Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

498 Az országgyűlés képviselőházának illetőleg a vidéken kapható nyolc filléres tejből kezdett vajat csinálni s a vaj előállítási költsége két pengőt tett ki. Nagyon természetes, hogy ez a kétpengős vaj felesleges menynyiségben kezdett mutatkozni, amikor a különböző (magángazdaságok, vidéki parasztemberek, nem tudván a tejüket eladni, vajat csináltak a tejből. Amikor veszélyben forgott az, hogy a két pengő negyven filléres vajat a legfontosabb fogyasztóközönségnek a budapesti piacon eladhassák, kezdték a vajat exportálni. Zengzetes jelszavak alatt a földmíyelésügyi minisztériumot ezek a súgók rávették arra, hogy nekik export-prémiumokat adjanak abból a célból, hogy a magyar mezőgazdasági cikkeket akár Londonban, akár Párizsban el tudják helyezni. A dán és a holland vaj miatt Párizsban és Londonban a magyar vaj kilója 1 pengő 8 fillér. Ugyanakkor, amikor Budapesten 2*60, most újabban 2*80 pengőt kénytelenek fizetni a nem márkázott vajért, a rendes fogyasztási, étkezési vajat vagóntételekben kivitték Párizsba, Londonba, de ott nem tudták drágábban eladni, mint 1 pengő 8 fillérért. Tekintettel arra, hogy a budapesti ár és az 1 pengő 8 filléres ár között spannung mutatkozik — mivel a vállalatok, elsősorban az Omtk., amelynek főrészvényese a magyar állam, rá nem fizethetett — egy alapot kellett keresni és azt meg is találták *áz árkiegészítő alapban, amelyből prémiumokat bocsátottak a vajexport segítségére. Ma már ott tartunk, hogy ezek az érdekelt tej vállalatok egy újabb céget létesítettek, amely újabb cég van hivatva butilin néven vajat exportálni (Esztergályos János: Netíi is qjyan butilin ez a vállalat!) és ez a vállalat nagyon természetesen nagy haszonnal dolgozik. Ez a vállalat végzi a vaj exportálását és a négy filléreket, valamint a, különböző tehénadókból befolyó összegeket ez a vállalat osztja szét maguk között, az így szerzett nagy hasznon a magyar fogyasztó- ós gazdaközönség rovására osztozkodik. Mert ne felejtsük el, hogy ennek a rendeletnek sikerült bizonyos fokig a magyar tejtermelő gazdákat egymással szembeállítani. Hála Istennek, a magyar tejtermelő gazdák ezen a téren már megtalálták a maguk közös plattformját, a lét vagy nemlét kérdése egy táborba hozta őket, mert tudatára ébredtek annak, hogy ezt a kérdést tisztán és kizárólag a tejkartell élezte ki közöttük. Mert mi a helyzet? A helyzet az, hogy három termelői réteget lehet megkülönböztetni az országban. A legfontosabb tejfogyasztási piac Budapest. Itt létesültek olyan tej termelővállalatok, amelyek Budapest székesfőváros területén termeltek. Ez legálisan megengedett termelés volt, ehhez engedély kellett, amelyet a kormányhatalom ki is adott. Ezek az úgynevezett aszfalttehenészetek. A másik termelőréteg a környéki termelőké, a harmadik pedig a harmadik körbe tartozó úgynevezett távolabbeső vidéki tejtermelő gazdáké. Az első jelszó, amely a tejkartell megalakulásakor felhangzott, az volt, hogy ezek a különböző gazdarétegek különböző árakat kapnak a tejért és ezeket ki kell egyenlíteni. {Zaj jobbfelol. —• Halljuk! Halljuk!) En várok Jánossy képviselő úr. (Jánossy Gábor: Éppen erről a kérdésről kértem felvilágosítást szakértőtől!) Tőlem is megkaphatja, képviselőtársam. (Zaj. —Elnök csenget.) Azt mondották tehát, hogy az árakat ki kell egyenlíteni. Hogy ez mennyire nem lehetséges és, hogy a mostani új tej rendelet ikövekeztében maga a 206. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. kormányhatalom is mennyire nem valósítja ezt meg, azt mi sem bizonyítja jobban, miht hogy az ezen rendelet alapján megalakult hivatalos tejszövetkezeteknek, az Omtk., illetve a tejrendelet következtében felállított tej szövetkezeti központ, például Sorokisáron 16 fillért akar fizetni, a hat kilométerrel arrább lévő Némedi községben 13 fillért akar fizetni, egy négy kilométerrel arrább fekvő községnek — tehát nem is 6, hanem talán 4 kilométernél is közelebb fekvőnek — pedig 14'5 fillért akar literenként fizetni. Ebben a tejkérdésben tehát anarchia, káosz uralkodik. Érthetetlen, hogy a kormányhatalom és elsősorban a miniszterelnök úr hogyan engedhette meg azt, hogy egy ilyen rendeletet bocsássanak és vigyenek aláírás végett eléje, amely úgy a magyar szarvasmarhatenyésztés kérdését, valamint a tej kérdését is teljesen lehetetlen, kaotikus állapotba hozta. A másik főérv az volt, hogy Budapest székesfővárosban nagyon nagy az aszfalt-teheszetek száma. Érdeklődtem, hogy mennyi ez a szám. (Jánossy Gábor: Mi az az aszfalt-tehenészet?) Tisztelt képviselőtársam, aszfalt-tehenészetnek nevezik a Budapest székesfőváros területén belül lévő tehenészeteket. (Gáspárdy Elemér: A Budapest körzetében levőket! — Jánossy Gábor: A tehén nem eszik aszfaltot! — Esztergályos János: Olyan ez, mint az aszfalt-tyúkászat!) A végén sikerült megállapítanom, hogy Budapesten a tejfogyasztás ma 400.000 liter körül mozog. Ebből az aszfalt-tehenészetek minden körülmények között legfeljebb napi 15.000 litert, szóval elenyésző mennyiséget, 1—2%-ot tudnák termelni. (Farkas Elemér: 7000 tehén van, képviselő úr!) Ez mind nagyon szép, de t. képviselőtársam, nem tartom megengedhetőnek, hogy megszüntessék ezeket az aszfalt-tehenészeteket, mert utánajártam és megállapítottam azt, hogy nagyon sok gazdaember volt, aki vagyonát fektette bele ezekbe a tehenészetekbe. (Gáspárdy Elemér; Ez igaz!) T. képviselőtársam, a kormányzat tíz esztendeig engedélyt adott ezeknek, megengedte, hogy termeljenek és adót fizessenek. (Müller Antal: Ezek szerzett jogok! — Farkas Elemér: És mi van azokkal a tehenészetekkel, amelyek 20—30 év óta tartanak tehenet? Ne tessék parciális érdekeket pártolni. — Müller Antal: Ez a parciális érdek!) Erre is fogok válaszolni, t. képviselőtársam. Ezek az aszfalt-tehenészetek, vagy székesfővárosi tehenészetek engedéllyel termeltek, magas illetékeket fizettek és legyen szabad válaszul megmondanom t. képviselőtársamnak, hogy ezek a pestkörnyéki tehenészetek voltak azok, amelyek magas árat adtak azokért a tehenekért, amelyeket Tolna- és Baranya megyében tenyésztettek, ahol olyan tájfajtákat tenyésztenék, aminőket Pestkörnyékén nem tudunk tenvészteni. (Farkas Elemér: Mi kantunk 4 fillért, Pest környékén pedig: 25—28 fillért!) Nagyon örülök, hogy képviselőtársam itt van és hogy válaszolhatok képviselőtársam ellenvetéseire. Erre is ki fog'ok térni. (Jánossy G*íbor: Tőlünk 8. fillérért veszik Vasban!) E?ek az aszfalt-tehenészetek nem vehetnek mást, csak jó tehenet. Nem tartom meg-enö'eajhptőnek — és az államhatalomnak sem lehet érdeke, — hosy itt körülbelül 10.000 embertől csupán a tejkartell miatt elvegyék a kenyeret, őket exiszteneiáiukban megtámadják és tönkretegyék. Ne felejtse el igen tisztelt képviselőtársam, hogy ezek mind kisexiszetenciák, ezek