Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-205

470 Az országgyűlés képviselőházának egyszerű szavaim által tolmácsoljuk az egész magyar nemzet háláját, (Ügy van! Ügy van!) mert nekünk minden egyes barátot meg kell becsülnünk és amikor valaki baráti jobbját nyújtja felónk, akkor kötelességünk, hogy a legkisebb reménysugarat is megragadjuk, kü­lönösen akkor, ha ez olyan nagy nemzet részé­ről történik, mint az angol nemzet. Ebben az érzésben ós gondolkodásban foga­dom el az elnök úr napirendi javaslatát. (Élénk éljenzés• a jobboldalon.) Elnök: Az elnök napirendi javaslatával szemben házszabályszerű javaslat be nem nyúj­tatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Jelentem a t. Háznak, hogy Farkas Tibor képviselő úr a 'házszabályok 143. §-a c) pont­jának értelmében a házszabályok valamely ren­delkezésének a fennforgó esetre való alkalma­zása tárgyában kíván felszólalni. A szó a képviselő urat megilleti. Farkas Tibor: T. Ház! A házszabályok 48. §-ának második pontjai előírja, hogy a bizott­ság elnöke gondoskodik arról, hogy a bizottság a reábízott feladatnak kellő időben megfelel­jen. Az 1926:XXII. te. 31. §-a a következőket mondja (olvas süt): «Az országgyűlés mindkét Háza a másik Ház által hozzáküldött törvény­javaslat tárgyában a javaslat hozzáérkezésétől számított hat hónapon belül köteles határoza­tot hozni.» A mai napon terjesztette be a bizottság elő­adója az összeférhetlenségi törvényjavaslatot, amely pont hat hónappal ezelőtt érkezett visz­sza a Felsőháztól. Tekintettel arra, hogy az em­lített törvény világosan rendelkezik, kötelessé­gemnek tartottam,hogy ezt itt a Házban szóvá­tegyem, mert nem ihiszem, hogy összeegyeztet­hető volna a törvényhozás komolyságával az, hogy a törvényhozás egyik Háza hat hónapon keresztül ne tegyen eleget kötelességének. Az összeférhetlenség kérdése hosszú időn keresztül általában a viták középpontjában volt és kétségtelen, (hogy a Ház egyértelműleg ennek a kérdésnek rövid időn belül való gyöke­res szabályozását kívánta. E tekintetben — azt hiszem — eltérés nem volt a nézetek között. Nem akarok fannak bírálatába bocsátkozni, hogy ez a törvényjavaslat jó-e vagy sem, ez nem tartozik a házszabályok keretébe. A ház­szabályok szabályozzák a két Ház egymáskö­zötti érintkezésének módját, bizonyos esetben imperative előírják az időt, amely alatt a Ház­nak határoznia kell. ) Azt hiszem, minden törvény annyit ér, amennyi tiszteletet annak a törvénynek meg­adnak elsősorban azok, akik a törvényért fele­lősek. Azt hiszem, nemcsak a politikai illendő­ség, hanem a politikai kötelesség is azt paran­csolja, hogy a Képviselőház példát mutasson a törvények betartása tekintetében. A Képvi­selőház r plénuma azonban nem intézkedhetik olyan tárgyban, amelyet a bizottság nem tár­gyalt. Itt nem a Ház elnökségét kritizálom; azt mondom, hogy hiányzott az a premissza, amely premissza kell, hogy teljesíttessék, vagyis azt mondom, hogy a bizottság annakidején nem in­tézkedett megfelelő időben. A bizottságot ugyanis szintén köti nemcsak a házszabály, ha­nem véleményem szerint a törvény intézkedése is és a bizottságnak módot kellett volna talál­nia arra, hogy/ az 1926:XXII. tcikk 31. §-a azon rendelkezésének, amely előírja, hogy a határozat hat hónapon belül meghozható le­gyen, eleget tegyen azáltal, hogy azt az ügyet, amelyet a Ház hozzá küldött elintézés végett, el is intézi. 205. ülése 1933 június 27-én, kedden. Ezt szükségesnek tartottam elmondani és a jövőre nézve a Ház bölcseségére bízom, hogy találjon módot arra, hogy ilyen dolgok többé ne forduljanak elő. Elnök: östör képviselő úr a házszabályok lé3. §-ának c) pontja alapján kért szót. A szót neki megadtam. Östör József: T. Képviselőház! Méltóztas­sék megengedni, hogy miután Farkas Tibor t. képviselőtársam a házszabályokhoz kért szót, én is a házszabályokhoz szólva válaszolhas­sak az ő felszólalására. Ugyan a bizottság el­nöke van abban aposztrofálva, és én nem va­gyok jogosítva arra, hogy a bizottság elnöke nevében itt nyilatkozzam, — ha ő nyilatkozni akar, azt úgyis megteheti — minthogy azon­ban a bizottságnak szintén egyik tagja vol­tam, főként pedig azért, mert ez a felszólalás a plénum elé, a Házhoz tartozik és itt, a Ház­ban minden képviselőnek joga van ehhez a kérdéshez hozzászólni, kegyeskedjék megen­gedni, hogy Farkas Tibor igen t. barátomnak a következőket válaszolhassam. A felsőházi törvénynek egyik szakaszát méltóztatott felolvosni. En még egyszer fel­olvasom, mert szükség van ennek ismeretére a továbbiakban. (Olvassa): «Az országgyűlés mindkét Háza a másiki Háztól hozzá küldött törvényjavaslat tárgyában a javaslat hozzá­érkezésétől számított hat hónapon belül köte­les határozni.» Ennek a 31. §-nak tehát az az értelme, hogy a Ház hat hónapon belül köte­les határozatot hozni. Annidon tudomást szereztem arról, hogy ezt a dolgot méltóztatik itt a Házban szóvá­tenni, kerestem ennek a szakasznak történe­tét, mert egyébként ez a szakasz mást nem mond és esetleg különböző magyarázatokra adhatna alkalmat. A szakasz története az, hogy a szakasznak ez a része, tehát az első bekezdés, nem volt benne az eredeti törvény­javaslatban, de nem volt benne — amikor tár­gyaltuk ezt a törvény javaslatot — e javaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentésében sem, csupán itt, a nemzetgyűlésen terjesztette elő ezt a bekezdést az előadó úr, Illés József igen t. képviselőtársunk;. A bekezdést a Ház egyhangúan el is fogadta, anélkül, hogy vita lett volna; fölötte, vagy az előadó úr idevonat­kozólag felszólalt volna. Ennekfolytán hiteles törvényhozási magyarázatunk nincs, úgyhogy ilyenformán kizárólag a törvény szövegére vagyunk utalva. A törvény szövege — megengedem — az első pillanatra azt a magyarázatot tűrheti el, hogy a' Felsőház részéről visszaküldött tör­vényjavaslat tárgyában nekünk hat hónapon belül érdemleges határozatot kellett volna hoznunk. Ha azonban ezt vizsgáljuk, olyan ma­gyarázathoz jutunk, amely tulajdonképpen a helyes. Ez a magyarázat és felfogás az, ami egyébként a felsőházi törvényjavaslat egész tárgyalásán végigvonult, — és ez ' megállapít­ható a felszólalásokból; a jelentésből és az indokolásból — hogy ennek felvétele tulajdon­képpen azt célozta, hogy amennyiben a Kép­viselőház részéről egy törvényjavaslat letár­gyaltaíott és az átmegy a Felsőházhoz, akkor a Felsőház legyen köteles hat hónapon belül a törvényjavaslatra vonatkozólag határozni, mert különben egyéb szankciók folytán, amelyek benne vannak a törvényben, ez a törvényja­vaslat az államfő elé terjeszthető a Képviselő­ház szövegében megerősítés végett. (Mojzes

Next

/
Oldalképek
Tartalom