfőbb személy a vájár, akinek munkabérkeresete után igazodik a többi munkás bére. Ma, az 1933 júliusban felvett statisztika szerint a vájárok országos átlagos keresete 4 pengő 40 fillér. Ez azt jelenti, hogy vannak vájárok, akik 5 pengő 40 f-t keresnek, de vannak vájárok, akik nem keresnek többet 2 pengő 50 fillérnél. A vájár a szakmunkás, mert annak nemcsak a szenet kell kivájnia., A név nem fedi egészen annak a munkakörét, egy előmunkás, akinek ácsolnia is kell tudnia, legalább azt a primitív ácsolást, amelyet egy darab úgynevezett szám kibányászása igényel, szakszerűen kell a robbantó lyukakat belefúratnia, azután a robbantás után visszamaradó részek letisztítását eszközölnie, egyszóval az ő munkája megfelel egy jó szakmunkás tudásának. Egyesülnie kell benne a szakmunkás és a vezető tudásának. A vájár — amint mondottam, — 8 óirlai nehéz munkáért, amely a gyakorlatban sokszor 10 órát jelent, országos átlagban 4 pengő 40 fillért keres naponta, amely kereset a valósiágban — imlimt mondottaim — legfeljebb csak egyes bányákban emelkedik fel 5 pengő 40 f-re, 6 pengőre, legtöbbször azonban 4 pengőn adui marad. A segédvájár keresete, aki kénytelen igen nehéz munkát végezni, mert hiszen az anyagot, amellyel ducolnak, kell odaszállítania a vájárhoz, a "vájár keresetének csak 90%-át teszi ki. A csillés keresete a vájár keresetének 60—70%-a. Tessék elképzelni, hogy kap a 'bányamuntkás egy imétermázisa tiszta kibányá.Sízott szán után 16—18 fillért. 16 fillért kap egyenes nyomásban, 18-at ferde nyomásban, ahol hasonfetkve kell dolgoznia. Egy csilléibe 7. ülése 1933 július U-én, kedden. 5Í3 befér 6—7 métermázsa szén. Egy csille szén kibányászása a vállalatmalk körülbelül egy pengőjébe kerül. Egy imiétermázsa szénért a városi lakosság és ia. gazdiaiközönség ma 4—6 pengőt fizet, azért az egy métermázsa szénért, amelyért a szegény bányász életének kockáztatásával métermáasánként 16—18 fillért kap. (Büchler József: Mennyi tantiémet vág zsebre Vida úr? — Zaj.) T. Képviselőház! A bányák mai technikai berendezése, az, hogy réselő gépekkel dolgoznak és technikailag is nagy kitermelésre vannak berendezve, a bányákat egészen különös haszonhoz juttatja. Ez abból áll, hogy a munkások'^ sohasem dolgoznak 12—18 munkanapnál többet egy hónapban. Nem azért, mintha nem volna munka számukra, dehogynem, de nem kell raktárt tartani, mert a gyors kihány ászi eljárás lehetővé teszi, hogy amint a szén fogyasztás emelkedik, még műszakot sem kell beállítani, hanem gépeknek fokozottabb alkalmazásával, réselő gépek munkába állításával gyorsan ki tudnak annyit termelni, amennyit a szállítás' igényel. Ennek következtében a bányamunkások 10—12—18 munkanapot dolgoznak csak ki egy hónapban, keresetük pedig a következő: a vájár keres egy hónapban 80—100 pengőt, ennek az összegnek 90%-át keresi a segédvájár, s 60—70%-át keresi az a csillés, akinek 6—7 métermázsa szénnel megrakott csilléket kell hihetetlen fáradsággal, sokszor hasoncsúszva előre szállítaniEmberfeletti munka ez uraim! Ha ez még tiszta fizetés volna, akkor is kevés lenne a megélhetésre, mert hiszen tudjuk, hogy — úgy szokták mondani — a bányamunkásnak egyetlen öröme a gyerek. Méltóztassanak egy bányászszerenosétlenségnél megnézni, hogy a bányamunkások hogyan állanak gyermekek tekintetében. Azt fogják látni, hogy az urasági cseléd után a bányamunkás a legszaporább társadalmi osztály. Átlag 4—5 gyermeke van egy-egy bányásznak. Méltóztassanak elképzelni, hogy 80 és 100 pengős havi kereset mellett hogyan él meg az a bányamunkás 4—5 gyermekkel és az asszonnyal. De ha még ez tiszta kereset volna. Tessék megnézni a levonásokat. Először is levonják abból a bérből a betegpénztári járulékot, azután a társpénztári járulékot és az üzemanyag-költségeket. Mert hiszen a karbidot, a robbantószert, mindazt az anyagot, amellyel a szenet kibányásszák, az a szerencsétlen munkás fizeti meg. A bányavállalat csak az áosolási anyagot és a síneket adja. Minden egyebet a bányász ad. Megfizettetik vele a szerszámkopást, annak a szerszámnak a kopását, amellyel kivájja a szenet; annak a csákánynak, annak a lapátnak kiköszörülését, amely elgörbül és eltompul, a munkással fizettetik meg. Fizet azonkívül zene járulékot, hogy ha meghal, zene mellett temessék el és ha Szent Borbála ünnepe van, zenekar mellett vonuljanak fel. ö tartozik fizetni azt a zenét, amely kivonul akkor a pályaudvarra, ha az igazgató úr, vagy más honoratior jön. Fizeti az egyházi járulékot, fizeti a községi útadót, fizeti a kereseti adót, azonkívül majdnem minden bányánál fizeti a sportegyleti járulékokat. Vele fizettetik természetesen a robbantószert. Azonkívül fizet súlyos büntetéseket azért, mert egyszermásszor a sötétségben nem látja, hogy egykét meddő kődarab — meddő kőzetnek hívják azt, amely fekete ugyan, de nem ég, — belekerül a csillébe. Ilyenkor törlik a csillét és azonfelül meg is büntetik. A Dunagőahajózási 77*