Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

Az országgyűlés képviselőházának 2C juk a kormányt. (Kuna P. András: Igaza van! Ne hagyja magát ugratni! — Derültség, — Zaj.) T. Ház! A nyugbéres munkásoknál is meg van állapítva 80 pengő alapbér, vagyis 80 pen­gőn aluli fizetésekből, keresetekből nem szabad levonni. Ez kormányintézkedés, kormányren­delet. Kérdezem, hogyha ez a nyugbéreseknél meg van állapítva, akkor az aktív munkások­nál, akik keserves, nehéz munkával keresik kenyerüket, még 63 pengős fizetésekből is lehet levonni*? Annál érthetetlenebbnek tartom ezt, mert ez a fizetés igazán nem biztosítja a lét­minimumot. T. Ház! Arra kérném a, sajnos, távollévő pénzügyminiszter urat, csak így a Házon ke­resztül, hogy tegye ezt megfontolás tárgyává és az eddig csökkentett fizetéseket vegye reví­zió alá, mert lehetetlenség az, hogy elkeseredés legyen olyan derék táborban, mint amilyen a dohánygyári munkások tábora, akik hazafias érzéssel mindig tanúbizonyságot tették annak, hogy hogyan kell szorgalmasan, becsülettel dolgozni ' az állami üzemekben, lehetetlenség, hogy az ilyen kis fizetésekből is levonjon az állam. Különösen kifogás • tárgyává teszem, hogy most még azt a közlekedési segélyt is, amelyet — hangsúlyozom — évtizedek óta él­veztek, elvonták tőlük. Végre is nem lehet most odaállítani a fegyvert, amikor itt százezrek munkanélkül vannak, hogy azok, akik dolgoz­nak, elégedjenek meg ezzel a bérrel is, mert ez tényleg a munkás kihasználása, már pedig Krisztus Urunk is azt tanította, hogy a mun­kás méltó az ő bérére. Különösen olyan válla­latoknál, amelyek nem is deficittel, hanem nagy nyereségekkel dolgoznak, lehetetlenség­nek tartom, hogy ugyanakkor a legkisebb munkások bérét levonják. Ismételten kérem te­hát a pénzügyminiszter urat, hogy a létmini­mum határán alul ne vonjon le a munkások béréből, és a közlekedési költségeket, a közle­kedési segélyt állítsa vissza. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz­ügyminiszter úrnak. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolva­sását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Van-e tu­domása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az 5000/1933. M. E. számú rendelete, mely a tej és tejtermékek forgalmát szabályozza, úgy a ter­melői, mint a fogyasztói körökben a legna­gyobb megütközést keltette és felborította az egész tejtermelés eddig kialakult rendszerét? Hajlandó-e a miniszterelnök úr azonnal in­tézkedni, hogy a rendelet visszavonassék és a tej forgalma szabaddá tétessék?)) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! Ha tárgyilagos és a magyar állapottal ismeretlen egyén benézne ide a Házba, akkor azt mondaná, hogy itt egy boldog ország képviselőháza van jelen, ahol ráérnek a képviselők és a miniszter urak tá­vollétükkel tüntetni. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ugyanakkor, amikor ezer és ezer gazda­sági baj és probléma ég körülöttünk, ugyan­akkor, amikor százezrek és százezrek a legna­gyobb gondokkal keresik meg napi kenyerü­ket, ugyanakkor, amikor olyan rendeletek és olyan állapotok vannak majdnem mindenütt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVJI, '. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. 497 ebben az országban, amelyek nagyon is nagy óvatosságra intenek bennünket, akkor minde­neknél fontosabb a politikai etika, mindennél fontosabb a zászlóbontogatás. Ha van valahol a tettkészségnek és a rendelkezéseknek szüksé­gessége, akkor a kormánynak a zászlóbontoga­tások és a különböző gyűlések helyett ezeken a tereken kellene aktivitást kifejtenie és az új stílust megvalósítani. Kuna P. András t. képviselőtársam közibe­szólásában azt mondotta, hogy Dinnyés megint a tejről beszél. T. Képviselőház! Igenis beszé­lek és fogok is beszélni róla az unalomig ós döngetni fogom ezeket a kapukat mindaz ideig, amíg az igazság érvényesül ezen a téren (Mül­ler Antal: Én is beszéltem róla!) ós a kormány vissza nem vonja ezt a rendeletet. Én ebben a kérdésben már interpellációt intéztem a földmívelésügyi miniszter úrhoz, (Müller Antal: Én is!) Müller képviselő úr is interpellált, a szociáldemokrata párt több tagja is és Gál Jenő t. képviselőtársam is in­terpellált, ami bizonysága annak, hogy a tej­rendelet, a tej kérd és nem pártkérdés. Ha túl­oldalon ülő kormánytámogató képviselőtár­saimmal a folyosón vagy künn a vidéken be­szélgetünk, ők is szívvel-lélekkel mellettünk vannak e kérdésben, amikor azonban arról van szó, hogy a kormányt rákényszerítsék vala­mire, kongó padsorok adják meg a választ kér déseinkre. : Méltóztassék tudomásul venni, hogy most 1-én lesz a határköve annak, hogy sok százezer magyar lesz kenyértelenné, sok százezer ma­gyar lesz megfosztva kenyerétől. Ugyanakkor pedig ez a kenyér, ez a falat kenyér, a min­dennapi élet nem más magyar munkás kezébe kerül, mint ahogy a tejkartel mondja, hanem ezt a magyar kenyeret, a tejből származó hasz­not, a profitot a tejkartell vágja zsebre. A földmívelésügyi kormányzat alá tartozó Tej propaganda Bizottság a tejfogyasztás pro­pagálására kiadott egy plakátot, amellyel tele­ragasztották az egész országot. Azon a plaká­ton egy munkás áll, egyik kezében még a kala­pács van, másik kezében pedig tejesüveget tart és azt mondja, hogy a tej életet, erőt és egész­séget ad. (Müller Antal: De kinek?) Ez a plakát hiányos, mert a plakátra rá kellett volna még írni azt, hogy: profitot, rebaehot ad. Mert az a magyar munkás, aki ott fel van tüntetve, nem igen tud hozzájutni ahhoz, hogy a mai lecsök­kent munkabérek, a mai csekély jövedelem mellett meg tudia fizetni azt a 32 filléres tejet. T. Képviselőház! Hol van itt az üzlet, hol van itt a profit? Többször hangoztattam ós többször foerom még ezután is hangsúlyozni ezt a kérdést. Itt fantasztikus jó üzletről van szó, amelynek hasznát a tejkiartell vágja zsebre. Tíz deka sajt ugyanis, amely megfelel egy liter tejnek, ma a kiskereskedői forgalomban 16 ; f illérbe kerül — pedig ahhoz, hogy a te.ibnl sant legyen és a, fogyasztó meg tudja vásá­rolni, hosszú hónapok munkáj sajt megér­lelése, csomagolása szükséges — ugyanakkor azonban a tejnek, amelynek hasonló a táp­értéke, 32 fillér az ára. Mikor vetődött fel ez a tejkérdés? Ez a te;j­kérdés akkor vetődött fel, amikor egyes alaku­latok, egyes vállalatok rájöttek arra, hogy a tejjel busás profittal lehet üzleteket csinálni. Nevezetesen az exportvaj volt az a cikk, amelynél lehetőség mutatkozott arra, hogy milliós hasznokat vágjon zsebre a tejkartell, amelynek 25 liter tejre van szüksége ahhoz, hogy egy kiló vajat előállítson, az ipari tejből, 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom