Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-206
Az országgyűlés képviselőházának 2 2. Eszlelte-e a t. kormány, hogy különösen 1933 június 25-én a Magyarság napilap az országgyűlésen képviselt pártok elnyomására egyenes felhívást tartalmazó, tehát a Btk. 171. §-ába ütköző cikket közölt 1 ? 3. Hajlandó-e a t. kormány az országgyűlés által rendelkezésére bocsátott kivételes hatalom útján — addig is, míg ennek régvárt megszüntetése bekövetkezik — a törvény rendelkezéseinek érvényt szerezni és e cél érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni % Elnök: Gál Jenő interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Az állam alkotmányos, törvényes rendjének biztosítása, valamint a tekintély megóvása ebben a Házban mindig élénken foglalkoztatta a pártokat. Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy vitatkozásainkban a pártokat megillető kölcsönös tisztelet és mérséklet és különösen az az alkotmányos szabadság óvassék meg, amely a büntetőtörvénykönyv határaiban mutatkozik meg. Különösen a mai politikai viszonyok között igen nagy értéke van annak, hogy a sajtóban. amely Magyarországon a közvéleménynek kifejezője, pártok szerint, soha, de soha elő nem fordult, hogy tudatosan törvény elleni engedetlenségre megtorlás nélkül izgathasson valaki. Vasárnap az egyik legelterjedtebb napilapban olvastam egy vezércikket, amely arra késztet, hogy felhívjam rá a kormánynak, de a mélyen t. Képviselőház egyetemének is a figyelmét, mert ebben a cikkben olyanvalami történik, ami kell hogy gondolkodóba ejtsen mindenkit, aki aggódik a köznyugalom és a népnek féltve őrzött szabadságjogai tekintetében. Majd ismertetni fogom azokat a részeket. amelyekről ennek az interpellációnak a keretében meg akarok emlékezni és meg vagyok róla győződve, hogy a legnagyobb megdöbbenés fog erőt venni az egész Házon, miképpen lehetséges, hogy politikai pártokról és Magyarország első köztisztviselőjéről, a miniszterelnökről, olyan bírálat jelenhetik meg, amilyen ebben a lapban napvilágot látott. Mi, ellenzékiek, mindig vigyázunk arra, hogy a velünk szemben álló kormány tagjainak, a miniszterelnök úrnak és a miniszter uraknak személyi integritását, közbecsülésben álló egyéniségét sohase fűzzük bele politikai vitatkozásokba. Éppen ezért elvárjuk, hogy velünk szemben is ugyanez a tisztelet óvassék meg. Arra fektetjük a súlyt, hogy a t. Ház tudomást szerezzen arról, mi nem akarjuk, hogy Magyarországon ezekben a világpolitikai jelentőségű időkben, amikor mindig arra hivatkozunk, hogy hála a Mindenhatónak, a magyar nép józansága, higgadtsága megóv bennünket attól, hogy itt nyugtalanság legyen, a kedélyeknek olyan féktelen izgatása következhessek be, amelynek nyomán az ország elvesztené azt a nyugalmi állapotot, amelyre a legnagyobb súlyt kell helyezni; mert ellentétek lehetnekköztünk, de vigyázunk arra, hogy a mi megőrzésünkre bízott választóközönség egy rétege se csábíttassék a törvénytelenség útjára. Mielőtt következtetéseimet levonnám, engedje meg a t. Ház, hogy ismertessem itt magát azt a szöveget, amely miatt a kormányhoz ezt az interpellációmat intézem. Az erfurti napokról emlékezik meg és a miniszterelnöknek Erfurtban töltött idejéről. (Olvassa.) Elnök: T. Képviselőház! A képviselő úr által felolvasott közleményben szeméremsértő kifejezések foglaltatnak és ezért javaslom a t. Háznak, hogy ezek a gyorsírói jegyzetekből KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 96. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. 481 töröltessenek, a Naplóból kihagyassanak és külön jegyzőkönyvbe vétessenek. (Helyeslés. — Propper Sándor: Szegy élje magát Milotay úr! — Farkas István: Ez a hazafias sajtó! Csak maradjon benne a Naplóban! — Buchinger Manó: A monoklis úr tanít minket erkölcsökre! Közönséges reakciós tányérnyaló!) Buchinger Manó képviselő úr, maradjon csendben. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak tartózkodjanak a folytonos és sértegető közbeszólásoktól. Gál Jenő: Nagy köszönettel fogadom ezt az elnöki intézkedést, inert egész lelkemet megrázta, amikor ezt olvastam, hogy ilyesmi napvilágot láthatott, hogy a magyar parlament pártjairól ilyen kifejezést lehet használni. Ez lehetetlenség, ez lelkeket megrendítő, mert ez egyenes felhívás arra, hogy nem úgy, ahogy az ország alkotmánya és törvényes rendje kívánja, hanem leigázva itt minden törvényes rendet kell a kormányzatot vezetni. (Propper Sándor: Ha a Népszava írna ilyet, ötévi fegyház járna érte!) De ez még nem elég. Reánk ugyan nem tartoznék, de engem, mint ellenzékit háborít fel az, hogy az ország első tisztviselőjéről egy napilapban a következőkép lehessen írni. Azt kérdezi a cikk (olvassa): «Es eszébe jutott-e, — a minisztereipöknek — hogy mit jelent a magyar vezérség, a színlelés, az alakoskodás, a taktikai hazudozás, a halogatás, az alkalmazkodás micsoda pályafutását kell befutnia, míg célt ér és milyen silány célért, silány eredmények ért *?» Bocsánatot kérek, mi lehetünk különféle nézeteken, de a kormány elnökének jóhiszeműségét nem szabad a magyar Képviselőházban kétségbevonni és nem szabad így perszíflálni a kormányelnöknek azt a tlörekvését, (Farkas István: Szubvenciót akar Milotay!) amellyel az ország kormányzásának gyeplőjét kezében tartja. Azt hiszem, hogy az országgyűlés minden pártjának és az országgyűlésen kívül elhelyezkedett egész magyar népnek tettem szolgálatot, amikor felhívtam a kormány figyelmét arra, hoary ezt megtorlás nélkül hagyni nem szabad! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad például felemlítenem, hogy tudok egy esetről, amikor Kiskunfélegyházán a Horváth Zoltán volt képviselő szerkesztésében megjelenő hetilapot azért a kitételért. hoacy « Németországban a sok szenvedés és véráldozat után. talán nemsokára, mindenesetre be fog következni a nagy kiábrándulás* betiltották. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ha azt látom, hogy ilyen egyszerű politikai bírálatért ez megtörténhetik, akkor kíváncsi vagyok, hog:v az ilyen egyenes felhívás, az ilyen bírálat után, mint amilyen ebben a cikkben foglaltatik, a mélyen tisztelt kormány az esvenlő elbánás elve alapján miképpen fog intézkedni? Nagyon jól tudom, hogy a politikai vitatkozás területén sokszor nem lehet lefékezni a szenvedélyeket. Van azonban mégis valamelyes határ, van egy határ, amely nem engedi meg azt, hogy az ország első köztisztviselőjéről azt állítsa valaki egy újságban, hogy hazudozással és más ilyen módokon akarta elérni az orszájr kormányát. Nem lehet, hosry elterjedt politikai napilapban az országgyűlés pártjait olyan kifejezéssel lehessen illetni, amelvet! az elnök úr, helyesen, kirekeszt n Naplóból. Nem lehet, hogy az ilyen uszítás következtében odakint azt higyjék, hogy itt bent ebben az országban nem veszik észre. 72
